A dán Pretty Maids ugyanolyan állócsillag a kontinentális Európa heavy metaljában, mint mondjuk a Saxon a brit színtéren: a régi, szélesebb körű sikerek után ma már nincsenek a frontvonalban, de biztos pontnak számítanak a fesztiválokon, és a saját táboruk is megbízhatóan követi őket lemezről lemezre. Mindezt pedig az teszi lehetővé, hogy mindkét banda korát meghazudtoló módon tartja az energiaszintet és a magas színvonalat az albumokon. Mint ahogy Biffék, úgy Ronnie Atkinsék sem produkálnak nagy kilengéseket, saját stílusukon belül viszont egységesen jó anyagokkal rukkolnak elő, amelyek a régi klasszikusok fényében is simán vállalhatók. És természetesen a Kingmaker sem jelenti a jó széria feladását.
