Elég furcsa zenei útvonalat járt be a floridai Trivium az elmúlt tíz év folyamán, és hosszabb távra visszatekintve most már megkockáztathatom a kijelentést: Matt Heafyék kicsit minden egyes lemezüknél újra akarják definiálni önmagukat. Ebben bizonyára az is benne van, hogy a banda tagjai extrém módon fiatalok voltak, amikor beütött náluk a szerencs...

Ihsahn kilép a komfortzónából. Ha jól értelmezem a felvezető sajtóközleményt, erről szól valójában A Lélekzúzó. Hogy aztán a tábor hajlandó-e ezt a lépést megtenni mestere után, már más kérdés, annyi azonban biztos, hogy az Emperor zeneszerző fejedelme olyan művész, akinek kedvéért bármikor érdemes járatlan utakra merészkedni. Messziről nézve, a ki...

Amikor nyár közepén Dave Wyndorf stoner atyaúristen girbegurba, keszekusza nyilatkozatait olvastam a csapat eljövendő, kilencedik stúdiólemezéről – amelyekben a kamionosbajszú főhős arról beszélt, hogy az új lemez visszatérést jelent a gyökerekhez a hangulatot és a felvétel jellegét tekintve egyaránt –, három dologra gondoltam: 1. mivel mindig is i...

A 2013-as év utolsó negyedére, és abból az éves összegzések időszakára ráfordulva semmiképpen sem árt meg egy emlékeztető arról, hogy már az idei év első hónapjában is milyen nagyszerű muzsikák láttak napvilágot. Legalább erre, de valójában még sokkal többre is hivatott ez az EP, mely már nevében sem hagy komoly kétséget funkcióját illetően. Ezek i...

Azt nem tudom, hogy a világnak épp egy új Soulfly lemezre volt-e szüksége, főleg a tavalyi, igen gyenge Enslaved után, de abban szinte biztos vagyok, hogy Max Cavalera agya lassan teljesen feloldódik a saját kertjében termesztett kannabisz füstjében. Primitív, amolyan deszkás dzsungelharcos manifesztóként indult ez a Soulflynak becézett hóbort, amit ...

A Ministry történetében a From Beer To Eternity – ha nem tévedek – már a harmadik búcsúlemez, sajnos ezúttal azonban igencsak valószínűsíthető, hogy ezt követően tényleg nem lesz folytatás. Merthogy bármennyire is Al Jourgensen szólócsapatáról van szó, a tavaly decemberben, a lemez befejezését követően három nappal szívrohamban elhunyt Mike Scaccia...

Ian Fraser Kilmister, ismertebb nevén Lemmy hatvannyolc éves kora előtt egy kicsivel végre húzott egy merészet: a Motörhead új, sorrendben huszonegyedik stúdiólemezén már csak nyomokban lelhető fel az a mocskosan romlott rock and roller muzsika, ami eddig jellemezte bibircsókos hősünket és hűséges fegyvertársait. Sokkal inkább nyújtják egyfajta saj...

Hihetetlen, hogy repül az idő: Tarja Turunen immár nyolcadik éve nem tagja a Nightwishnek. A csapatnak, amely elsőszámú metal dívává tette őt, és a csapatnak, amelyet ő tett Európa egyik legnépszerűbb bandájává. Tuomasék azóta két albumon, valamint egy újabb kirúgott énekesnőn is túl vannak, de egykori frontasszonyuk sem vesztegette az időt, a Colo...

Matti Fagerholm, azaz Michael Monroe a Hanoi Rocks ex-frontembereként a glam/sleaze vonal egyik legnagyobb kultfigurája, aki persze ezen túlmenően is csinált már sok említésre méltó dolgot, és az utóbbi években különösen jó köröket fut. Előző lemeze, a Sensory Overdrive komoly sikert aratott odahaza, Finnországban, és az énekes azóta még a The Voice ...

Bár messzire nem ment, Niklas Kvarforth fekete lyuka, a svéd Shining most egyértelmű visszatérést hirdetett meg. Szűk egyetlen évvel a nyolcas sorszámot (nem) viselő Redefining Darkness után az „új" lemez már címében is leteszi a garast a hátraarc mellett: a sorszámozás és a svéd nyelv újbóli használata erős ígéret minderre. A nyolc és feledik sorl...

Kilenc év bizony még úgy is irgalmatlanul hosszú időnek tűnik, hogy közben a zenekar egyik tagja sem ült a babérjain, de bármilyen ütős anyagokat is tettek le az asztalra különböző formációk és projektek keretében, szerintem egyetérthetünk abban, hogy nagyon itt volt az ideje a tizenegyedik Fates Warning album megjelenésének. Ha a Dream Theater kapcs...

Matthew Barlow, Van Williams, Freddie Vidales – tulajdonképpen már ez a három név is bőven elég ahhoz, hogy makulátlanul lőjük körbe a vadonatúj Ashes Of Ares formáció zenei világát. Vagyis álkérdés, hogy milyen zenét játszik közösen az Iced Earth kétszeresen is egykori énekese, a jobblétre szenderült Nevermore dobosa és a szintén egykori Iced Eart...

Sok mindent lehet mondani a Hammerfallra, de egyrészt ma, évvel berobbanásuk után tizenhat évvel már egyenesen ciki fikázni őket, elférnek napjaink számomra igen szimpatikus „élni és élni hagyni"-jelleget öltő keményzenei palettáján, másrészt pedig soha el nem évülő érdemük, hogy feldolgozásaik és interjúik révén sikerült visszahozniuk a köztudatba...