Shock!

október 29.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Avatarium: Avatarium

avatarium_cBevallom, kissé nehezen követem Leif Edling és a Candlemass dolgait az utóbbi időben, de azt hiszem, jelenleg az a mondás, hogy a banda nem oszlott-oszlik fel, csupán a lemezkészítéstől vonul vissza, és Mats Levénnel a mikrofonnál, illetve Per Wiberggel az orgonánál időnként azért még koncerteznek. Persze ez érthető valahol: albumot felvenni drága dolog, eladni már szinte lehetetlen, a fesztiválos ajánlatok viszont rendre érkeznek minden szezon előtt, és egy zenész otthona mégiscsak a színpad. Kreatívkodni attól még lehet, de jó, ha ezt tét és az anyagiak miatt való stresszelés nélkül is megtehetjük. Más kérdés, hogy a hasonló zenei gyökerek, Levén személye és Edling markáns zeneszerzői stílusa miatt a Candlemass így könnyen összekeverhető a Krux vagy az az Abstrakt Algebra projektekkel, de annyi baj legyen: aki alaposan ismeri a basszer létére is simán skandináv Iomminak nevezhető fazon munkásságát, megtalálja azokat a finom különbségeket, amelyek segítségével a különféle Edling-munkák megkülönböztethetők egymástól. Végülis ha egy hármasikrekkel büszkélkedő apa közeli barátai vagyunk, egy idő után vélhetőleg mi sem tévesztjük össze a gyerekeket.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 32 Szavazat )

Az új „családtagot" mindenesetre igyekezett még könnyebben beazonosíthatóvá tenni Leif, elvégre most először egy hölgy kezébe adta a mikrofont, és ezáltal stílusváltás nélkül is teljesen más arcot kaphatott a zene. Jennie-Ann Smith ugyan lényegében teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt, ugyanakkor szuggesztív előadásmódja révén azonnal magával ragadja a hallgatót. Esetében szó sincs operás angyali hangról vagy gótikus erotikáról, de még csak nem is egy reszelős hangú, dögös rockszutykot tisztelhetünk benne, sokkal inkább jutnak eszembe elmebeteg, (ön)gyilkossá vált középkori, netán viktoriánus családanyák, akik valami vidéki birtokon lemészárolták a ház népét és visszajárnak kísérteni. Kicsit kingdiamondos a feeling, nem igaz? Persze lehet, hogy a sok kosztümös thriller ment az agyamra, de Ms. Smith hangjának és a Candlemass zenéjének kombinációja minden, csak nem megnyugtató – és persze az anyanbandához hasonlóan az itt hallható, pókhálóval átszőtt dallamok is totális függőséget okoznak. Időnként, például a Pandora's Eggben Jennie afféle női Dio-ként nyilvánul meg, heveny libabőrt okozva a hallgatónak, máskor pedig bár tudjuk, hogy menekülnünk kellene, mégsem bírunk ellenállni az invitálásának (a név- és címadó tételben saját tébolyának szentélyébe csábít). A szupersúlyos Bird Of Preyben ismét Dio szellemiségében tolmácsol pár paráztatós gondolatot a hölgy, de a mestert legjobban talán a záró, lírainak is mondható Lady In The Lampben idézi meg a csapat: ez egész konkrétan olyan, mintha valami régi Rainbow lassú lenne (még a bevezető gitárjáték is tiszta Blackmore), mégis valami sokkal betegebb, nyomasztóbb atmoszférát sugározva. Zseniális, de komolyan. Ha belegondolunk, ez a dal akár afféle fricska is lehet Ritchie-nek: mintha csak Candice Night Mrs. Hyde-énje jönne elő ebből a bizonyos lámpából.

Marcus Jiddell gitáros rocksztárkodhatott korábban a Royal Huntban és még inkább az Evergreyben, de sokoldalúsága ebben a komor zenei világban is kiteljesedhet: élvezet hallgatni szólóit, doomba mártott riffjeit. Carl Westholm billentyűs játéka már a Kruxnál is szerves részét képezte a zenének, itt sincs másképp: ha kell, Hammond, ha kell, szőnyeg vagy effekt, esetleg egy-egy Moog hangszín – a lényeg, hogy amennyire lehet, súlyosak legyenek az alapok. Brutál jól szól az egész, és amit hallunk, abszolút méltó bármelyik Candlemass oldalhajtáshoz, sőt, megkockáztatom, hogy még a Psalms For The Deadnél sem gyengébb egy fikarcnyit sem – ha Rob Lowe vagy akár Levén énekli fel a dalokat, akkor ez a lemez lenne a legutóbbi Candlemass mű folytatása. Ebből is látszik, hogy az összekötő kapocs maga Edling, akinek úgy látszik, tényleg toppon van a kreativitása bármiféle átszervezéstől függetlenül is. Tökéletes depresszáns a hideg, sötét téli napokra, estékre – reméljük, a nyár (már ha lesz) valamelyik Edling-formációt is közelebb hozza majd régiónkhoz.

 

Hozzászólások 

 
+8 #12 BSND 2014-11-05 14:16
Idézet - NOLA:
Úúúú..., mekkora album ez.
Csak most kapott el, megjelenés után egy évvel, ....de most nagyon-nagyon......

Igen, ez egy rohadt jó album, ráadásul sok más jónak tűnő lemezzel ellentétben ki is állta az idő próbáját! Én a megjelenése óta folyamatosan hallgatom,
Idézet
 
 
+6 #11 NOLA 2014-11-05 14:06
Úúúú..., mekkora album ez.
Csak most kapott el, megjelenés után egy évvel, ....de most nagyon-nagyon......
Idézet
 
 
+6 #10 DRAZSEN 2014-08-28 15:21
Iszonyat jó album. Tele apró finomságokkal,é s esszenciát jelent az énekes hölgy ebben a műfajban.Bravo Leif mester
Idézet
 
 
-25 #9 john 2013-12-22 11:08
Egy unalmas lemezzel több... :)
Idézet
 
 
+11 #8 Tuonela 2013-11-27 08:28
Azt gondoltam, hogy az idei év végi listám trónjáról a 13-at lehetetlen lesz letaszítani, de ez az album komolyan megingatott. Hatalmas dalok, óriási hangulat!
Idézet
 
 
+6 #7 Khold 2013-11-26 23:37
Meghallgattam a lemezt, és nagyon különlegesnek találtam!
Nem alapmű, de nálam 9 pontot simán megér a 10-ből.
Idézet
 
 
+7 #6 feca 2013-11-26 13:44
Nálam ez a doom éve!
Ezek mind betaláltak idén és fixre top 20ban lesznek:

Cathedral - The Last Spire
Atlantean Kodex - The White Goddess
Magma Rise - The Man In The Maze
Ereb Altor - Fire Meets Ice - határeset, talán nem is doom
My Dying Bride - The Manuscript
Idézet
 
 
+10 #5 frincs 2013-11-26 13:30
Egy képzett hangú jazz-(blues-)énekesnő került egy doom zkr élére, ami szokatlan, de rettentő hatásos.
A dalok is erősek, bár még nem látom, hogy mennyire. Idő kérdése, és kiderül.
Még külön felhívnám a figyelmet a zenekari képekre, azok is nagyon stílusosak lettek.
Idézet
 
 
+13 #4 kéjsóvár bohóc 2013-11-26 12:22
Egyetértek az előttem szólókkal! Mondjuk Leif mesternek a szóló lemeze is nagyon jó volt! Meglepődtem volna ha valami szarral rukkol elő!
Idézet
 
 
+15 #3 BSND 2013-11-26 11:46
Ez a lemez olyan jó, hogy meg is fogom venni. Leif barátunk mondjuk sosem adott ki szart a kezéből.
Idézet
 
 
+10 #2 grand magus 2013-11-26 11:31
Csatlakozom.Hatalmas ZENE.Hangulatilag ez, meg az In Solitude visz mindent.
Idézet
 
 
+15 #1 tschaby 2013-11-26 09:34
Már vártam ezt a kritikát. Hatalmas lemez, már a sokadik kellemes megelepetése az évnek! Előzetesen nem vártam semmi kiugrót, de már a Moonhorse EP bevarrta magát a lejátszási listámba, ahogy később a lemez is. Nem tudom, hogy Edling honnan ásta elő ezt az énekescsajt( ha jól olvastam, valami pop csapatban volt előtte), de nagyot húzott, az biztos! 10/10!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.