Ihsahn kilép a komfortzónából. Ha jól értelmezem a felvezető sajtóközleményt, erről szól valójában A Lélekzúzó. Hogy aztán a tábor hajlandó-e ezt a lépést megtenni mestere után, már más kérdés, annyi azonban biztos, hogy az Emperor zeneszerző fejedelme olyan művész, akinek kedvéért bármikor érdemes járatlan utakra merészkedni. Messziről nézve, a kiterített csillagtérképen a Das Seelenbrechen a második Ihsahn szólótrilógia középső darabja, amely szokatlan módon szűk egyetlen évvel követi az új fejezetet megnyitó Eremitát. Közelebbről szemlélve, és egészen szubjektív szempontok szerint ítélve ez utóbbi lemez önmagában több gyönyört hozott számomra, mint a komplett A-kezdőbetűs, első triumvirátus. Az Eremita máig tartó tündöklésének fényében tehát elvárásaim mindenképpen hatalmasra nőttek.





























