Szó se róla, a budapesti Uzipov aztán nem könnyíti meg az ember dolgát! Most nem is arról van szó, hogy a szövegeiket olyan egyszerű értelmezni, mint néhány egyszerűsített mondatban elmagyarázni a relativitáselméletet egy óvodásnak, a zenéjüket pedig kábé annyira lehet beszuszakolni a megszokott sablonokba, mint építészetre táncolni. Arra gondolok,...

Ahogy életre robbant, úgy hunyt ki hasonló hirtelenséggel a valaha volt brit/norvég avantgarde tünemény, a Code fénye. A színtér egyöntetű kalapemelése mellett beköszönt debüt, a Nouveau Gloaming megjelenése óta már nyolc (!) év telt el, s így halványult mára a zenekar neve is kellemes emlékké. Nem feledkezünk meg természetesen a bemutatkozást négy...

Az egykori finn gótikus vonal mára végérvényesen köddé vált, ezzel együtt a szépreményű Poisonblack is kénytelen módosítani az irányvonalán, amit a 2010-es Of Rust And Bones -on már valamelyest előrevetítettek. Az a nagy helyzet, hogy az ezt követő Drive albumuk nálam teljesen kimaradt (ha valaki hallotta, kommentelhetne, hogy milyen), és a 2013-as L...

Négy(millió) éve nem adott ki hangzóanyagot a Watch My Dying, így a zenekar barátai és ellenségei egyként zümmöghetik ugyanazt a felkiáltást: végre! A lelkesedés hullámai aztán kezdetben el is söprik az objektív megfigyelő hadállásait, hogy karácsonyfa-állítás közben ő is széles mosollyal dúdolhassa el, hogy „diszkó, diszkó, party, party, ...". Leh...

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy remegve vártam a holland Pestilence hetedik lemezét. Ennek egyetlen oka, hogy a legutóbbi, két évvel ezelőtti Doctrine olyan szürkére sikeredett, hogy ma már azt a hét pontot is túl jóindulatúnak tartom, amit akkoriban rásütöttem. Addig persze nem mennék el, hogy a patinás múlt megtépázásának nevezzem a Doctrine-t, de...

A zenekar, ami nélkül a Rammstein nem lenne ma az, ami. 1992-t írunk, a Metallica szédítő magasságokba jutott a fekete album ával, Európában az EBM mozgalom egyik úttörője, a német Die Krupps pedig az elektronikus világot kezdi színesíteni gitársamplerekkel, majd élő gitárokkal, és készít egy EP-t Metallica feldolgozásokkal, melyet ezen sorok szerzőj...

A Hell az utóbbi évek egyik legérdekesebb karriersztoriját szolgáltatta a színtéren. Adott ugye egy ízig-vérig old school heavy metal csapat a '80-as évekből, akik a hőskorszakban elég komoly tábort alakítottak ki maguknak a brit klubokban, a lemezig azonban végül sosem jutottak el. Munkásságukkal viszont olyan hatást gyakoroltak egy bizonyos Andy ...

Amennyire etalonnak tartom a Metal Church első öt albumát, olyannyira visszafogottan tudtam csak lelkesedni az 1999 után született lemezeikért. Nem mondom, hogy az újjáalakulás óta rossz albumokat készített minden idők egyik legfontosabb amerikai power metal csapata, ez ugyanis nem lenne igaz, mindegyiken akadt pár kiugró téma, de a régi mágia vala...

Tekintettel arra, hogy újra itt az év végi listázások ideje, gyorsan áttekintettem az idei (baromi erős) felhozatalt, és ezen belül az általam leginkább favorizált lemezeket. Elég hamar egyértelművé vált, hogy megengedhetetlen hiba volna nem megemlékezni a Guthrie Govan, Marco Minnemann és Bryan Beller nevével fémjelzett The Aristocrats második stú...

Ha Anneke van Giersbergen nevét hallom valahol, rögtön beugrik egy rakás közhely, amelyet vele kapcsolatban előszeretettel emlegetnek, illetve emlegetek én is. A kisugárzás, a végtelenül szimpatikus attitűd és a különleges, bársonyos énekhang általában szerepel ezekben, és meg kell hagyni, teljesen jogosan. Anneke ugyanis valóban egy idol, egy pára...

Ízlelgetem már egy ideje az új Pearl Jamet, és ugyan először úgy éreztem, nehezen tudom meghatározni, milyen viszonyban vagyok vele, örülök, hogy érni hagytam az albumot, a kérdések ugyanis menet közben szépen tovatűntek. Ebből a szempontból a Lightning Bolt jól rokonítható az egykori seattle-i grunge héroszok előző két albumával, azokkal kapcsolat...

Engedelmeskedj! – emígyen szól a negyedik Benedictum korong címe, és biztos vagyok benne, hogy valamennyi férfi rocker, akiben akár csak egy cseppnyi Xena-rajongás is lakozik, már a csapat első promo fotóinak hatására is boldogan tett volna eleget ennek a felszólításnak. Úgy látszik, a kaliforniai négyes ezúttal úgy döntött, ráerősít kicsit a front...

A tavalyi év elég mozgalmasra sikeredett a dán Artillery háza táján: először az a Carsten N. Nielsen távozott a csapatból, aki már az 1985-ös debütön, a Fear Of Tomorrow-n is csépelte a bőröket, majd a 2007 óta tartó (egyebekben második) visszatérés frontembere, Søren Nico Adamsen is lelécelt. Az okokról vajmi keveset tudni, az viszont biztos, hogy...