Tracii Guns a világ leglazább gitárosa az én olvasatomban, az L.A. Guns Cocked And Loaded lemezével és a korabeli interjúkkal egyből levett a lábamról. Ezt követően a Hollywood Vampires is letaglózott azzal a piszkos nyegleséggel, ami áradt a zenéből, de hát jött a hajkorszak vége, és az L.A. Guns is tapogatózásba kezdett a lekapcsolt lámpák miatti...

Draveczki kollégával, Michael Monroe-val és még néhány ezer másik emberrel együtt vallom, hogy Andreas Tyrone Svensson, közkedveltebb nevén Dregen az egyik legizgalmasabb és leghitelesebb rock and roller figura, aki valaha zenélésre adta a fejét. A miniatűr fickó nagyon tud gitározni, az énekhangja is több mint elfogadható, a színpadon szinte megke...

Ha valaki megkérdezné, kiket tartok a világ legjobb koncertzenekarainak, a Death Angel neve az elsők között ugrana be. Szenvedélyes bulijaik amellett, hogy technikailag kifogástalanok, még iszonyatosan energikusak és agresszívek is, azaz esetükben valóban érezni azt a színpadról hömpölygő energia-folyamot, amely akár a Paksi Atomerőmű négyes blokkj...

Elég egyértelmű nem a válasz az egymilliós kérdésre, jelesül arra, hogy Brian „Head" Welch visszatérésével a Korn visszakanyarodott-e saját múltja felé, én pedig hálát adok a magasságosnak, amiért nem engedtek a kísértésnek (biztosan volt...), és mertek megint másban gondolkodni. Az egykori bakersfieldi forradalmárokat – hiszen legyünk őszinték: a ...

Na, ez az a lemez, amiről aztán végképp nincs mit beszélni. Ha gyorsan el akarnám intézni, legfeljebb annyit mondanék, hogy ha valaha is szeretted a thrasht, és még nem hallottad, záros határidőn belül ismerkedj meg vele, mert leszakítja a fejedet, és a legjobb album a műfajban, ami csak megjelent 2013-ban. Az alaphelyzet tényleg ennyire egyszerű: ...

Az úgy volt, hogy volt egyszer egy psychobilly közvetlen közelében járó, „belezős rock and roll" zenekar, egy (mű)vérrel, könnyel, verejtékkel és (mű)hányással súlyosbított lokális legenda, a Yellow Spots. Egyik EP-jükről, a míves elnevezésű Öt fogásos vacsora a belezősökkel ről mi magunk is írtunk vala, aki nem hiszi, járjon utána. Illetve hát a ban...

Mindig jóleső érzéssel tölt el, ha fültanúja lehetek egy csapat kivirágzásának. A saját hang meglelése rendkívül nehéz, embert próbáló feladat, s a legtöbb zenekarnak nem is sikerül kilépnie a nagy példaképek árnyékából. A norvég Sahg is egyfajta rajongói bandaként kezdte még 2004-ben, ahol más, neves zenekarokban edződött tagok (Gorgoroth, Manngar...

Joey Jordison eddig sem tagadta, hogy baromira unja a semmittevést, így csak idő kérdése volt, hogy előrukkoljon valami értelmessel, amíg a Slipknot végre a teljes megalétszámában összeszedi magát, és képes lesz valamit letenni az asztalra. A Scar The Martyr projekt eleinte azért kapott még nagyobb plusz nyilvánosságot, mert Joey olyan nem feltétle...

Minden korszaknak és műfajnak megvan a maga King's X-e. Olyan zenekarok ezek, amelyek sosem értek el számottevő sikert, pedig a szakma zenészi és kritikusi része imádja őket, mégsem lettek listavezetők a slágerlistákon, nem adtak el lemezmilliókat (amit mai nyelvre fordítva mondhatunk úgy is, hogy tízezer lemezt), és bárhová mennek a világban, maxi...

Körülbelül annyira érhetett bárkit meglepetésként az Ayreon-projekt felélesztése néhány évvel a sztori hivatalos lezárását követően, mint mondjuk Dickinson vagy Halford sírva összeborulós visszatérése annak idején, igaz, ködös ideológiák és megmosolyogtató nyilatkozatok hála a jó égnek nem rombolták az attrakció hitelességét. És azt sem hinném, hog...

Az a helyzet, hogy hetekig vívódtam magamban, képes vagyok-e lelkesedni az új Satyricon lemezért, vagy nyugodt szívvel írjam le: zömében nevetséges, amit az utóbbi időben művelnek a norvég srácok. Egy-két szerzemény mindenképpen kiemelkedik a szerényen csak Satyriconnak elnevezett (tehát öndefiníciónak szánt) albumról, de haladjunk csak szép sorjáb...

A portlandi Red Fang két évvel ezelőtti anyaga, a Murder The Mountains anno igencsak elkapott. Úgy éreztem, friss levegő érkezett velük a stoner rock kissé áporodott, fingszagú atmoszférájába. Mikor aztán visszaástam az első lemezig, örömmel tapasztaltam, hogy az is jóféle anyag volt, ráadásul a fejlődés is tapintható a két album között. Mindehhez pe...

Ross The Boss, Rhino és a Cage torka, Sean Peck – vajon mi várható egy ilyen triumvirátustól? Úgy van, nem más, mint erőtől duzzadó, bivaly riffekkel és metsző sikolyokkal operáló, igazi US power metal. És ha nem ismernéd a csapat felállását, sőt, még nevük, az album címe és a roppant gagyi borító kapcsán sem vágnád, miféle zászlót emel magasba ez ...