Bizony, vad üldözésbe kezdett ötös sorszámú LP-jén a svéd Watain, az ilyesmi pedig ritkán szokott eredmény nélkül maradni. A három évvel ezelőtti, már merészebb húrokat pengető Lawless Darknessért egyaránt megkapták a hazai Grammyt és az első vaskos fikázásokat is persze, a folytatásra mégis három évet kellett várni. Fuck Off, We Murder – mondja a ...

Könnyű dolgom van ezzel a lemezismertetővel, hiszen a Vista Chino debütáló lemeze hivatalosan ugyan csak augusztus 30-án jelent meg, de hát azért a szemfülesebb stoner rockerek akár már jó másfél hónappal ezelőtt (!) is megvásárolhatták a Download Records kiadásában. Anélkül, hogy bárkinek is az illegális zeneletöltéseket reklámoznám, töredelmesen ...

Az amerikai Seven Witchesben az utóbbi időben lezajlott eseményeket még az Anthrax vagy a Queensryche is megirigyelhette volna. Jack Frost bandájában olyan énekes-vándorlás ment végbe, amit még annak ellenére is képtelen voltam követni, hogy nem csak a zenekar, de az érintettek egyéb munkásságát is kifejezetten szeretem. Mikor James Rivera nálunk j...

Mats és Ragnar itt és most kilépett a Bathory árnyékából, és hétmérföldes léptekkel járja immár saját útját – írtam a tavalyi Ereb Altor produkció kapcsán. Nos, téves riasztás volt. A srácok visszatértek ahhoz a Bathoryhoz (és ahhoz a Hammerheart albumhoz), ahonnan kiindultak, és amit a homlokukra ragasztott tribute-címke veszélye mellett is mindenko...

Nem szerettem volna ezt mondani, de sajnos kénytelen vagyok: az Avenged Sevenfoldnál a jelek szerint kifogyott a puskapor, és a fene se tudja, miért alakult mindez így. Jimmy „The Rev" Sullivan dobos, illetve zenei és koncepcionális éceszgéber tragikus 2009-es halála bizonyára közrejátszik abban, hogy csalódásként kell értékelnem ezt az új anyagot,...

Kár lenne tagadnom, hogy nagyon régóta szimpatizálok az ausztrál kontinenssel és annak lakóival. A kenguruk, koalák, ellemacphersonok és melgibsonok földjén az emberek ugyanazt csinálják, mint máshol, mégis, bármihez nyúlnak, az rendelkezik egy olyan sajátos adalékanyaggal, ami miatt azonnal egyértelművé válik, hogy az „odalentről" származik. Hogy ...

„Hello again my friend / it's time to start / there is no end" – susogja fülünkbe Mark Hunter a Plastic Wonderland kezdősorát az új Chimaira albumon, és valóban, helló, nincs itt semmi látnivaló, attól, hogy a frontember mellett újra lecserélődött a zenekar, a lényeg nem változott, akár egyszemélyes bandának tekintjük a dolgot, akár teljes egésznek...

Elég nehéz lenne összeszámolni minden önálló lemezt, projektet és egyebet, amelyekben Doug Pinnick részt vett az utóbbi bő tizenöt évben, mióta az egyes Poundhound lemezzel beindította a King's X melletti önálló karrierjét. Bevallom, kicsit néha el is vesztettem a fonalat ezeket illetően, noha időről időre akadt közöttük olyan, amit sokat hallgatta...

A diszkográfiában hatos sorszámot viselő The Sun Comes Out Tonight igazi, hamisítatlan Filter lemez. Benne van minden, amit Richard Patrick és éppen aktuális háttérzenészei valaha is pofásan tudtak művelni, de sajnos itt figyel valamennyi azon jellemző is, ami miatt a legtöbbünk apró gondolkodás után képen tudná törölni a jó Richardot. Már a szokás...

Régóta féltettem már az elszürküléstől a valaha nagyszerű ipari/avantgarde üzemként indult Aborymot, de legkésőbb most, a hatos sorszámú Dirty mocskos fényében egyértelművé kezd válni számomra, hogy a római brigád teljesen tudatosan kormányozta magát ebbe az egyirányú techno/thrash utcába, ahol ma találjuk őket. Valami igazán nagyszabású történés í...

A Fueled By Fire törzskönyvezett mintapéldánya a retro-thrash csapatoknak. A két demó után első teljes nagylemezével 2006-ban jelentkezett négyesnél a műfaj valamennyi ismérve tetten érhető, hiszen már a Spread The Fire debüt is fehér magasszárú tornacipőbe és farmermellénybe csomagolt, szélvész thrash metalt rejtett. Azon a bizonyos farmermellényen ...

Miután három zsinórban leszállított aranylemez után a Five Finger Death Punch új, kettős albumának első része a Billboard Top 200 második helyén kezdett , végérvényesen leszögezhetjük, ami egyébként eddig is nyilvánvaló volt: a '90-es évek elején Magyarországról az Egyesült Államokba szakadt Zoltan Bathory által összehozott és vezetett csapat nevéhez...

Igor (akarom mondani ИГОР), a vadparaszt itt van újra, és szinte nem változott semmit. Még mindig ugyanazt a bunkóhárdkór/sludge rettenet-ötvözetet tolja, mint a két évvel ezelőtti HE idején, még mindig imádja a kétbetűs EP-elnevezéseket (amúgy rendes tőle, hogy épp az én monogramomat választotta címnek – ezúton is köszi!), és még mindig az egerszaló...