Van egy jó hírem, meg egy nem túl jó. Na rendben, egy rossz. A jó az, hogy a Cynic visszatért, illetve itt voltak már egy jó ideje, de most végre a 2008-as Traced In Air után újabb egész estés alkotással jelentkeztek. Ez jó, mivel az utóbbi két EP igen karcsú volt, és mindenki, de legalábbis a rajongók már a csontig lerágták a körmüket izgalmukban, hogy kedvencük vajon milyen irányba mozdul el 2014-ben. A rossz hír pedig, hogy akik epekedve várták a Focus folytatását, jobban teszik, ha felmondanak a munkahelyükön, lehúzzák a WC-n az aranyhalaikat, és Tibetbe zarándokolnak, ahol egész nap befagyott hátsóval meditálhatnak azon, vajon miért nincs többé hörgés a Cynicben. Akik pedig vevők a csapat másik orcájára, még ne örüljenek azonnal, mert ez a lemez nem biztos, hogy az a lemez, amitől a szép új világ eljövetelét remélték.
