Habár ma már mindenhol úgy hivatkoznak rá, mint a rockszíntér egyik gitáristenére, Doug Aldrich nevét a világ alapvetően úgy tíz évvel ezelőtt ismerte meg, amikor ő lett David Coverdale jobbkeze az újraindított Whitesnake-ben. A szőke gitáros előtte még a dallamos metal színtéren is csak kultfigurának számított, és ahogy azt a tavalyi budapesti Steamroller koncert iránti, khmm, elképesztő érdeklődésből is le lehetett szűrni, még a 'snake-ben eltöltött évtized sem feltétlenül bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy saját jogán közönségmágnessé váljon. Mindez persze nem Doug barátunk érdemeit kisebbíti, ő ugyanis tényleg veszélyesen jó volt már egészen fiatalon, első komoly bandája, a Lion időszakában is (Ronnie James Dio sem véletlenül akarta mindenáron megszerezni magának a Dream Evil után...), de ne magadat okold, ha a Burning Rain név ennek ellenére sem mond semmit. Aldrich az ezredforduló tájékán működtette ezt a bandát, és az akkori korszellemnek megfelelően Japánon kívül nem is nagyon érdekeltek senkit, két lemezüket már a megjelenés idején is csak macerás utánjárással lehetett beszerezni.
