Egészen hihetetlen, hogy Dee Snidernek egy-két itt-ott elejtett friss felvételt leszámítva ez az első, új és saját dalokat tartalmazó teljes anyaga a Widowmaker 1994-es Stand By For Pain lemeze óta, ráadásul ha hihetünk a Twisted Sister legendás frontemberének, hamarosan jön egy másik album is. Utóbbi tény azért is fontos, mert a We Are The Ones mi...

A Devilmentről nyilván a kutya sem hallott volna, ha nem Dani Filth állna a fronton, és soha nem is kaptak volna Nuclear Blast-szerződést a Cradle Of Filth lelőhetetlen frontembere nélkül. Viszont ha már így alakult, igyekeznek a maximumig felpörgetni a motort: amennyiben hihetünk a híreknek, máris készül e novemberben megjelent második album utódj...

Még mindig a tavalyi restanciáknál járunk, de úgyis illúzió, hogy mindenről sikerül időben – vagy úgy egyáltalán – beszámolni, ami megérdemelné, úgyhogy inkább nem magyarázkodom, jobb később, mint soha. A Dark Tranquillity-féle underground intézmények esetében egyébként is adott a tábor, adott a stílus, adott gyakorlatilag minden, szóval sok újdon...

Phil Anselmót nyilván senkinek sem kell bemutatni. Bill Moseley azonban elsőre nekem sem ugrott be, amikor először megláttam a híreket erről a projektről, de később azért sikerült arcról beazonosítani. Emberünk alapvetően színész, és olyan kultikus horrorfilmek színvonalát emelte jelenlétével, mint a Texasi láncfűrészes mészárlás második része, A m...

Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy tömegek ismernék a szóban forgó lemez két elkövetőjét, szóval már csak kötelező jelleggel is muszáj bemutatnom őket. John Rothban elsődlegesen a Winger másodgitárosát tisztelhetjük, de egy ideje a veterán Starshipben is játszik, a másik főhőssel, az énekes Terry Brockkal pedig a Giant legutóbbi albumán, a Promi...

Az Auróra egy régi szerelem. Tisztán emlékszem, mikor matróztársaimmal vártunk a jéghideg pétervári éjszakában, 1917. november 7-én, hogy az Auróra cirkáló orrából leadott lövés hangjaira megostromoljuk a Téli Palotát... na jó, ennyire talán mégsem régi, de arra azért tényleg emlékszem, hogy mennyire jó volt érettségizőként üvölteni bele a kietlen ...

Hetente legalább egy tucat olyan levelet kapok, kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) kiadóktól, amelyekben egy-egy új zenekaruk friss anyagát ajánlják recenzióra. Kezdetben jólnevelten mindegyiket meghallgattam, sokról még írtam is, de az ember aztán hamar belefárad a töménytelen mennyiségű zenébe, ami jobb esetben is csak középszerűnek mondható. Ug...

Érdekes egybeesések sorozatának kellett létrejönnie ahhoz, hogy ez a cikk végre megszülessen. Az egész azzal kezdődött, hogy péntek tizenharmadikán hajnalban, amikor munkába menet munkatársammal beültünk az autóba, a CD-lejátszó rögtön az indítás után a Black Sabbath Black Sabbath című eposzát kezdte el játszani a csapat bemutatkozó lemezéről (tanúva...

Dupla vagy pláne kettős nagylemezeket készíteni mindig nagyon kockázatos húzás, hiszen akárki akármit mond, a legtöbb zenekarnak egyetlen páréves periódus alatt egyszerűen nem születik annyi igazán jó dala, hogy két teljes albumot is megtöltsön velük. A Sixx: A.M. előzetesen esküdözött rá, hogy ők a kivételek közé tartoznak majd, és a Prayers For Th...

A Halestormnál nagy hagyománya van a feldolgozásoknak, ráadásul általában érdekesen is válogatnak, így különösebben nem akarok belekötni az EP-sorozat frissen kiadott harmadik darabjába. Lzzy Hale hangját eleve imádom, és még akkor is szívesen hallgatom, ha magától a csapattól egyébként sosem ájultam el, szóval üsse kő, miért is ne... Mondanom sem ...

Bár a német Paradox utolsó nagylemeze 2012-ben jelent meg, közel sem teltek eseménytelenül számukra az elmúlt évek. A legkomolyabb történés nyilvánvalóan az volt, hogy a gitáros/énekes/főnök Carly Steinhauer komoly szívproblémákon esett át, minek következtében a legutóbbi, egyébként igen kiválóra sikeredett Tales Of The Weird nem is tudta befutni azo...

Van az a vicc a karácsonyról meg a dugásról. Mármint, hogy mind a kettőt szereti az ember, csak kár, hogy karácsony gyakrabban van. Na, ezt én jelen esetben úgy fogalmaznám át, hogy tök jó dolog a teljes napfogyatkozás is, meg a Shapat Terror is, csak kár, hogy az első gyakrabban következik be, mint hogy a világ lustája egri brigád új hanganyaggal ...

Az After All egy belga zenekar, akik már bő negyed évszázada léteznek (és akiket nem szabad összekeverni egykori kedvenc hazai csapatommal, az A.C.I.D. lemez után jobb létre szenderült, miskolci after@all-lal). Bár a Waves Of Annihilation már a kilencedik nagylemezük, a szinte teljes ismeretlenségből a mai napig sem sikerült kitörniük. 2005-ben anno ...