Négy(millió) éve nem adott ki hangzóanyagot a Watch My Dying, így a zenekar barátai és ellenségei egyként zümmöghetik ugyanazt a felkiáltást: végre! A lelkesedés hullámai aztán kezdetben el is söprik az objektív megfigyelő hadállásait, hogy karácsonyfa-állítás közben ő is széles mosollyal dúdolhassa el, hogy „diszkó, diszkó, party, party, ...". Lehet tehát – ahogy nemsokára fogok is – vitát nyitni arról, hogy életképes-e a WMD újszülöttje, de a legfontosabb mégis az, hogy a küszöbön toporgás hosszú hónapjai után végre köztünk van. Formátuma egyelőre digitális sztereó, de meggyőződésem, hogy pusztán kbps-ben mérve is világszínvonalon üvölt. Mert a valamikor majd megszülető második felvonást megelőlegező 4.1 masszívan helyet követel magának a Lajtán innen és túl.
