Szánalmasan olcsó és hatásvadász szóvicc lenne, ha történetesen nem lenne igaz: kábé három napja olyan marha módon sikerült felkapnom a fejem az ébresztőóra hajnalban felharsant ordenáré üvöltésére, hogy a nyakam azóta minden kisebb irányváltoztatásra hevesen jelzi, hogy neki bizony ez nem pálya. Most is: karót nyelten, kigúvadt szemeimmel egyetlen pontra fókuszálva ülök a monitor előtt, és hát mit tehet ilyenkor az egyszeri rockzene szerető egyén, ha stílszerű akar lenni? Úgy van, Neck Spraint köll hallgatni! Jó hangosan, és a legjobb az egészben az, hogy hét évnyi pauza után ezt végre új (azaz többségében ugyan nem teljesen ropogós, de nekem például tutira az) szerzemények által tehetjük meg, és az őket rejtő EP a keresztségben a God's Snake nevet kapta.
