Teljesen semleges hozzáállással figyeltem a Stone Temple Pilots környékén idén lezajlott eseményeket, mivel a grunge vonal annak idején legtöbbet köpködött sztárcsapata utoljára 1994-ben készített olyan lemezt, ami tetszett, vagyis semmiféle különösebb érzelmi viszonyulásom nincs hozzájuk. Sokakkal ellentétben nem tartom szentségtörésnek Chester Bennington csatasorba állítását sem: ismert arc és jó hang, aki nyilván mindent el tud énekelni, amit kell, de közben semmilyen szempontból sem emlékeztet Scott Weilandre. Vagyis simán alkalmas egy új fejezet megkezdéséhez.
