Shock!

december 04.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mastodon: Emperor Of Sand

mastodon_cÉrdekes helyzet alakult ki köztem és az önmegvalósítás egy újabb szintjére lépett Mastodon között. A csapat mára olyan magasságokig jutott, hogy lassan a velük kapcsolatos minimális kritizálás is szentségtörésnek tűnhet egyesek szemében, pedig hiába kezeli őket jelenleg a fél világ szent tehénként, azért mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a négyes tagjai is csak emberből vannak, akik bizonyos helyzetekben nem mindig tudnak maximális teljesítményt nyújtani. Nos, az atlantai srácoknak még nem igazán akadt ilyen problémájuk tizenhét éves karrierjük során, legfeljebb az ősrajongók egy része hallgatja enyhe sértettséggel az utóbbi albumokat. A zenekarnál nem csak a progresszív elemek, de némileg a súly és az extrém üvöltözés is háttérbe szorult az évek során, aminek a magam részéről örülni is tudok, meg nem is.

megjelenés:
2017
kiadó:
Roadrunner
pontszám:
9,5 /10

Szerinted hány pont?
( 108 Szavazat )

A dallamokat és a „kevesebb néha több" mentalitást már a The Hunteren is örömmel fogadtam, viszont zenei tekintetben még mindig a Leviathan / Blood Mountain / Crack The Skye mesterhármas nálam az etalon tőlük, ahogy például a Metallica esetében is a Ride / Master / Justice triász a mérvadó. És bár nem győzőm hangsúlyozni, hogy alapvetően semmi bajom az új, letisztultabb iránnyal, a korai, komplexebb albumok zsigeri, ösztönös örömzenélését valahogy mindig izgalmasabbnak találtam az egységesebb, közérthetőbb momentumoknál. Persze a megvilágosodás, a káoszból való kitörés és rendezettség is a fejlődés része, mégis, annak azért nagyon megvolt a maga sajátos feelingje, amikor Brent Hinds és Bill Kelliher fésületlen, trancsírozós gitárjai összefolytak Brann Dailor gyilkos, sistergő cintányérjaival. (Valljuk be: egy megborotvált, megfésült – neadjisten megfürdetett – Hinds is kellemetlenebb benyomást keltene a bozontos eredetinél.) Mindenesetre nagyon fontos észben tartani, hogy az új albumot egyszerűen nem szabad egy kalap alá venni a korábbi produkciókkal, és abszolút a helyén kell kezelni mind a dalokat, mind pedig Troy Sandersék hozzáállásának változásait.

Az album koncepciója drámai életeseményekkel áll összefüggésben. A csapatot olyan közeli hozzátartozói és elvesztett barátai inspirálták, akik között rákot diagnosztizáltak, ezáltal maguk a dalok is egy hasonlóan halálos kimenetelű betegségben szenvedő sivatagi vándor kalandjainak összefüggő történetét mesélik el. Kemény téma ez, amihez nyilván fajsúlyos, nehezen emészthető muzsika is társul, hiába hígítják fel olykor már-már populáris melódiákkal, ráadásul Hinds és Sanders – illetve kisebb mértékben Dailor – egyedi hangszínének köszönhetően ez a zene soha nem lesz eladható a mainstreamben. Már az is eléggé hajmeresztő, ahogyan a Sultan's Curse málházós, harminc évvel ezelőtti Iron Maident és thrashcsapatokat idézően trappolós, csuklóból kirázott témájával elindítják a lemezt, az meg aztán tényleg több mint meglepő, hogy a Show Yourselfben Brann szinte végig négynegyedben dobolgat, és magát a nótát akár még egy manapság trendi, modern rockzenekar is nyugodt szívvel nyomhatná. Az egyre izgalmasabb – és már most az egyik hatalmas kedvenc – Precious Stonesban és a megadallamos Steambreatherben azért persze már hallatszik, hogy nem akárki püföli a bőröket, bár tegyük hozzá, hogy az énektémákkal itt is hallhatóan többet foglalkoztak, mint a zenei alapokkal. Dailor embertelen játéka és pörgetései ugyanakkor ebben a formában is unikumnak számítanak, hiszen szinte bármit az egekbe tud velük emelni, s nélküle a Mastodon egészen biztosan nem lenne azon a szinten, ahol most is van. A mai napig kénytelen vagyok öt kedvenc ütősöm között említeni Brann nevét, és nem tűnne túlzásnak az sem, ha most hirtelen olyan óriási klasszisnak kiáltanám ki őt a metalban, mint amekkorának például Roger Federert szokás a teniszpályán.

A sebesen örvénylő Roots Remainben végre érzékelhető némi vadság is (az a zabolátlan téma például nagyon ott van, amit a hathúrosok a verzék alá facsarnak), viszont a második felére némileg ellaposodik a dal, ráadásul a lemez közepére került szerzemények (Word To The Wise, Ancient Kingdom) is elég nehezen adják meg magukat. A Clandestinyba viszont akkora refrént sikerült belecsempészniük, hogy akár még egy Disturbed- és egy Creed-nóta közé is nyugodtan beférne valamelyik amerikai rockrádióban. Persze ezt sem megrovásból írom, mert tulajdonképpen ezek az enyhén kommerszebb irányba hajló pillanatok is baromi jól állnak nekik. A lemez utolsó negyede pedig annyira zsíros témákkal teli szösszeneteket tartalmaz, mintha a srácok agya hirtelen ledobta volna a gépszíjat. Mind az adrenalin-pumpáló, fincsi hangszeres beszurkálásokkal tarkított Andromeda, mind pedig a pusztítóan gyilkos, Dailor-féle pörölycsapásokat felvonultató Scorpion Breath önmagáért beszél. A majd nyolc percben megfogalmazott, eklektikus Jaguar Godban is mintha azt akarnák bizonyítani: még mindig nem felejtették el, honnan is jöttek.

Mint megszokhattuk, ismét gigászi csemege lett az Emperor Of Sand, amely helyenként hallgatóbarátabb megközelítésével együtt is embert próbáló hallgatnivaló, azonban nyugodtan odatehető a hasonló szellemben megfogalmazott The Hunter és Once More 'Round The Sun mellé. (Sőt, én jelen pillanatban még eléjük is állítom a sorban). Jó ideje tudjuk, hogy a fiúk saját bevallásuk szerint is kiírták magukból az egyszerre spontán és komplex technikai bravúrokat, és az öncélú MASzTurbálásnak is vége van már náluk. Ha most hirtelen valami hasonlattal kellene jellemeznem a Mastodon zenéjének kialakulását, valamint azt az állapotot, amelyben jelenleg sodródnak, leginkább egy megvadult, szárazságban halálra szomjazott kafferbivaly-csorda jelenik meg lelki szemeim előtt, amely hosszas vándorlás után végre rátalált a frissítő folyóra, a víz pedig megtisztította őket a rárakodott portól és mocsoktól. Vagy azt is mondhatnám, hogy az új albumon hallható, kikristályosodott muzsika többnyire olyan, mint egy egykor csatatérre emlékeztető gyerekszoba, amiben az idő múlásával egyszer csak rend lett. Esetleg egy még mindig szép, egyeseket még most is megtévesztő, plasztikázott arc, amelyen azért már észrevehető a beavatkozás nyoma is. Vagy mint egy tányér vegyes pörkölt a szélére kipiszkált, zsíros húscafatokkal.

A Mastodon június 14-én Budapesten, a Barba Negra Trackben koncertezik. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#40 Anon Ymus 2017-09-02 14:38
Igen-igen jó kis album lett ez is. Persze úgymond ős-rajongóként azért óvatosan közelítettem hozzá, és nem is adta meg magát egyből. Elsőnek nekem pont a Word to the Wise és az Ancient Kingdoms jöttek be, micsoda zenék, nem túlbonyolított, mégis mekkora atom riffek! Aztán a nevéhez méltóan csodás Precious Stones azzal a fantasztikus dallamos gitárrésszel szintén hamar felzárkózott. A Jaguar God-ban is szépen megmutatják, mi mindenre képesek még, remek megoldások, zseniális hangulat... A Roots Remain se rossz, bár ott a vége felé nekem kicsit giccsbe hajlik. Két szám volt csupán, ami végül is cseppet sem tetszett, a Steambreather és a Show Yourself. Meg tudom érteni, ha valakinek bejönnek, végül is fogósak, dallamosak, de egyrészt előbbi nekem már túl szimpla, erőtlen és unalmas, utóbbinál pedig kissé erőltetett, ahogy próbálják megírni a maguk nagy slágerdalát. Nem mondom, hogy nem tud a fejben ragadni, az ismerkedési időszakban nekem is ott maradt, de ez sajnos nem volt kellemes élmény, inkább idegesített. Nem áll jól nekik ez az irány, meg hát azért lássuk be, egyikük sem egy szépség, a bőgőst leszámítva még kifejezetten csúf arcúak is szegények, nehéz lesz így elérni azt a nagy-nagy áttörést, amit talán áhítanak valahol belül... ja, és a klipjeik is rettentő pocsékok, illetve szegény Brent is néha annyira szét van csúszva a koncertfelvétel eken, mintha azt se tudná, hol van. Vissza kéne venni a cuccozásból, bajok lehetnek még belőle.
Idézet
 
 
+1 #39 Edward_Richtofen 2017-06-24 14:12
Úgy látom bőven vannak még, akik a későbbi albumokkal csatlakoztak a zenekar kedvelőihez, én is valahol a Once megjelenése után kezdtem rájuk kattanni, de még akkor sem volt ott az érzés, hogy seggre ülök tőlük. Nem a régebbi lemezek keménységével volt bajom, mert a Gojirát pl. az összes albumával együtt imádom, náluk valahogy elmentek mellettem a dalok. A Oncet még mondhatni jóra hallgattam, azóta is gyakran pörög, de ez a lemez már kezd teljesen a fejemre nőni. Én speciel imádom a Show Yourselfet is de a Steambreather az abszolút kedvenc. Valahogy itt esett le végképp, hogy nagyon sok minden különlegessé teszi ezt a zenekart, persze ha egyetlen dolgot kéne kiemelnem, az mindenképp Dailor dobolása lenne. Azóta az egész életművel kezdek megbarátkozni, fura mód a régi cuccaik közül talán a Remission tetszik a legjobban, de a Hunteren is hatalmas dalok vannak. Nem egy azonnal ütő slágerzenekar, de számos próbálkozás után beütött, hogy kurva jók.
Idézet
 
 
+3 #38 pelu 2017-04-28 18:36
Komolyan, nem tudok betelni az albummal! Jelentem, minden szám egytől egyig beérett, mindegyiket kilehetne emelni valamiért. Elképesztően jó lemez! Iszonyat nehéz lesz ezt überelni, de még csak hasonlót is alkotni!
Idézet
 
 
+1 #37 Gazdag Illés 2017-04-11 15:50
A dallamosabb korszakukból ezt tartom a legjobbnak. Bár én is úgy vagyok vele hogy a Leviathan-Blood-Crack mesterhármas a legjobbjuk.
Idézet
 
 
+5 #36 pelu 2017-04-07 13:02
Idézet - nikfisz:
Király banda! Csak kéne valami- jó értelemben vett sláger. Minden Nagy zenekarnak van,de nekik még sajna nincs. (Pl. Paranoid,Walk,E nter Sandman,Pull me under,Symphony of...,God save the Queen,Bloody roots,Number of... stb. csak,hogy a keményebbeket említsem).Addig pedig amíg nincs,nem is lesznek nagy Banda. Szent tehén ide,vagy oda.


Mindjárt itt van erről a Show Yourself. Bevallom őszintén, az első hallgatás utáni homlokráncolást követően már az egyik kedvencem lett ez a szám. De a Precious Stones is ordas nagy lett. :)
És ahogy hallgatom, van még rajta olyan szám, ami idővel komolyan beérhet.
Idézet
 
 
+3 #35 cápaidomár 2017-04-06 23:58
Idézet - Montsegur:
Idézet - nikfisz:
Király banda! Csak kéne valami- jó értelemben vett sláger. Minden Nagy zenekarnak van,de nekik még sajna nincs. (Pl. Paranoid,Walk,E nter Sandman,Pull me under,Symphony of...,God save the Queen,Bloody roots,Number of... stb. csak,hogy a keményebbeket említsem).Addig pedig amíg nincs,nem is lesznek nagy Banda. Szent tehén ide,vagy oda.


Sláger? Ja, az a a rádióbarát valami, ami gyakran teljesen idegen egy zenekar addigi munkáitól? Amit aztán betehetnek más műanyag számok, az I Was Made For Lovin You meg a Wind of Change mellé?!

Remélem soha nem írnak "slágert".

Ahogy a Korn énekelte: "Y'all want a single..." A folytatás ismert :-)

Kicsit se álszent az a dal a Korntól, és milyen ostoba is... De zeneileg tényleg király.
Idézet
 
 
+4 #34 . norbonc 2017-04-06 20:53
Idézet - unnamed:
Idézet - nikfisz:
Király banda! Csak kéne valami- jó értelemben vett sláger.

Blood and Thunder? :)

Az mekkora szám!
Idézet
 
 
+3 #33 metal warrior 2017-04-06 16:44
Idézet - Montsegur:
Idézet - nikfisz:
Király banda! Csak kéne valami- jó értelemben vett sláger. Minden Nagy zenekarnak van,de nekik még sajna nincs. (Pl. Paranoid,Walk,E nter Sandman,Pull me under,Symphony of...,God save the Queen,Bloody roots,Number of... stb. csak,hogy a keményebbeket említsem).Addig pedig amíg nincs,nem is lesznek nagy Banda. Szent tehén ide,vagy oda.


Sláger? Ja, az a a rádióbarát valami, ami gyakran teljesen idegen egy zenekar addigi munkáitól? Amit aztán betehetnek más műanyag számok, az I Was Made For Lovin You meg a Wind of Change mellé?!

Remélem soha nem írnak "slágert".

Ahogy a Korn énekelte: "Y'all want a single..." A folytatás ismert :-)


EL ÁRULJÁK A METÁL SZENT ÜGYÉT!
Idézet
 
 
+2 #32 Montsegur 2017-04-06 16:29
Idézet - nikfisz:
Király banda! Csak kéne valami- jó értelemben vett sláger. Minden Nagy zenekarnak van,de nekik még sajna nincs. (Pl. Paranoid,Walk,E nter Sandman,Pull me under,Symphony of...,God save the Queen,Bloody roots,Number of... stb. csak,hogy a keményebbeket említsem).Addig pedig amíg nincs,nem is lesznek nagy Banda. Szent tehén ide,vagy oda.


Sláger? Ja, az a a rádióbarát valami, ami gyakran teljesen idegen egy zenekar addigi munkáitól? Amit aztán betehetnek más műanyag számok, az I Was Made For Lovin You meg a Wind of Change mellé?!

Remélem soha nem írnak "slágert".

Ahogy a Korn énekelte: "Y'all want a single..." A folytatás ismert :-)
Idézet
 
 
+3 #31 Necrofaust 2017-04-06 14:45
Idézet - faktor69:
Idézet - Necrofaust:


Hasonlóképp vagyok én is. Annak idején a magasztaló kritika miatt próbálkoztam a Leviathannal, de nem igazán barátkoztunk meg. A Blood Mountainnel a megjelenésekor nem is foglalkoztam. Majd a Crack The Skye totál beszippantott, azóta nagy barátságban vagyok a Mastodonnal.
Igazából nálam is azóta működik, néha meghallgatom a korábbiakat is, a Blood Mountaint be is tettem a gyűjteménybe, de valahogy akkor se az igazi.

A Show Yourself meg talán az első igazi slágerük, jó értelemben véve. Imádom.
Azon vettem észre magam korábban, hogy képes voltam akár 3x egymás után meghallgatni a teljes albumot, annyira tetszik. Ez többször is előfordult.


Mintha magamat hallanám :)
Idézet
 
 
+3 #30 faktor69 2017-04-06 11:14
Idézet - Necrofaust:


Hasonlóképp vagyok én is. Annak idején a magasztaló kritika miatt próbálkoztam a Leviathannal, de nem igazán barátkoztunk meg. A Blood Mountainnel a megjelenésekor nem is foglalkoztam. Majd a Crack The Skye totál beszippantott, azóta nagy barátságban vagyok a Mastodonnal.
Igazából nálam is azóta működik, néha meghallgatom a korábbiakat is, a Blood Mountaint be is tettem a gyűjteménybe, de valahogy akkor se az igazi.

A Show Yourself meg talán az első igazi slágerük, jó értelemben véve. Imádom.
Azon vettem észre magam korábban, hogy képes voltam akár 3x egymás után meghallgatni a teljes albumot, annyira tetszik. Ez többször is előfordult.
Idézet
 
 
+4 #29 Necrofaust 2017-04-06 10:14
Idézet - GVM206:
Jó lemez lett :) Lassan-lassan kialakulnak az ügyeletes kedvenceim (Sultan's Curse, meg úgy a Roots Remain-nel bezárólag mindegyik, és még az Ancient Kingdom is bejön, nekem éppen hogy könnyen adta magát) :P

Nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni egyébként a Mastodon zenéjével, a kulcsot végül az Once More... hozta el, úgyhogy nálam az überelhetetlen, a második helyet a Hunter foglalja el, a harmadik fokra talán a Crack állhatna fel, de az Emperornak is van esélye :)


Dettó, nekem a Crack The Sky-ig egyáltalán nem volt emészthető a Mastodon, aztán a Crack/The Hunter féle vonal már egy másodperc alatt magába bolondított.

Részemről a dobogó most Crack/Emperor/Hunter. Szóval pont jókor jön ki a pesti (budai) koncert.

A lemezről pedig már full konkrét kedvenceim is vannak: Stemabreather, Scorpion Breath, Jaguar God, Sultan's Curse, Precious Stones, Clandestiny.

A Show Yourself pedig egy eddig számomra ismeretlen dolgot vetett fel, magában nem igen tetszik, külön pl nem hallgatnám meg csak ezt, viszont a lemezbe full beleillik, és ha felrakom az albumot, akkor még tetszik is, amikor megszólal. Fura nóta, az fix.
Idézet
 
 
+5 #28 GVM206 2017-04-06 10:02
Jó lemez lett :) Lassan-lassan kialakulnak az ügyeletes kedvenceim (Sultan's Curse, meg úgy a Roots Remain-nel bezárólag mindegyik, és még az Ancient Kingdom is bejön, nekem éppen hogy könnyen adta magát) :P

Nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni egyébként a Mastodon zenéjével, a kulcsot végül az Once More... hozta el, úgyhogy nálam az überelhetetlen, a második helyet a Hunter foglalja el, a harmadik fokra talán a Crack állhatna fel, de az Emperornak is van esélye :)
Idézet
 
 
+7 #27 Sanctus 2017-04-05 10:37
Idézet - Bajnai Negan:
Az év sőt az évtízed csalodása ez a lemez. Hát hol van ez a Leviathan-hoz meg a Blood Mountain-hoz képest? Egyes számokba olyanok mint a Crazy Town egy jó dobossal. Süketek vagytok hogy beveszitek ezt a blöfföt???


Mindig kell valaki, aki eljátssza az ügyeletes trollt, gratulálunk az új munkádhoz! :) Elvárásaink: a józan ésszel szembemenő trúság, minden, ami a többségnek tetszik, az szar, minden, amit a többség kritizál, az kult. Napi minimum egy felháborodott - opcionálisan trágár - komment valamelyik népszerű post alá (erős hangsúly legyen "az 5 példányos demojuk óta minden szar" mondaton). A usernév lehetőleg köthető legyen valamelyik népcsoporthoz, figurázzon ki vallást, politikai szereplőt, vagy kapcsolódjon nemi szervekhez / emberi fekáliához.
Idézet
 
 
+6 #26 Necrofaust 2017-04-05 10:32
Idézet - Bajnai Negan:
Az év sőt az évtízed csalodása ez a lemez. Hát hol van ez a Leviathan-hoz meg a Blood Mountain-hoz képest? Egyes számokba olyanok mint a Crazy Town egy jó dobossal. Süketek vagytok hogy beveszitek ezt a blöfföt???


A demók még jók voltak...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.