A címért máris jár egy pont, a borítóért még egy, így kapásból jó pozícióban kezdett nálam a Dying Fetus nyolcadik mocsadéka. Plusz vegyük hozzá, hogy a Reign Supreme sem mostanában jött ki a kedves kamarazenekartól, hanem jó öt évvel ezelőtt, így igazán ránk fért már némi vér és bél John Gallagherék húsüzeméből. Változás nem történt, az abszolút stabilnak tekinthető Gallagher/Beasley/Williams trió ontja ránk a fertelmet a megszokott módon és színvonalon. A Dying Fetus nem arról híres, hogy albumról albumra megújítja a death metalt, de ezt senki nem is várja el tőlük. A biztonságosan magas színvonalat azonban igen, s ebben nem is okoznak csalódást. Technikás, tényleg komplex, baromi sok ötlettel megtűzdelt nyers agresszió, olyan váltásokkal és progresszívbe hajló gitárfutamokkal, Williams intelligens és megunhatatlan dobtémáival, amit élvezet hallgatni.
