2014 áprilisában igencsak meglepett a vajdasági Phrenia zenekar egyetlen klipje. Természetesen nem azért, mert gyökeresen megújították a műfajt, hanem zsenge koruk ellenére annyira kompakt dalt raktak össze, amely hallatán nem kezdtem a vállam vonogatni, hogy jó-jó, de ilyenből van még háromezer ugyanilyen, minek hallgassam pont őket. Persze simán meglehet, hogy valóban van háromezer ugyanilyen csapat, de a Phrenia óriási előnye, hogy egy olyan elsőre hasító, fülbemászó slágert alkottak, amit nem győztem újra és újra meghallgatni, annyira bejött. Ritkán fordul elő már ilyen velem, de tényleg vártam, mit fognak egy bővebb EP vagy album formájában elkészíteni – amire két évet kellett várni. Persze benne volt a pakliban – és kicsit tartottam is tőle –, hogy egyslágeres előadók, és nem lesznek képesek egy teljes lemezt tartalommal megtölteni, de szerencsére nem így történt. Már az első hallgatás után fellélegeztem: megcsinálták!
