Shock!

október 29.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Asking Alexandria: From Death To Destiny

askingalexandria_cEzt az ismertetőt is hónapok óta halogatjuk, ennek azonban oka volt: miután több olyan ember is dicsérte nekem ezt a lemezt, akinek amúgy adok a véleményére, úgy gondoltam, időt adok neki, hogy érjen. Mint ebből is rájöhetsz, amikor megjelent, abszolút nem fektetett két vállra a brit metalcore ötös harmadik nagylemeze, de a pozitív vélemények hatására úgy gondoltam, kapnak még egy esélyt. Amiből aztán kettő, három, négy, majd nem tudom, hány újabb esély lett, amikor egy-egy napokra, hetekre szóló pihentetős ciklus után újból és újból, mondhatni kampányszerűen nekiestem a lemeznek. De mivel ugyanúgy nem dőltem meg tőle sokadszorra sem, mint elsőre, most már tényleg feladom a próbálkozást.

Ha objektíven nézzük, a From Death To Destiny egy minden szempontból professzionálisan összerakott modern rock/metal lemez. Az Asking Alexandria a metalcore-ból indult, így nyilván azon sincs miért megdöbbenni, hogy a banda kiindulópontja az utóbbi tíz év leginkább szétjátszott stílusirányzata. Ahogy ezt Ben Bruce-ék hegyaljás fellépése kapcsán is leírtam, attól, hogy sokan még mindig nem döbbentek rá erre, ez a vonal nem múló divat vagy még inkább elfajzás, hanem alapvető változásokat hozott, egy teljes rockzenei generáció számára e hangzáskép, illetve a belőle kifejlődött dolgok jelentik az alapokat, „A" súlyos zenét. Mivel azonban ezeket az alapokat évek óta ezrek cincálják szét, a bandák többsége nyilván keresi a kiutat a csapdákból, és az Asking Alexandria is ilyen. Teljesen felesleges azon anyázni őket, hogy hitelesen teszik-e ezt vagy sem, pláne, hogy ez még csak a harmadik lemezük, és egyébként is baromi fiatalok. Szerintem simán belefér, hogy menet közben tisztul, alakul a stílus, keresik az irányokat és az arányokat, hiszen baromi ritkán érkezik a színtérre olyan banda, amelyiknek már az első albumra is „készen" van a zenéje. És tulajdonképpen azon sincs semmi meglepő, hogy – tudatosan vagy sem – az Asking Alexandria is a mainstreamebb, stadionrockosabb csapásvonalon látja az elsődleges menekülőútvonalat a core-osdiból, hiszen elég sok banda járt be hasonló pályaívet az elmúlt években. Tényleg hosszasan sorolhatjuk a neveket az Avenged Sevenfoldtól az Eighteen Visionsön át egészen az Atreyuig.

megjelenés:
2013
kiadó:
Sumerian Records
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 38 Szavazat )

És hogy akkor mi a gond? Igazából semmi, azt leszámítva, hogy még a fentiek ellenére sem érzek semmi ténylegesen kiugrót az albumban, és egy nüansznyit nem hallok benne abból a zsenialitásból, amit elvileg hallanom kellene. Ez egy „minden-2013-asat-bele-az-üstbe"-típusú vegyes egytálétel, ahol a klasszikus hajmetalos riffet metalcore-os dzsi-dzsi breakdown követi bevérzett szemű üvöltözéssel, a refrén meg be sem fér az ajtón, olyan monumentális, miközben a háttérben vonós szólamok szólnak. Elemeiben nézve szinte minden halálosan klisés benne, és összeöntve lehetne akár valami egészen rettenetes katyvasz is, de igazából nem az: magához képest rendszerben van, a zenekar ügyesen ugrál akár dalokon belül is stílusról stílusra. Viszont egy dolog, hogy Danny Worsnopék minden friss interjúban a Skid Row meg a Guns N' Roses nevével dobálóznak, és egy másik dolog olyasmit letenni az asztalra, ami beillik a példaképek mai verziójának. Félreértés ne essék, nem is várnám tőlük ezt, ha a nyilatkozatokból nem lenne egyértelmű, hogy valami ilyesmi volt a céljuk. Csak hát az említett bandákat annak idején épp az emelte ki az akármilyencore-offenzívához hasonló tömegtermelésből (mert bizony az úgynevezett fénykorban is érvényesült a futószalag-effektus, még ha ezt a „régen minden jobb volt!" frakció hajlamos is jótékonyan elfelejteni...), hogy hatalmas fazonok messze átlagon felüli dalokat írtak a lemezekre. Na, hát itt sem a hatalmas fazonokat nem láttam a színpadon a nyáron Tokajban, sem a messze átlagon felüli dalokat nem hallom.

Tényleg minden elem a helyén van, fogósak a számok, Danny meg valóban odatette magát, és ezer különböző hangon szólal meg a dalokban. Nem egy nagy karakter hangilag, vagyis nem lehet ezer közül is azonnal megismerni, mint mondjuk Jesse Leachet (vagy akár az Until The Endben vendégéneklő Howard Jonest), de nem kellemetlen ez a rekedtes tónus, és hallhatóan sokat dolgozott a dallamokkal, refrénekkel is. A Moving On című fél-lírában például egyenesen brillírozik magához képest, de a Don't Pray For Me, a The Death Of Me, a Poison vagy a White Line Fever kórusai is elég gyorsan beeszik magukat az agyba. Emellett végig erőből, rockosan nyomja, szóval a lendület sem hiányzik – ha még képezi egy kicsit a torkát, és addig nem adagolja túl magát koksszal, pár éven belül akár még valóban nagyon jó énekes is válhat belőle. Ezzel éles ellentétben viszont a gitárszólók például egyes helyeken nem pusztán középszerűek, hanem egyenesen nevetségesen iskolásak és csapnivalóak, ezen mindenképpen javítaniuk kellene legközelebb. A hangzás meg természetesen egyszerre kellően erőteljes és sima – ezt a plasztik dobhangzást én mondjuk nem szeretem annyira, de azért a Five Finger Death Punchnál is együtt tudok vele élni.

Összességében tehát telemás a mérleg a From Death To Destiny kapcsán: az egyik oldalról okosan összerakott, kerekre formált anyagról beszélünk, de különleges kreativitásról, a mezőnyből messze kimagasló dalszerző tehetségekről továbbra sem tudok beszámolni. De a Hail To The Kingnél mondjuk még ezzel együtt is simán jobb.

 

Hozzászólások 

 
+11 #10 queensryche999 2014-01-29 22:58
Idézet - revdav11:
Lehet egyedül vagyok, de engem valamiért nagyon megfogott a lemez. Nem vagyok nagy metalcore-os, de ez az album hihetetlenül bejött.

Tudom, hogy nagy divat köpködni a metalcore-t, és én se vagyok egy elvakult rajongó, sőt nem is nagyon hallgatok ilyet, de ez nekem valamiért beütött!

Csak mert nemrég találtam rá, érdekelt mit írtok róla.
Kövezzetek meg, de nálam több, mint 7 pont!


Nehogy má' elnézést kérj, hogy tetszik! :)
Kit érdekel, ki mit mond, ha neked bejön? Félreértés ne legyen: fontosak a vélemények, már csak azért is, mert sok zenét ilyen posztok által ismerhetünk meg - a hozzászólásokba n bedobott egyéb bandákról nem beszélve. Egy fiatal srácnak - ha okos - komoly forrás lehet az online magazinok hozzászólás-rovata. Nem érdemes viszont a fika mentén kialakítani a zenei ízlést. Szegény Metallica, a fórumok alapján a világ legszarabb bandái között kéne legyen. :P Vagy az olyan, lebuzizott bandáknak mint a Steel Panther, Reckless Love. De az új FFDP lemezt se köpöm le a kommentek miatt, sőt tetszik. Helyén kell ezeket kezelni, ez a lényeg.
Idézet
 
 
+7 #9 revdav11 2014-01-29 19:51
Lehet egyedül vagyok, de engem valamiért nagyon megfogott a lemez. Nem vagyok nagy metalcore-os, de ez az album hihetetlenül bejött.

Tudom, hogy nagy divat köpködni a metalcore-t, és én se vagyok egy elvakult rajongó, sőt nem is nagyon hallgatok ilyet, de ez nekem valamiért beütött!

Csak mert nemrég találtam rá, érdekelt mit írtok róla.
Kövezzetek meg, de nálam több, mint 7 pont!
Idézet
 
 
-5 #8 john 2013-12-22 11:35
Mindenki hallgasson Slipknotot....a többi csak unalmas kópia... A lemezkiadók viszont jól profitálnak a többi klónból...
Idézet
 
 
+5 #7 messire 2013-12-01 20:49
ha valamire, akkor erre aztán tényleg rettenetesen sok a 7 pont, iszonyat klisés, izzadtságszagú, semmitérő tucatmetalcore minden lélek és hitelesség nélkül.

gondolom, a shocknak nem igazán vág a profiljába az ilyen szinten underground banda, de muszáj ajánlanom a night versest, idei a lift your existence c. lemezük, és minden elképzelhető szinten üti-vágja az AA-t és a többi metalcore-csodát - sőt, nyugodt szívvel ajánlom nem metalcore-fanoknak is.

http://www.youtube.com/watch?v=WxdUZrfnXa8

és

http://www.youtube.com/watch?v=p4DTwElQK6c
Idézet
 
 
+8 #6 feca 2013-11-29 11:52
ááá! Jobb a Sevenfold minden kópiája ellenére. Hallgathatók, emészthetők a dalok.
És az uccsó Megadeth is jó. Pontosan az előbb említett miatt.
Idézet
 
 
+5 #5 Valentin Szilvia 2013-11-28 20:52
Idézet - Flagellator1974:
És a Dissection "The Somberlain" c. lemezének kivesézésére mennyit kell még várni?
;)


Arra egy kicsit többet. ;)
Idézet
 
 
+1 #4 kéjsóvár bohóc 2013-11-28 20:44
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - kéjsóvár bohóc:
A Kataklysm új albumáról lesz ismertető? Elég bivaly lett az új lemezük!


Igen, kicsit még várni kell rá.

Köszönöm az infót!
Idézet
 
 
+4 #3 Flagellator1974 2013-11-28 19:20
És a Dissection "The Somberlain" c. lemezének kivesézésére mennyit kell még várni?
;)
Idézet
 
 
+1 #2 Valentin Szilvia 2013-11-28 17:50
Idézet - kéjsóvár bohóc:
A Kataklysm új albumáról lesz ismertető? Elég bivaly lett az új lemezük!


Igen, kicsit még várni kell rá.
Idézet
 
 
+2 #1 kéjsóvár bohóc 2013-11-28 17:40
A Kataklysm új albumáról lesz ismertető? Elég bivaly lett az új lemezük!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.