Shock!

november 14.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Death Dealer: War Master

deathdealer_cRoss The Boss, Rhino és a Cage torka, Sean Peck – vajon mi várható egy ilyen triumvirátustól? Úgy van, nem más, mint erőtől duzzadó, bivaly riffekkel és metsző sikolyokkal operáló, igazi US power metal. És ha nem ismernéd a csapat felállását, sőt, még nevük, az album címe és a roppant gagyi borító kapcsán sem vágnád, miféle zászlót emel magasba ez az ötösfogat, a War Machine akkor sem hagy sokáig kétségek között. Sean Peck ugyanis rögtön a negyedik másodpercben kivág egy olyan vérbeli metal sikolyt, amitől százméteres körzetben minden üvegtábla garantáltan megreped. Mindehhez természetesen sodró, súlyos riffelés és Rhino egyfolytában pörgő duplázója társul. A power metal mennyországhoz más nem is kell, már ami a muzikális oldalt illeti, produkciós szempontból ugyanis lerí az albumról, hogy nem egy erős kiadó támogatásával és finanszírozásában készült.

megjelenés:
2013
kiadó:
Steel Cartel Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Rögtön az első pillanatokban kiütközik a lemez legnagyobb gyengéje, nevezetesen az, hogy hangzás alapján a War Master inkább nevezhető jól sikerült demónak, mint igazi stúdiófelvételnek. A gitárok roppant halványan szólnak, és sajnos a dobhangzás is gyenge, puffogó. Kár, mert egy horzsoló, pengeéles sound sokat hozzáadhatott volna a dalok élvezeti értékéhez, mert e hiányosságot leszámítva természetesen fikarcnyi gond sincs velük. Ilyen felállással (a fent emlegetett triót szintén nem kispályás arcok egészítik ki: Stu Marshall gitáros a Metal Church torka, Ronny Munroe mellől és az Empires Of Edenből lehet ismerős, a bőgős Mike Davis pedig muzsikált már Ozzy és Rob Halford oldalán is, de a leginkább klasszikusnak számító Lizzy Borden korongokon is ő kezelte a négyhúrost) természetes is, hogy gyilkos metal nótákból nincs hiány. A középtempós témák (Kneel To Pray vagy Wraiths On The Wind) épp olyan jól működnek, mint a zabolátlan speedelések. Utóbbira tökéletes példa a kíméletlensége ellenére is kifejezetten fogós címadó vagy a Heads Spikes Walls.

Sean Peck egyértelműen a műfaj legnagyobb torkai között van és a Death Dealer frontján is igen meggyőzően domborít. Igazi sikolygép a fickó, akit kvalitásai simán egy ligába emelnek James Riverával vagy akár Tim „Ripper" Owensszel. Ráadásul a rekesztések mellett az érzelmesebb oldal is megy neki (lásd Children Of Flames), egyedül az olyan durvulásait hiányolom innen, mint a Chupacabra volt a Cage Darker Than Black lemezén. Természetesen nemcsak vokális, hanem hangszeres vonalon is roppant erős a lemez. Aki hallotta Rhinót a Manowar The Triumph Of Steel lemezén, tökéletesen tisztában van a figura képességeivel. Nem is értem, hogy tarthat még mindig ott, hogy abszolút underground csapatokban, maréknyi közönségnek nyomja a heavy metalt. Félreértés ne essék, le a kalappal elhivatottsága előtt, de képességei maximálisan többre jogosítják fel annál, amit ezidáig sikerült elérnie. Mindez elmondható a lemez két gitárosáról is: Stu és Ross The Boss szólóit valóban élvezet hallgatni. Nem villantanak feleslegesen, játékuk kifejezetten ízléses mindamellett, hogy technikailag is kifogástalan. Egyetlen gyenge dalt sem rejt a War Master, kiemelkedő pillanatokból ellenben több is akad. Ilyen az abszolút sláger Hammer Down (meg mertem volna esküdni rá, hogy ez valami feldolgozás), a King Diamondot idéző Curse Of The Heretic (Peck köztudottan nagy fan, a Cage-dzsel többször is tisztelegtek a mester munkássága előtt) vagy az egyik japán bónusz Face The Executioner.

US power rajongóknak és a horzsoló heavy metal szerelmeseinek tehát csalódás kizárva, de azt azért halkan megjegyzem, hogy a Cage egy lépéssel még előttük jár.

 

Hozzászólások 

 
+1 #4 g 2013-11-10 21:01
Jó kis zúzda szó se róla.Nagy kár,hogy Circle Of Silence - The Rise Of Resistance /NYÁRON JELENT MEG/ lemezről nem írtatok kritikát nagyon kíváncsi lettem volna.Dallamos,techni kás power/thrash egy bitang jó énekessel.Minden metál rajongónak ajánlom.
Idézet
 
 
+1 #3 Scarecrow 2013-11-03 09:02
Ezt az albumot legalább annyira szeretem, mint a Cage Hell Destroyer lemezét. Alapmű minden amcsi poweresnek és Sean Peck rajongónak.
Idézet
 
 
#2 Bathory Gabor 2013-11-02 20:01
Brékingnyúz: közben Rhino ki is lépett a bandából.
Idézet
 
 
#1 Nűnű 2013-11-02 17:16
Ha előzetesen tudtam volna, hogy Ross the Boss is tag, akkor valamivel hagyományosabb, kissé lágyabb, enyhén bluesosabb heavy metalra számítottam volna.
Így ez leginkább egy soron kívüli Cage lemez, annak viszont egész jó :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.