Az új albumról szóló recenzióra készülve végigolvastam az utóbbi Bon Jovi lemezekről megjelent kritikáimat, és arra jutottam, hogy kevés újat tudok mondani a What About Now-ról ahhoz képest, amit az előző három stúdióalbumról már leírtam. Igen, most is tudtam, hogy nem számíthatok semmire, ennek ellenére igen, mégis a szokásos érdeklődéssel indítottam el az albumot, és igen, most is megállapítottam, hogy New Jersey hőseinek nem feltétlenül kellene már erőltetniük az új megjelenéseket. Ilyen, az ő szintjükön sűrűnek számító három-négy éves szünetekkel legalábbis biztosan nem. Mondom ezt úgy, hogy a 2011-es bécsi koncert láttán teljességgel revideáltam a Jon Bon Jovi és társai kiégettségéről, végletekig cinikus profivá válásáról szóló álláspontomat, az a három órás, iszonyatosan jól felépített, elsöprő hangulatú buli ugyanis minden túlzás nélkül zseniális volt. De a helyzet akkor is az, hogy ma már egyszerűen képtelenek belepumpálni az új szerzeményekbe az élőben őket hajtó lelkesedést, energiát.
