Néhány héttel ezelőtt kaptam először hírt a Deadlands zenekarról, amikor egyik cimborám úgy harangozta be őket, mint Andy LaRocque, valamint a Michael Denner / Hank Shermann duó, azaz a Mercyful Fate legendás bárdistáinak közös bandáját. Aztán persze hamar kiderült, hogy ilyesmiről szó sincs, azonban nevezettek valóban szerepelnek az Evilutionön, amelyet a Consfearacy torka, a Vicious Rumorsban is megfordult Brian O’Connor hozott össze néhány sokat próbált, ámde kevéssé ismert cimborájával.
Mindig is szimpatizáltam a (Perfect) Symmetryvel, ahogy általában a magyar progresszív színtérrel is (Stonehenge, After All, Eclipse, Da Capo, Nemesis és társai), és különösen a 2000-es évek elejének nagy boomja idején lelkes látogatója voltam a különböző magyar prog fesztiváloknak. A 2001-es The Human Machine is sokat forgott nálam akkoriban, annak ...
Mivel a Road azon kevés hazai banda közé tartozik, amelyekről – igencsak nagy népszerűségük okán - mindenkinek megvan a többnyire elég markáns véleménye, borítékolható, hogy az új lemez és jelen kritika kapcsán is megtalálják majd egymást a banda feltétlen hívei és a köpködők. Ezért aztán jó előre le szeretném szögezni az alábbi tudnivalókat: a leg...
A norvég billentyűs, Andy Winter annak ellenére maradt szinte észrevétlen a prog/black színtéren, hogy az utóbbi években a stílus ikonjaival állt módjában együtt muzsikálni. Fő zenekara az évek óta erősen kérdőjeles státuszban létező Winds, ez a formáció pedig utoljára 2007-ben jelentkezett hallgatnivalóval, a különösebb port nem kavart Prominence ...
Az új albumról szóló recenzióra készülve végigolvastam az utóbbi Bon Jovi lemezekről megjelent kritikáimat, és arra jutottam, hogy kevés újat tudok mondani a What About Now-ról ahhoz képest, amit az előző három stúdióalbumról már leírtam. Igen, most is tudtam, hogy nem számíthatok semmire, ennek ellenére igen, mégis a szokásos érdeklődéssel indítot...
A szójátékok szellemességéről vagy vállalhatatlan erőltetettségéről napestig tartó vitát lehet folytatni, de azt hiszem, feldolgozásokról lévén szó, az Adernaline Mob koncpeciójába bőven befelér az új EP elnevezése. Bár tegyük hozzá, a valóban zseniális zenekarnév-logo-debütlemezcím kapcsolathoz képest azért kicsit rezeg a léc. Igaz, az én vélemény...
Eléggé vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjem el megint kifejteni a szokásosat a feldolgozáslemezek többségének feleslegességéről, de azért is kibírom, és az Anthrax esetében is igyekszem a pozitívumokra koncentrálni – pláne, hogy ha jól tudom, ez a friss EP eredetileg csak a több mint kiváló, tavalyelőtti Worship Music lemez speciális kiadásának ...
Úgy látszik, az utóbbi időben a Saxon szépen beállt a kétévenkénti lemezmegjelenésre. A 2004-es Lionheart óta megy náluk ez a tendencia, így abszolút nem kellett volna meglepődnöm, hogy a 2011 júniusában piacra dobott Call To Arms után már itt is a folytatás. Valamiért azonban mégis váratlanul ért a sorban huszadik Sacrifice érkezésének híre, első gond...
Örömmel számolhatunk be róla, hogy a Whitesnake 2013-ban sem tétlenkedik, új albumot adott ki Voodoo Circle néven, óvatos arculatváltást követően. Pár hete hallgatom ezt a lemezt, amely lassan, nagyon lassan, de egyre növekvő határozottsággal teljesedett ki előttem. Hogy mi a titka ennek? Egyértelműen a finom részletek, és a nyilvánvaló utalások, a...
A Beatrice maga a nagy magyar abszurd. Egész pályájuk, vagy éppen az a szakasz, mikor úgy döntöttek, hogy „illegalitásba vonulva" néhány évig nem (vagyis sokkal inkább különféle álneveken) léteznek, visszhangjuk, de még inkább visszhangtalanságuk tipikusan „sírva vigadós" magyar mese, ami szinte üvölt azért, hogy valaki végre vegye a fáradságot, és...
Az új Puscifer anyag ismeretében – ami ugyan csak egy EP, és azok náluk még a sorlemezeknél is mindig jóval betegebbre sikerülnek - tartok tőle, hogy az ötödik teljes értékű Tool album azért készül a 4-es metróvonal építési sebességénél egy kicsit lassabban, mert Maynard James Keenan egyre kevésbé leli örömét a bandában. Sőt, megkockáztatom, hogy a...
Büszkén vallom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik 2013-ban is komoly elvárásokkal közelítenek egy új Depeche Mode sorlemez felé. Oka ennek részben az a tény, hogy az ellenszenves külsőségek és a '90-es évek elejének teljes pályás rádiós letámadása hatására viszonylag későn, a Playing The Angel album tájékán kapcsolódtam be érdemben a Depeche sz...
Hatalmas őrültségnek hangzik elsőre, ha valaki a wagneri opera ihletettségében extrémzenei, konkrétan: death metalos közegben álmodik – a kőolajról. Pedig az egyiptomi születésű fiatal konceptualista művész, Nader Sadek, aki nemcsak a New York-i kortárs művészeti körökben forog ismerősen, de zenei és vizuális effektusok felelőseként a Mayhemmel és ...
Négy év telt el a legutóbbi Suffocation lemez, a Blood Oath óta, de számomra valahogy nem tűnt soknak. Igazság szerint csak akkor kaptam fel a fejemet az új albumra, amikor Draveczki-Ury szakaszvezető kiadta a parancsot, hogy körmölni kéne róla valamit. Kicsit bűntudatom is támadt a figyelmetlenségem miatt, és erősen elkezdtem azon törni a fejemet, m...
Már első hallgatásra is kedvező benyomásaim támadtak a Stratovarius új albumáról, és a későbbiekben is megmaradt a rokonszenv. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy a legutóbbi Elysium on megindult pozitív tendenciák folytatódnak a Nemesisen, hallhatóan egyre jobban összeérik a banda új kreatív magja, és ezen még az sem tudott csorbát ejteni, hogy – elsős...
Nem mondanám magam a rockabilly és a régisulis rockandroll zenék óriási ismerőjének, de rettenetesen távol sem állt tőlem sosem ez a műfaj. Annak idején hazai vonalról a Gunning Dogs nevű mára már kultikussá érett formációt ismertem, meg voltam Cadillac koncerten, aztán következett egy nagy űr, majd rátaláltam a Mystery Gangre. Ha ezekkel nagyjából...
Nem mind acél, ami svéd. Miért mondom ezt? Mert ez a lemez akár jó is lehetne. A Crashdiet elég régóta nyomul az északi régiókban, bemutatkozó lemezükkel elismerést váltottak ki sleaze/hard rock vonalon, de aztán egy személyes tragédia lehorgonyozta őket jó időre. Rossz időre. A csapat ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy végleg megszenvedi az öngyilkoss...
A Brief Nocturnes And Dreamless Sleep a prog nagymesterek immár a második saját kiadásban megjelenő sorlemeze, amelynek elkészítését a rajongók előrendeléséből finanszírozták (a terjesztést az InsideOut intézi). Ez az egyre inkább terjedőben lévő módszer egyrészt minden érintett szempontjából korrekt (még ha tudtommal ők nem is kínáltak olyan extrá...
Azok kedvéért, akik nem szeretik a hosszú lemezkritikákat, összefoglalom a lényeget: három és fél évvel legutóbbi, Strange Cousins From The West névre hallgató lemeze után új albummal jelentkezett a marylandi Clutch. Címe Earth Rocker, a diszkográfiában viselt sorszáma tíz, tőlem kapott pontszáma ugyanannyi, minőségét tekintve mestermunka, státuszá...
Úgy tűnik, az öndefiniáló, kísérletező, vissza a gyökerekhez típusú lemezek után az az új mánia világszerte, hogy dupla konceptalbumokat készítenek a zenekarok. Amelyeknek nagy része természetesen teljesen felesleges, és ha a szívetekre teszitek a kezeteket, mindegyikből össze lehetne hozni mondjuk egy erős negyvenöt perces anyagot. Jó esetben. És ...
Bár kötelező közhelynek számít, mégis muszáj úgy indítanom ezt a lemezkritikát, hogy rögtön egy bizonyos S-szel kezdődő csapat nevét dobom fel. Igen, a Savatage-ról van szó, hiszen a Zak Stevens köré szerveződött Circle II Circle egyértelműen a Sava második, Criss Oliva halálát követő korszakának folytatását jelenti. És mivel a Trans-Siberian Orche...
A szegedi és budapesti tagok által összehozott Mörbid Carnage teljesen természetesen illeszkedik a jelenleg nemzetközi vizeken is igen erős retro-thrash hullám felszínére. A Merciless Conquest a csapat második teljes albuma a 2010-es Night Assassins után, és már a telitalálat borító láttán is teljesen egyértelmű, hogy mire számíthat, aki meghallgat...
Nyílegyenesen halad tovább az eddig megkezdett úton a svéd Enforcer, akiknek már a harmadik albumuk a Death By Fire. A legutóbbi nagylemez óta annyi lényeges változás történt a bandában, hogy az egyik gitárosuk lelécelt, így a kissé nazális, magas fekvésű hanggal megáldott / megvert (ez alapvetően ízlés kérdése) Olof Wikstrand immáron gitárosként i...
Voltaképpen annyi csupán a meglepetés, hogy eddig kellett várni rá: a norvégok a prog death műfajban is iskolát teremtenek. Én pedig ettől hirtelen úgy éreztem magam, mint aki abban a bizonyos iskolában kihagyott egy szemesztert. Némi lelkiismeret furdalással kotortam elő a kristiansandi brigád első két lemezét, hogy megállapítsam, miért is mentünk...
Nyugodtan felfogható három generáció közös alkotásának is a dUg Pinnick, Eric Gales és Thomas Pridgen kollaborációját rejtő, általam nem kicsit várt újabb szupergroup (kezd azért unalmassá válni ez a kifejezés) első lemeze. Pinnick már jónéhány zenekaron túl volt, sőt, krisztusi korba lépett, amikor Pridgen megszületett, Giles pedig nagyjából kettő...
Elég szép karriert futott be a hollywoodi Black Veil Brides az utóbbi pár évben, hiszen a tizenéves generációk egyik feltörekvő kedvencéről van szó, akik a jövőben még sokkal nagyobbak lehetnek, ha ügyesen alakítják a dolgaikat (és persze továbbra is melléjük szegődik a szerencse meg a média). A gondosan kimatekozott imázs és a hozzá társított, szi...
Alanyi jogon a Perihelion a harmadik Neochrome sorlemez volna, a látszólag jelentéktelen betűcsere a zenekar nevében azonban sokkal komolyabb stílusváltást takar, mint az sejthető. A frontember Mányák Péter távozását követően a gitáros Vasvári Gyula tökéletesen saját képére formálta a zenekar arculatát, ilyen értelemben ez itt sokkal inkább a Neokh...
Facebook
Twitter