Szégyenletesen nagy csúszással sikerült megírni ezt az ismertetőt régi jóbarátaink, a Holopainen / Koivusaari duó elnyűhetetlen gépezetének legújabb, immár tizenegyedik lemezéről. Talán a júliusi 40 fok, vagy a FEZEN-bulit megelőző várakozás az, ami mégiscsak meghozta a gyümölcsét, és újra jólesik meghallgatni a hamisítatlan északi dallamokat, noha megjelenése idején, valamikor áprilisban – bevallom – kicsit csalódásként éltem meg ezt a lemezt, és viszonylag hamar ráuntam.
Néha egészen apró nüanszokon múlik, bejön-e az embernek valami vagy sem. Habár mindig is kedveltem a svéd Amon Amarth brutális, ám mégis roppant fogós nordikus death metalját, az előző lemeznél, a Surtur Rising nál úgy éreztem, eljutottam velük a plafonig. Sokadszorra is leszállították ugyanazt az albumot, mint korábban, ám miközben azelőtt minden eg...
Ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt tűkön ülve vártam a kaliforniai Autopsy visszatérő lemezét, az új korongról egészen a megjelenéséig nem is tudtam. Pedig a Macabre Eternal lal a csapat olyan szenzációs feltámadást hajtott végre, amit még Jézus Krisztus is megirigyelhetne, épp ezért benne volt a pakliban egy legalább olyan erős folytatás is. A hat...
A jó végül elnyeri méltó jutalmát – klasszikus népmesei fordulat, amely bár nem minden esetben, de néha azért a való világban is előfordul. Arról sajnos nincs információm, hogy a kanadai Anvil énekese/gitárosa/motorja/lelke, vagyis Steve „Lips" Kudlow harmadikként, netán legkisebb fiúként született-e anno, de az biztos, hogy fanatizmusa, kitartása ...
Ahogy a klasszikus vicc mondja: az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiája, hogy a Titanic süllyedt el, nem pedig az Auróra cirkáló. A mi külön bejáratú, idén harmincadik születésnapját ünneplő Auróránk viszont szerencsére nem csak, hogy nem süllyedt el, hanem minden jel szerint frissebb és egészségesebb, mint az elmúlt évtized során bár...
Nincs könnyű dolga annak, aki erről az albumról véleményt ír. Annak sincs, aki csak hallgatja. Phil Anselmo legszemélyesebb agymenése vagy kicsapja a biztosítékot, vagy harsány hozsannázásra készteti a pszichiátriai dühzenék rajongóit, de egy biztos, ezt a dózist nem lehet elintézni egy vállrándítással. Sokszor halljuk és undorral unjuk a „nagyon d...
Nem tudom eldönteni, hogy a totálisan lökött Mattias „IA" Eklundh kiszámíthatatlanul kiszámítható, vagy kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Mert hát egyfelől mindig is tudtuk róla, hogy szeretnivalóan kattant a csávó (zeneileg és emberileg egyaránt, tessék csak belekukkantani a gitárklinikáiba), és ezért mindig meghökkentő zenei gegekkel pakolja tele ...
Kevés fárasztóbb és hervasztóbb dolgot tudnék említeni az elmúlt évek terméséből Mike Portnoy napi szintű nyilatkozatainál, amelyekben változó hangulatban és stílusban magyarázza a bizonyítványát. Mike világéletében túlmozgásos és nárcisztikus volt, de amit a Dream Theaterből való távozása óta összepofázott, az még az ő szintjén is sok és feleslege...
Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy jó lemez, vagy egy nem annyira jó. A Pudlikról örökre a Metal Will Stand Tall fog beugrani, mármint az a dal, létező legfrappánsabb összefoglalása annak, amitől nevetek a bőrgatyás metalon és örülök a fogós dallamoknak. A csapat iránti kezdeti lelkesedésemet csak fokozta a klasszis gitáros, Pontus Norgr...
A brit Evile sztorija igazi sikertörténet. A huddersfieldi csapat tagjai bár már 1999 óta együtt muzsikálnak, az Evile nevet azonban csak 2004-ben vették fel. A 2006-ban Bloodstock Open Air fesztiválon való fellépésüknek, valamint Hell címre hallgató demójuknak köszönhetően aztán gyorsan le is szerződtek az Earache kiadóval, 2007-es debütjük, az En...
Majdnem négy év elteltével jelentkeztek újra stúdióalbummal a svéd klasszikusok. Már az előzetes alapján valószínűsíthető volt, hogy lazán hozzák az A Taste Of Extreme Divinity színvonalát, a teljes anyag ismeretében pedig kijelenthető: az egész Hypocrisy életmű legjobb darabjai közé sorolhatjuk az End Of Disclosure-t, egyszerre időutazó és mába si...
Ó, jaj! Tizenötödik nagylemezéhez elérkezve a Fenriz / Nocturno Culto duó úgy gondolta, elég a black metalból meg a káosz-punkból (vagyis mindabból, ami miatt érdemes volt még hallgatni egy-egy friss korongjukat), helyette legyen a Darkthrone a 21. század egyik legporosabb zenei jelensége. A norvég páros zenéjét persze eddig se lehetett a legnaprak...
A békebeli '90-es évek második felében kifejezetten a kedvenceim közé tartozott az egész göteborgi vonal, különösen a Dark Tranquillity, amely komplex, egyszerre zord és dallamos death metaljával, a The Gallery – The Mind's I kettőssel belopta magát a szívembe. Aztán az akkoriban igencsak kísérletezősnek számító, merész Projector hallatán hatalmas ...
Szeretek megdöbbenni, amennyiben pozitív megdöbbenésről van szó, most pedig ez történt velem. Persze, hallottam már korábban Király Istvánról, azaz Pittáról, de mivel viszonylag ritkán hallgatok ilyesmit, bevallom, elsiklottam eddigi két lemeze felett – ez pedig komoly hiba volt, a friss Melodic Vision ugyanis simán világszínvonalat képvisel ebben ...
A mohácsi I Told U friss versenyző a hazai színtéren, de azért nem tekinthetők teljesen kezdőnek: a csapat frontembere Harich Gábor, azaz Harek, aki a progresszív vonalon erős Solar Scream énekes/gitárosaként lehet ismerős. Utóbbi banda jelenleg bizonytalan ideig parkolópályán van, Gábor pedig jelenleg az I Told U ügyeit viszi Budai Tiborral – akin...
Tisztán emlékszem, amikor 1994 őszén elolvastam a Metal Hammerben a Cinderella Still Climbing albumának kritikáját, amelyet Lénárd Laci azzal indított, hogy vajon mi a francért kell négy teljes évet várni egy-egy új lemezre. Most ehhez képest 2013-at írunk, nekem pedig – kicsit lesarkítva a dolgokat – a Still Climbing tulajdonképpeni folytatásáról ...
Számomra is megmagyarázhatatlan, hogy miért várom még mindig izgatottan Satch mester újabb és újabb sorlemezeit, hiszen igazából újat talán legutóbb a 2000-es Engines Of Creation lemezen mutatott, ami testvérek között is csaknem másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg. Az azóta megjelent öt nagylemezen persze mindig akadt egy-két finomság, de azért azt ...
A Summoning személyében az évek óta vegetáló osztrák extrém metal színtér egyik ékessége kúszik most vissza a rivaldafénybe, hét hosszú évvel a kapukat bizonytalan időre bezáró Oath Bound után. A létezése két évtizedes jubileumát új albummal ünneplő, furcsa zenei teremtmény mögött a kezdetektől a zenéért felelős Richard „Protector" Lederer és a kon...
Lassan tényleg ott tartunk, hogy a kiadók mindenkit szerződtetnek, aki vállalhatatlan, '70-es évek-beli bajuszt és farmerdzsekit visel, és lehetőség szerint valamelyik észak-európai országban nyűvi a hangszereit. Nem kérdés, hogy a Nuclear Blast friss szerzeménye, a Free Fall is trendiségének köszönheti a leigazolást, hiszen fazonilag és zeneileg i...
Az Immolation nevezetű death metal intézmény idén ünnepli alapításának 25. évfordulóját, így élek azzal a feltételezéssel, hogy ezen írás olvasói között nincs olyan, akinek be kellene mutatnom New York megátalkodott veteránjait. A kvartett háza tájékán ma is minden a szokott rendben zajlik, ezúttal újfent három év telt el sorlemez nélkül, ami az el...
A De La Cruz a világ egyik leglazább, leggondtalanabb és legfestőibb strandövezetéből, az ausztrál Gold Coastról származik, és a zenéjük is ennek megfelelő. Ha esetleg a kiadó nevéből és a borítóból nem lenne egyértelmű, a röhejesen fiatal, kinézetükben is a '80-as éveket idéző arcok robbanékony hajmetalban utaznak, amit jelen esetben nevezhetünk g...
Íme Vikernes, a megélhetési zenész. Négy album négy év alatt, bevallottan azon cél érdekében, hogy étel kerüljön a családi asztalra. Egyenes kinyilatkoztatás, ha engem kérdezel, egy kicsivel több őszinte beszéd, és egy kicsivel kevesebb illúzió. Ezzel a tempóval a diszkográfia börtönévek előtti és utáni fejezete immár egyenlő súlyt képvisel. Hogy e...
Végtelenül szomorú és kiábrándító alapozás után végül ez a lemez is megérkezett. A történtek mélyelemzésébe nem megyek bele, mi is megírtunk mindent, ami fontosnak tűnt, és már azt is tudjuk, hogy Geoff Tate és saját Queensryche-ja mélyen a léc alatt maradt a Frequency Unknown lemezzel. A kérdés innentől fogva csak annyi, miként teljesít a régi front...
Habár ma már mindenhol úgy hivatkoznak rá, mint a rockszíntér egyik gitáristenére, Doug Aldrich nevét a világ alapvetően úgy tíz évvel ezelőtt ismerte meg, amikor ő lett David Coverdale jobbkeze az újraindított Whitesnake-ben. A szőke gitáros előtte még a dallamos metal színtéren is csak kultfigurának számított, és ahogy azt a tavalyi budapesti Ste...
Egyre több kiábrándult hangot hallani mostanában, miszerint a mai rockzene már rég elszürkült, lélektelenné és nem utolsósorban kiszámíthatóvá vált, és ha az ember igazán minőségi anyagot akar hallani, akkor vissza kell nyúlnia a húsz-harminc éves dolgokhoz. Én is a nyavalygók sorát gyarapítom, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utóbbi tíz ...
A bitangul sikerült tavalyi Nadir sorlemez, az Exitus kapcsán már emlegetett lendület az idei évben sem lankad. Az Our Existence Is Punishment projekt ezúton terítékre vett anyaga szintén a Tauszik Viktor nevével is fémjelzett fővárosi műhely terméke. Úgy fest tehát a helyzet az elmúlt pár évre visszatekintve, hogy a páros évenként érkező Nadir album...
Bármennyire is nem az Artension hivatalos folytatásának tekinti a két főember, John West énekes és Roger Staffelbach gitáros e kissé gázos nevű („-ica" végződés alapból zéró tolerancia!) projektet, teljesen nyilvánvaló, hogy miről szól a történet. Gondolom, az eredeti nevet nem használhatták (az nyilván Vitalij Kuprij billentyűguru és Artension-főn...
Facebook
Twitter