Mivel a Road azon kevés hazai banda közé tartozik, amelyekről – igencsak nagy népszerűségük okán - mindenkinek megvan a többnyire elég markáns véleménye, borítékolható, hogy az új lemez és jelen kritika kapcsán is megtalálják majd egymást a banda feltétlen hívei és a köpködők. Ezért aztán jó előre le szeretném szögezni az alábbi tudnivalókat: a legkevésbé sem tartozom azok közé, akik élből elutasítanák a domoszlói bandát, akár az elsősorban a tinédzserek körében való kiugró népszerűségük, akár populáris voltuk, akár bármely más sznob okból. Sőt, jobban utánagondolva, valamennyi lemezüket hallottam, és mindről szeretek is dalokat, legutóbbi, Emberteremtő albumukat pedig teljesen okésnak is tartom. Élőben kábé ötször-hatszor láttam már őket, és mindannyiszor magával is ragadott a hangulat, így aztán vallom, hogy a Road is azon csapatok közé tartozik, akik koncerten élnek igazán, lemezen a közelébe sem érnek élő teljesítményüknek. Éppen ezért is vállaltam magamra éppen én a kritika megírását. A Tegyük fel... azonban ennek ellenére sem tetszik különösebben.
