Shock!

október 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Haunted: Strength In Numbers

thehaunted_cPár évvel ezelőtt úgy tűnt, keresztet vethetünk a The Haunted további sorsára, de Patrik Jensent nem olyan fából faragták, aki csak úgy feladja. A kitartást díjaztam, viszont a két évvel ezelőtti feltámadást jelentő Exit Wounds lemezt ezzel együtt sem találtam különösebben lehengerlőnek. A kötelezőt hozták rajta, de annál többet egy fikarcnyival sem – aztán persze lehet, hogy hülyeség is tőlük olyan nagyon sokat remélni, hiszen ma már bevallottan hobbizenekarról van szó, amit mindenki a rendes állása meg az egyéb bandái mellett üzemeltet. Ráadásul ezek az arcok sem igazán fiatalok (= éhesek) már, akár tetszik, akár nem.

A Strength In Numbers amúgy erősebbre sikeredett közvetlen elődjénél, viszont hiába futottam neki elég sokszor az elmúlt hetekben, ezt a bizonyos tét nélküliséget továbbra is érzem rajta, és sajnos nem feltétlenül pozitív értelemben. Nincs különösebb probléma a lemezzel, de igazán kiugró momentum is csak kevés akad rajta. Jellegzetes Haunted-féle svédacél neothrash ez a banda tagadhatatlanul felismerhető stílusában, de ha valaki megkérdezné, miért pont ezt kellene hallgatnia a mára igen tekintélyesre hízott diszkográfiából, nem nagyon tudnék értelmesen válaszolni neki.

megjelenés:
2017
kiadó:
Century Media
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

Persze ilyenkor illik hozzátenni azt is, hogy én a magam részéről kicsit mindig is túlértékeltnek tartottam ezt a csapatot. Igen, az első lemezük tényleg elképesztően jó volt (1998-ban, egy másik életben szinte...), annyira, hogy pár évig még az egész bandát vitte a hátán a lendülete, de közben valahogy mégis, fokozatosan csökkent az érdeklődésem irántuk. Később már csak két alkalommal kaptam fel a fejemet Haunted-lemezre: pont a dallamosabb cuccoknál, a 2006-os The Dead Eye-nál, illetve a 2011-es Unseennél. Ezek sem sikerültek éppen csont nélkülire, de legalább el tudtam róluk mondani valamit azon túlmenően is, hogy hát igen, olyan hauntedosak. Mindezt csak azért említem meg, mert a Strength In Numbers megint nem egy különösebben markáns arcélű lemez, még azzal együtt sem, hogy változatosabb, dinamikusabb, erőteljesebb az előzőnél.

A fanatikus rajongók azért nem csalódnak majd. Vérbeli Haunted-műről beszélünk, ahol nagyjából minden felvonul, amit a tábor elvár a bandától. A vészterhes, akusztikus intró után robbanó Brute Force gyakorlatilag deathrash-durvulással nyitja az albumot, de nem ragadnak bele egy tempóba: a groove-osan betonozó Spark összekeverhetetlen húsos-disszonáns gitárokkal operál, de ízes hangulattémákat is felvillant, a nagyon slayeres reszelésre épített Preachers Of Death gitárilag kimondottan melodikus kórust hoz, a This Is The End a '90-es évek panterás zúzdájának Haunted-féle változata, a Tighten The Noose-ban és még inkább a The Fallban meg a Slayer mellett nem kevés svéd melo-death is rejlik. És így tovább, és így tovább. A Spark és a Preachers Of Death mellett számomra talán a kettős zárás, az arcbamászóan agresszív Means To End és a szinte epikus érzetű, a bandához képest egyenesen monumentális Monuments jelenti ezúttal a csúcspontot, ezt a négy nótát érzem igazán kiemelkedőnek. A többit meg inkább csak úgy elhallgatja az ember. Nem rosszak, sőt, de pár év múlva ugyanúgy nem fogom őket kapásból, cím alapján elszájriffelni, mint ahogy az előző évtizedben sorjázó anyagok legtöbb szerzeményét sem.

Amúgy ha már a karakterességnél tartunk, a fentebb személyes kedvencként kiemelt három régebbi Haunted-lemezben van még egy közös pont, ha megfigyeled: hogy egyiket sem a jelenlegi vokalista, Marco Aro énekelte fel. Nem mintha az egzaltált, nyilatkozatai miatt általam mindig is erős fenntartásokkal kezelt Peter Dolving valami ötoktávos, hangilag pótolhatatlan énekes-zseni lenne, de az biztos, hogy több arcot tudott adni a daloknak, mint Marco. Ebben az egydimenziósabb üvöltözésben persze utóbbi is megbízhatóan hoz egy szintet, de akárcsak az új szerzemények többségéből, az ő előadásmódjából is pont azt a pluszt hiányolom, ami igazán érdekessé tehetné. Dolvingot legalább fűtötte egy jellegzetes tűz: nem volt százas a faszi, de épp emiatt szinte észrevétlenül tett a zenébe egyfajta veszélyesebb, karcosabb ízt. Na, hát Aro barátunk ehelyett inkább csak egy hangon végigordítja az egész albumot, ami amúgy a maga nemében nem rossz, illik is ide, hosszabb távon mégis laposabb tőle az összkép. Ola Englund szépen, okosan felépített szólóira viszont többször is felkapja az ember a fejét, és szeretem azt is, hogy nem a mai idők agyonsűrített, szarrá kompresszált hangzásával dolgoznak, hanem egy szellősebb, áttekinthetőbb, ha úgy tetszik, régebbi vágású sounddal.

Nincs gond ezzel a lemezzel, de nem is érzem úgy, hogy el kellene dobnom tőle az agyamat. Ha a két legközelebbi hivatkozási pontot nézzük, az At The Gates legutóbbi albumára nyolcésfelet adtam, az utolsó Slayerre meg nyolcat, szóval ennek alapján nálam biztosan nem ér többet hétnél a Strength In Numbers. Hetesnek viszont atomstabil.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
0 #20 deniro2 2017-10-21 00:51
Idézet - iLane:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - metanor:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - metanor:
Nálam nagyon bejönnek ezek a groove-os új zenék.Itt mindössze annyi a gondom,hogy alig van olyan dal,amelyikre felkapnám a fejemet.Így pedig nehéz kitörni a szürke átlagból.Miközben ezt írom,az orosz! Magnetic Stormot hallgatom.Remélem,hogy erről is fog valaki írni! Mondjuk Valentin kisasszony . :)


Kétlem. :) Viszont mostanában a Fateful Finality - Mankind c. lemeze szól a kocsiban, klisés thrash, de valamiért mégsem kapcsoltam le másfél perc után.

Ha klisés trash,akkor az új Panzer :D Nem tudom,hogy Schmier miért gyárt bűn rossz Destruction lemezeket,s mi a titka a hallgatható és élvezhető Panzernek,de ne kutakodjunk,hal lgassunk! (zenét) Semmit se zárjon ki kedves Szilvia.Az oroszok nagyon jók. A Fateful-ról még nem hallottam,eddig ...köszönöm,hogy ajánlotta! :)


Belehallgattam az oroszokba, de nem fogott meg.


Ha már szóba kerültek az újdonságok nem bírom ki, hogy ne említsem meg az Igorrr: ieuD-t (nem orosz, francia). Tegnap hallottam először és úgy éreztem egy tank ment át rajtam. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyet, de régen. A klip végén csak üveges szemmel néztem magam elé, és azt kérdeztem magamtól: ez meg mi a szent szar volt???

https://www.youtube.com/watch?v=3zRU-VU87HI

Megnéztem a klipet. Nagyjából hasonló a véleményem mint, amit leírtál, csak pár jelzőt, kötőszót meg a mondatvégi írásjelet kell belőle kivenni: ez szar volt... A noise/industrial/techno nem igazán tud lázba hozni, még akkor sem, ha némi torzulattal keverik...
Idézet
 
 
-14 #19 Erő 2017-10-13 03:12
Hulladék egy album, pedig régen jók voltak...
Idézet
 
 
+8 #18 metanor 2017-10-12 20:12
Az utolsó hozzászólásomat a moderátor törölje,mert valamit sikerült félre nyomnom.Visszatérve a Hauntedre,minde n negatívum ellenére nekem ez a lemeze az eddigi legjobb.
Nekem viszont tetszik a Fate Finality. :)
Idézet
 
 
0 #17 iLane 2017-10-12 17:46
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - metanor:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - metanor:
Nálam nagyon bejönnek ezek a groove-os új zenék.Itt mindössze annyi a gondom,hogy alig van olyan dal,amelyikre felkapnám a fejemet.Így pedig nehéz kitörni a szürke átlagból.Miközben ezt írom,az orosz! Magnetic Stormot hallgatom.Remélem,hogy erről is fog valaki írni! Mondjuk Valentin kisasszony . :)


Kétlem. :) Viszont mostanában a Fateful Finality - Mankind c. lemeze szól a kocsiban, klisés thrash, de valamiért mégsem kapcsoltam le másfél perc után.

Ha klisés trash,akkor az új Panzer :D Nem tudom,hogy Schmier miért gyárt bűn rossz Destruction lemezeket,s mi a titka a hallgatható és élvezhető Panzernek,de ne kutakodjunk,hal lgassunk! (zenét) Semmit se zárjon ki kedves Szilvia.Az oroszok nagyon jók. A Fateful-ról még nem hallottam,eddig ...köszönöm,hogy ajánlotta! :)


Belehallgattam az oroszokba, de nem fogott meg.


Ha már szóba kerültek az újdonságok nem bírom ki, hogy ne említsem meg az Igorrr: ieuD-t (nem orosz, francia). Tegnap hallottam először és úgy éreztem egy tank ment át rajtam. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyet, de régen. A klip végén csak üveges szemmel néztem magam elé, és azt kérdeztem magamtól: ez meg mi a szent szar volt???

https://www.youtube.com/watch?v=3zRU-VU87HI
Idézet
 
 
-1 #16 19EmpEroR75 2017-10-12 17:43
Nem azért, de érdekes ez a mínuszolás (az más kérdés, hogy a Magnetic Storm nekem sem jön be, ha már orosz, akkor inkább a Dehydrated - de attól sem dobok igazán hátast). Kötve hiszem, hogy egy alig 2 éve létező zenekart annyian ismernének itthon (főleg oroszt) - 2 single, 1 EP, 1 nagylemez terméssel a hátuk mögött, hogy alig 10 perc alatt kapjon a róla szóló komment 4 mínuszt (persze naívan abból indultam ki, hogy 1 személy csak egyszer nyilvánít véleményt)
Idézet
 
 
+1 #15 Valentin Szilvia 2017-10-12 17:23
Idézet - metanor:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - metanor:
Nálam nagyon bejönnek ezek a groove-os új zenék.Itt mindössze annyi a gondom,hogy alig van olyan dal,amelyikre felkapnám a fejemet.Így pedig nehéz kitörni a szürke átlagból.Miközben ezt írom,az orosz! Magnetic Stormot hallgatom.Remélem,hogy erről is fog valaki írni! Mondjuk Valentin kisasszony . :)


Kétlem. :) Viszont mostanában a Fateful Finality - Mankind c. lemeze szól a kocsiban, klisés thrash, de valamiért mégsem kapcsoltam le másfél perc után.

Ha klisés trash,akkor az új Panzer :D Nem tudom,hogy Schmier miért gyárt bűn rossz Destruction lemezeket,s mi a titka a hallgatható és élvezhető Panzernek,de ne kutakodjunk,hal lgassunk! (zenét) Semmit se zárjon ki kedves Szilvia.Az oroszok nagyon jók. A Fateful-ról még nem hallottam,eddig ...köszönöm,hogy ajánlotta! :)


Belehallgattam az oroszokba, de nem fogott meg.
Idézet
 
 
0 #14 bjorn 2017-10-12 16:46
A zenekar objektive Top 2 lemeze kozul (egyes valamint Made Me Do It) az egyik Dolving masik Aro. A szubjektiv top nalam a One Kill Wonder, ami Aro. Amugy meg a Dolvingos lemezek kozott is van kedvencem. Jo ez a lemez is, de az elozo jobb volt egy hangyafasznyiva l.
Idézet
 
 
0 #13 Jackoff 2017-10-12 16:38
Hát az a Panzer lemez nagyon középszer. Sehogy sem jött be.
Idézet
 
 
-1 #12 suizidium 2017-10-12 16:24
erről a lemezről hiányzik a Strength. Hullalapos. Pedig a logo kötelezne.
Idézet
 
 
+1 #11 metanor 2017-10-12 15:27
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - metanor:
Nálam nagyon bejönnek ezek a groove-os új zenék.Itt mindössze annyi a gondom,hogy alig van olyan dal,amelyikre felkapnám a fejemet.Így pedig nehéz kitörni a szürke átlagból.Miközben ezt írom,az orosz! Magnetic Stormot hallgatom.Remélem,hogy erről is fog valaki írni! Mondjuk Valentin kisasszony . :)


Kétlem. :) Viszont mostanában a Fateful Finality - Mankind c. lemeze szól a kocsiban, klisés thrash, de valamiért mégsem kapcsoltam le másfél perc után.

Ha klisés trash,akkor az új Panzer :D Nem tudom,hogy Schmier miért gyárt bűn rossz Destruction lemezeket,s mi a titka a hallgatható és élvezhető Panzernek,de ne kutakodjunk,hal lgassunk! (zenét) Semmit se zárjon ki kedves Szilvia.Az oroszok nagyon jók. A Fateful-ról még nem hallottam,eddig ...köszönöm,hogy ajánlotta! :)
Idézet
 
 
+4 #10 19EmpEroR75 2017-10-12 15:22
Igazából felemás érzéseim vannak (bár ha visszagondolok a bandával eltöltött közös évekre, sokszor volt ilyen). Ha szigorúan a zenei részt veszem, nekem az első korszak volt az igazi, ahogy a thrasht keverték a svéd melodeath-tel (persze az előbbi dominanciájával ), az mindig lenyűgözött. Aztán jött a dallamosabb korszak, több lett a groove, de Dolving a sokszor hisztérikusba csapó vokáljával teremtett egy baromi érdekes egyensúlyt (és még az éneklés-szerű részeket is képes volt elvinni egy érdekes dimenzióba).
Aztán jött az énekes váltás (vagy visszaváltás - de az meg mást jelent.), és Marco ordibálását én is egysíkúnak tartom. Pedig az új lemezt izmosabbnak érzem, mint az előzőt, ezek a dalok elbírnának egy nagyobb fantáziával rendelkező énekest (Dolvinggal közös lemezeiket mindig is erősebbnek éreztem, lehet, miatta is). Bár az is igaz, hogy a dallamosodást ez is ellenpontozza valahol, én meg szeretem a kontrasztokat.
Úgyhogy én valahol a 7-8 között ingadozok, aztán majd meglátjuk.
Idézet
 
 
+5 #9 iLane 2017-10-12 14:22
A lemezt hallgatva végig arra gondoltam, hogy egy rendes énekessel tök jó lehetne. Ez a monoton üvöltés 10 perc után totál unalmassá teszi a lemezt . Ok, nem lehet mindenki Randy Blythe, de ott van pl Ola másik bandájából (Feared) Mario Ramos, sokkal érdekesebb dolgokat tud...
Idézet
 
 
+2 #8 Valentin Szilvia 2017-10-12 12:40
Idézet - metanor:
Nálam nagyon bejönnek ezek a groove-os új zenék.Itt mindössze annyi a gondom,hogy alig van olyan dal,amelyikre felkapnám a fejemet.Így pedig nehéz kitörni a szürke átlagból.Miközben ezt írom,az orosz! Magnetic Stormot hallgatom.Remélem,hogy erről is fog valaki írni! Mondjuk Valentin kisasszony . :)


Kétlem. :) Viszont mostanában a Fateful Finality - Mankind c. lemeze szól a kocsiban, klisés thrash, de valamiért mégsem kapcsoltam le másfél perc után.
Idézet
 
 
+3 #7 metanor 2017-10-12 12:21
Nálam nagyon bejönnek ezek a groove-os új zenék.Itt mindössze annyi a gondom,hogy alig van olyan dal,amelyikre felkapnám a fejemet.Így pedig nehéz kitörni a szürke átlagból.Miközben ezt írom,az orosz! Magnetic Stormot hallgatom.Remélem,hogy erről is fog valaki írni! Mondjuk Valentin kisasszony . :)
Idézet
 
 
+5 #6 Valentin Szilvia 2017-10-12 10:40
Idézet - Sanctus:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - faktor69:
Azt hittem Szilvike írja erről a recenziót, de nem gond, csak megjegyeztem.
Személy szerint az utóbbi időben ezt az albumot hallgattam a legtöbbet, épp ma reggel is munkába menet ez szólt. Nekem nagyon bejön, előnye, hogy nincs túlnyújtva. A Spark, Preachers Of Death páros a kedvencem, de egyben az egész lemeznek van egy íve, felépítése. A dolvingos cuccaikat én is jobban szeretem, tudott valami pluszt adni a dalokhoz, de ez az album, most kifejezetten tetszik, az előzőért nem voltam oda.


Hát, Szilvikének utoljára szegény nagymamám hívott, aki már rég nincs, de amúgy nálam nyolcas fölé a lemez, én nagyon szeretem, ha valakit érdekel. Amúgy meg jobb, ha egy elfogulatlanabb vélemény is megformálódik az oldalon.


"Kis" túlzással azt is mondhatnánk, hogy ez inkább Ádám személyes zenei blogja, mint shock! magazin portál :) A kritikák nagyjából felét tőle kapjuk, a maradékon 4-5 fő osztozik. Egyébként én is azt vártam hogy te fogsz írni a lemezről, de gondolom időhiány, egyéb prioritás, meg kismillió dolog szó közbe. Valahogy a Haunted, Evergrey, Nevermore (és még sorolhatnám) lemezeknél megszoktuk, hogy a te neved és a te véleményed látjuk :)

Hogy a lemezről is szó essen: engem az előző valahogy jobban elkapott - meg amúgy is Dolving-tripen vagyok az elmúlt pár hónapban - úgy érzem, az egy témákban erősebb, élettel telibb anyag volt. Itt most még Marcon sem érzem azt a zsigeri paraszt attitűdöt, amit amúgy sütni szokott a hangjából.


Szkuzi, még egy hónapig biztos tipródtam volna rajta, az éhes olvasótábor meg közben őrjöng. :)
Idézet
 
 
+2 #5 Sanctus 2017-10-12 10:40
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Sanctus:
"Kis" túlzással azt is mondhatnánk, hogy ez inkább Ádám személyes zenei blogja, mint shock! magazin portál :) A kritikák nagyjából felét tőle kapjuk, a maradékon 4-5 fő osztozik.

Azért ne túlozzunk. A koncertbeszámol ók közül az utolsó húszból például csak egy az enyém, az is csak részben.


Igaz, az is kritika, én csak a lemezekre értettem :) Ott az utolsó 25ből 11-12 a tiéd :)
Idézet
 
 
+6 #4 Draveczki-Ury Ádám 2017-10-12 10:28
Idézet - Sanctus:
"Kis" túlzással azt is mondhatnánk, hogy ez inkább Ádám személyes zenei blogja, mint shock! magazin portál :) A kritikák nagyjából felét tőle kapjuk, a maradékon 4-5 fő osztozik.

Azért ne túlozzunk. A koncertbeszámol ók közül az utolsó húszból például csak egy az enyém, az is csak részben.
Idézet
 
 
+2 #3 Sanctus 2017-10-12 10:25
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - faktor69:
Azt hittem Szilvike írja erről a recenziót, de nem gond, csak megjegyeztem.
Személy szerint az utóbbi időben ezt az albumot hallgattam a legtöbbet, épp ma reggel is munkába menet ez szólt. Nekem nagyon bejön, előnye, hogy nincs túlnyújtva. A Spark, Preachers Of Death páros a kedvencem, de egyben az egész lemeznek van egy íve, felépítése. A dolvingos cuccaikat én is jobban szeretem, tudott valami pluszt adni a dalokhoz, de ez az album, most kifejezetten tetszik, az előzőért nem voltam oda.


Hát, Szilvikének utoljára szegény nagymamám hívott, aki már rég nincs, de amúgy nálam nyolcas fölé a lemez, én nagyon szeretem, ha valakit érdekel. Amúgy meg jobb, ha egy elfogulatlanabb vélemény is megformálódik az oldalon.


"Kis" túlzással azt is mondhatnánk, hogy ez inkább Ádám személyes zenei blogja, mint shock! magazin portál :) A kritikák nagyjából felét tőle kapjuk, a maradékon 4-5 fő osztozik. Egyébként én is azt vártam hogy te fogsz írni a lemezről, de gondolom időhiány, egyéb prioritás, meg kismillió dolog szó közbe. Valahogy a Haunted, Evergrey, Nevermore (és még sorolhatnám) lemezeknél megszoktuk, hogy a te neved és a te véleményed látjuk :)

Hogy a lemezről is szó essen: engem az előző valahogy jobban elkapott - meg amúgy is Dolving-tripen vagyok az elmúlt pár hónapban - úgy érzem, az egy témákban erősebb, élettel telibb anyag volt. Itt most még Marcon sem érzem azt a zsigeri paraszt attitűdöt, amit amúgy sütni szokott a hangjából.
Idézet
 
 
+7 #2 Valentin Szilvia 2017-10-12 10:04
Idézet - faktor69:
Azt hittem Szilvike írja erről a recenziót, de nem gond, csak megjegyeztem.
Személy szerint az utóbbi időben ezt az albumot hallgattam a legtöbbet, épp ma reggel is munkába menet ez szólt. Nekem nagyon bejön, előnye, hogy nincs túlnyújtva. A Spark, Preachers Of Death páros a kedvencem, de egyben az egész lemeznek van egy íve, felépítése. A dolvingos cuccaikat én is jobban szeretem, tudott valami pluszt adni a dalokhoz, de ez az album, most kifejezetten tetszik, az előzőért nem voltam oda.


Hát, Szilvikének utoljára szegény nagymamám hívott, aki már rég nincs, de amúgy nálam nyolcas fölé a lemez, én nagyon szeretem, ha valakit érdekel. Amúgy meg jobb, ha egy elfogulatlanabb vélemény is megformálódik az oldalon.
Idézet
 
 
+6 #1 faktor69 2017-10-12 08:36
Azt hittem Szilvike írja erről a recenziót, de nem gond, csak megjegyeztem.
Személy szerint az utóbbi időben ezt az albumot hallgattam a legtöbbet, épp ma reggel is munkába menet ez szólt. Nekem nagyon bejön, előnye, hogy nincs túlnyújtva. A Spark, Preachers Of Death páros a kedvencem, de egyben az egész lemeznek van egy íve, felépítése. A dolvingos cuccaikat én is jobban szeretem, tudott valami pluszt adni a dalokhoz, de ez az album, most kifejezetten tetszik, az előzőért nem voltam oda.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.