Shock!

december 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Pro-Pain: The Final Revolution

Pro-Pain: The Final Revolution

Ha valahonnan nem számítottam már kíméletlen jobbegyenesre, hát az a Pro-Pain iránya volt. Gary Meskilék annak idején egy gyakorlatilag tökéletes alapvetéssel tették le a névjegyüket a színtéren: ez volt a Foul Taste Of Freedom 1992-ben, a korszak egyik legmeghatározóbb hardcore/metal mestermunkája, rajta olyan tízpontos himnuszokkal, mint a Death On The Dance Floor, a Murder 101 vagy a Pound For Pound. Aztán a folytatás már sajnos nem ütött ekkorát. Persze később is akadtak kiugró dalaik, jó lemezeik (a 2000-es Round 6-et például kifejezetten bírtam a maga idejében), élőben pedig mindig megbízhatóan szétrobbantották a házat, de összességében eléggé elérdektelenedett a sztori, és nem is követtem már olyan naprakészen az utóbbi években. A The Final Revolution azonban kíméletlenül telibevert – olyannyira, hogy még azt is meg merem kockáztatni: ha nem is sikerült visszahoznia a Foul Taste Of Freedom dicsőséges időszakát, Gary azóta ezzel együtt sem nagyon készített ennyire kerek, felesleges zsírtól mentes anyagot.

 

Sepultura: The Mediator Between Head And Hands Must Be The Heart

Sepultura: The Mediator Between Head And Hands Must Be The Heart

Viccesen nosztalgikus kedvükben lehettek Andreas Kisserék, amikor – a Metropolis filmklasszikusra hivatkozva – kiötlötték ezt a rohadt hosszú címet az új albumnak, amelyet talán senki nem mondott ki még egy interjúban kétszer egymás után (de még a kopipészttől is elmegy az ember kedve), így aztán többnyire Mediator néven emlegetjük, már ha emlegetj...

Stone Temple Pilots with Chester Bennington: High Rise

Stone Temple Pilots with Chester Bennington: High Rise

Teljesen semleges hozzáállással figyeltem a Stone Temple Pilots környékén idén lezajlott eseményeket, mivel a grunge vonal annak idején legtöbbet köpködött sztárcsapata utoljára 1994-ben készített olyan lemezt, ami tetszett, vagyis semmiféle különösebb érzelmi viszonyulásom nincs hozzájuk. Sokakkal ellentétben nem tartom szentségtörésnek Chester Be...

Avatarium: Avatarium

Avatarium: Avatarium

Bevallom, kissé nehezen követem Leif Edling és a Candlemass dolgait az utóbbi időben, de azt hiszem, jelenleg az a mondás, hogy a banda nem oszlott-oszlik fel, csupán a lemezkészítéstől vonul vissza, és Mats Levénnel a mikrofonnál, illetve Per Wiberggel az orgonánál időnként azért még koncerteznek. Persze ez érthető valahol: albumot felvenni drága ...

Thirty Seconds To Mars: Love, Lust, Faith And Dreams

Thirty Seconds To Mars: Love, Lust, Faith And Dreams Az utóbbi pár évben már nálunk is hazajáró vendégnek számító Thirty Seconds To Mars négy év szünet után hozta ki új lemezét, ami alapesetben teljesen normálisnak mondható, ennyi idő legalább szükséges ahhoz, hogy új és érdekes gondolatok formálódjanak a zenészemberek fejében. Igaz, Jared Letóék nem unatkoztak a két album között, a This Is War döbbene...

Oranssi Pazuzu: Valonielu

Oranssi Pazuzu: Valonielu

Nos, a Vulture Industries után itt egy újabb skandináv banda, akiket – bár távolról sem a szakma újoncai – be kell mutatnunk e hasábokon. Az Oranssi Pazuzu (avagy Orange Pazuzu, csak mert így jobban esik a fülünknek) egy finn brigád, akik említett norvég társaikhoz hasonlóan valamikor a black metaltól indultak el, hogy mára egy teljesen egyedi univer...

Children Of Bodom: Halo Of Blood

Children Of Bodom: Halo Of Blood

Néhány hónapja tartoztunk már ezzel a kritikával, és mivel ma este a PeCsában játszanak Alexi Laihóék, megpróbáltuk megragadni az utolsó pillanatot, amikor még igazán aktuális a dolog, és nem tűnik mérhetetlenül anakronisztikusnak a friss cikkek között előrukkolni vele. Pláne, hogy kár lett volna elmenni szó nélkül az anyag mellett, mivel egyértelműe...

Lukács Peta: War And Peace

Lukács Peta: War And Peace

Nem kerülhetem meg, hogy a főszereplőhöz hasonlóan én is 1996-ban kezdjem a sztorit, ugyanis tisztán emlékszem arra, hogy tizenhat évesen milyen meghatározó hatást gyakorolt rám a nálam nem sokkal idősebb, a néptáncosok / versmondók / bűvészek / H40 között teljesen szürreálisnak ható Lukács Péter virtuóz fellépése a Ki Mit Tud akkori sorozatában. Már...

Apey & The Pea: Devil’s Nectar

Apey & The Pea: Devil’s Nectar

Sokan és sokszor lefikázzák a hazai rockzenei életet, és még ha számos szempontból magam is megalapozottnak tartom a kritikát, azzal a legkevésbé sem tudok azonosulni, amikor a „manapság már nem bukkannak fel jó csapatok" sakálhangok együtt vonyítanak az égre a „magyar zenét egyáltalán nem hallgatok, mert semmi értelme nincs" süketeléssel. Itt van ...

Vulture Industries: The Tower

Vulture Industries: The Tower

Úgy veszem észre, a bergeni Vulture Industries csak mostanában kezd elmozdulni az underground média vakfoltjából, így nálunk sem igen lehetett olvasni ezidáig Bjørnar Nilsen e zseniális kis találmányáról. Pedig a Keselyűgyár immár évtizedes (sőt, ha a jogelőd Dead Rose Gardent is ideszámítjuk, tizenöt éves) múlttal bíró társulat, amely azonban még ...

The Melvins: Tres Cabrones

The Melvins: Tres Cabrones

Igazán nem tehetek róla, de ha a Melvinsről van szó, akkor megakadt lemezjátszót kezdek el utánozni, és ugyanazt a mantrát tudom csak hajtogatni: a világ egyik legkülönlegesebb bandájáról beszélünk, akiknél egyszerűen semmit sem lehet előre kiszámítani, de még inkább így kellene mondani. Náluk tényleg bármi lehetséges, sőt, annak az ellenkezője is....

Grave: Morbid Ascent

Grave: Morbid Ascent

Legyen elég jelen kritika apropójaként annyi, hogy idén negyedszázados a Sír, a svéd doom/death metal esszencia. Ola Lindgren bandavezér valójában már 1984-ben (16 évesen!) megalapította a banda elődjét Rising Power néven, melyből a Corpse, majd végül a Grave kelt életre. Bár a folyamatos üzemben mutatkozott némi anyagfáradás az ezredforduló környé...

Tracii Guns’ League Of Gentlemen: The First Record

Tracii Guns’ League Of Gentlemen: The First Record

Tracii Guns a világ leglazább gitárosa az én olvasatomban, az L.A. Guns Cocked And Loaded lemezével és a korabeli interjúkkal egyből levett a lábamról. Ezt követően a Hollywood Vampires is letaglózott azzal a piszkos nyegleséggel, ami áradt a zenéből, de hát jött a hajkorszak vége, és az L.A. Guns is tapogatózásba kezdett a lekapcsolt lámpák miatti...

Dregen: Dregen

Dregen: Dregen

Draveczki kollégával, Michael Monroe-val és még néhány ezer másik emberrel együtt vallom, hogy Andreas Tyrone Svensson, közkedveltebb nevén Dregen az egyik legizgalmasabb és leghitelesebb rock and roller figura, aki valaha zenélésre adta a fejét. A miniatűr fickó nagyon tud gitározni, az énekhangja is több mint elfogadható, a színpadon szinte megke...

Death Angel: The Dream Calls For Blood

Death Angel: The Dream Calls For Blood

Ha valaki megkérdezné, kiket tartok a világ legjobb koncertzenekarainak, a Death Angel neve az elsők között ugrana be. Szenvedélyes bulijaik amellett, hogy technikailag kifogástalanok, még iszonyatosan energikusak és agresszívek is, azaz esetükben valóban érezni azt a színpadról hömpölygő energia-folyamot, amely akár a Paksi Atomerőmű négyes blokkj...

Korn: The Paradigm Shift

Korn: The Paradigm Shift

Elég egyértelmű nem a válasz az egymilliós kérdésre, jelesül arra, hogy Brian „Head" Welch visszatérésével a Korn visszakanyarodott-e saját múltja felé, én pedig hálát adok a magasságosnak, amiért nem engedtek a kísértésnek (biztosan volt...), és mertek megint másban gondolkodni. Az egykori bakersfieldi forradalmárokat – hiszen legyünk őszinték: a ...

Onslaught: VI

Onslaught: VI

Na, ez az a lemez, amiről aztán végképp nincs mit beszélni. Ha gyorsan el akarnám intézni, legfeljebb annyit mondanék, hogy ha valaha is szeretted a thrasht, és még nem hallottad, záros határidőn belül ismerkedj meg vele, mert leszakítja a fejedet, és a legjobb album a műfajban, ami csak megjelent 2013-ban. Az alaphelyzet tényleg ennyire egyszerű: ...

Gutting Revue: Első menü

Gutting Revue: Első menü

Az úgy volt, hogy volt egyszer egy psychobilly közvetlen közelében járó, „belezős rock and roll" zenekar, egy (mű)vérrel, könnyel, verejtékkel és (mű)hányással súlyosbított lokális legenda, a Yellow Spots. Egyik EP-jükről, a míves elnevezésű Öt fogásos vacsora a belezősökkel ről mi magunk is írtunk vala, aki nem hiszi, járjon utána. Illetve hát a ban...

Sahg: Delusions Of Grandeur

Sahg: Delusions Of Grandeur

Mindig jóleső érzéssel tölt el, ha fültanúja lehetek egy csapat kivirágzásának. A saját hang meglelése rendkívül nehéz, embert próbáló feladat, s a legtöbb zenekarnak nem is sikerül kilépnie a nagy példaképek árnyékából. A norvég Sahg is egyfajta rajongói bandaként kezdte még 2004-ben, ahol más, neves zenekarokban edződött tagok (Gorgoroth, Manngar...

Scar The Martyr: Scar The Martyr

Scar The Martyr: Scar The Martyr

Joey Jordison eddig sem tagadta, hogy baromira unja a semmittevést, így csak idő kérdése volt, hogy előrukkoljon valami értelmessel, amíg a Slipknot végre a teljes megalétszámában összeszedi magát, és képes lesz valamit letenni az asztalra. A Scar The Martyr projekt eleinte azért kapott még nagyobb plusz nyilvánosságot, mert Joey olyan nem feltétle...

Jolly: The Audio Guide To Happiness (Part 2)

Jolly: The Audio Guide To Happiness (Part 2) Minden korszaknak és műfajnak megvan a maga King's X-e. Olyan zenekarok ezek, amelyek sosem értek el számottevő sikert, pedig a szakma zenészi és kritikusi része imádja őket, mégsem lettek listavezetők a slágerlistákon, nem adtak el lemezmilliókat (amit mai nyelvre fordítva mondhatunk úgy is, hogy tízezer lemezt), és bárhová mennek a világban, maxi...

Ayreon: The Theory Of Everything

Ayreon: The Theory Of Everything

Körülbelül annyira érhetett bárkit meglepetésként az Ayreon-projekt felélesztése néhány évvel a sztori hivatalos lezárását követően, mint mondjuk Dickinson vagy Halford sírva összeborulós visszatérése annak idején, igaz, ködös ideológiák és megmosolyogtató nyilatkozatok hála a jó égnek nem rombolták az attrakció hitelességét. És azt sem hinném, hog...

Satyricon: Satyricon

Satyricon: Satyricon

Az a helyzet, hogy hetekig vívódtam magamban, képes vagyok-e lelkesedni az új Satyricon lemezért, vagy nyugodt szívvel írjam le: zömében nevetséges, amit az utóbbi időben művelnek a norvég srácok. Egy-két szerzemény mindenképpen kiemelkedik a szerényen csak Satyriconnak elnevezett (tehát öndefiníciónak szánt) albumról, de haladjunk csak szép sorjáb...

Red Fang: Whales And Leeches

Red Fang: Whales And Leeches

A portlandi Red Fang két évvel ezelőtti anyaga, a Murder The Mountains anno igencsak elkapott. Úgy éreztem, friss levegő érkezett velük a stoner rock kissé áporodott, fingszagú atmoszférájába. Mikor aztán visszaástam az első lemezig, örömmel tapasztaltam, hogy az is jóféle anyag volt, ráadásul a fejlődés is tapintható a két album között. Mindehhez pe...

Death Dealer: War Master

Death Dealer: War Master

Ross The Boss, Rhino és a Cage torka, Sean Peck – vajon mi várható egy ilyen triumvirátustól? Úgy van, nem más, mint erőtől duzzadó, bivaly riffekkel és metsző sikolyokkal operáló, igazi US power metal. És ha nem ismernéd a csapat felállását, sőt, még nevük, az album címe és a roppant gagyi borító kapcsán sem vágnád, miféle zászlót emel magasba ez ...

Lumberjack Commando: The Bad Memories Lodge

Lumberjack Commando: The Bad Memories Lodge

A hiba minden bizonnyal az én készülékemben van (elfogultságom okán mindenképp), de én biza úgy látom, hogy e lángoktól ölelt kis ország rockzenei szempontból legnagyobb erősségét azok a bandák jelentik, akik ilyen vagy olyan módon kapcsolódnak a stoner/sludge jellegű zenékhez, vagy legalábbis azok peremvidékéhez. Igazság szerint, akárhány hazai fo...

Masterplan: Novum Initium

Masterplan: Novum Initium

Bevallom őszintén, az új lemez megjelenése előtt nem nagyon tudtam, mi a helyzet épp a Masterplannel. Az addig megvolt, hogy Jorn Lande első, 2006-os kiválása után MK II címmel készítettek egy bivalyerős anyagot a Riotból ismert Mike DiMeóval a mikrofon mögött, majd Jorn egy kérészéletű reunion erejéig visszatért a fedélzetre. Mivel azonban a Time T...

82. oldal / 231

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.