Shock!

október 20.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Apey & The Pea: HEX

apeyandthepea_cNéha ott nőnek ki a földből a váratlan sikersztorik, ahol nem feltétlenül várná az ember, vagy legalábbis nem tűnik annyira nyilvánvalónak. Oké, az Apey & The Pea esetében nyilván hazai underground viszonyok között kell érteni a fentebb használt szót, de hát ki vitatkozna azzal, hogy ha egy magyar metalcsapat ma már menetrendszerűen megtölti mondjuk a Hajót, akkor az bizony sikersztori? És mindebben az a szép, hogy a zenekar mindenféle erőltetés nélkül, teljesen magától talált egymásra a közönségével, ráadásul érzésem szerint bőven rejlenek még további tartalékok ebben a történetben.

A HEX bizonyos tekintetben nyílegyenesen halad tovább a két elődje által meghatározott ösvényen, más szempontból viszont olyan dolgokba is belekap, amelyek korábban kisebb szerepet kaptak náluk. Mindjárt az elsőként bemutatott, illetve az albumot nyitó Slaves thrashelése is valami ilyesmi, bevallom, elsőre nem is fogtam annyira az adást, de aztán pár hallgatás után elkaptam a dal fonalát, és onnantól már nem volt bennem kérdés. És azt kell mondjam, jót is tett a zenekarnak ez a kicsit változatosabb megközelítés, még azzal együtt is, hogy a dolog veleje alapvetően ugyanaz maradt. Tetszettek az előző albumok is, de nem tagadom, úgy éreztem, a csapat élő erejét még nem sikerült igazán elkapniuk velük, nem találtam annyira elementárisnak a zenét otthon hallgatva, mint koncerten, ahol tényleg egészen elképesztő szinten gyalulnak. Nos, most kerültek talán a legközelebb ahhoz, hogy a hatás albumon is közelítse az élőt. Magyarán szólva nekem kicsit dinamikusabbnak és egyben dalcentrikusabbnak is tűnik ez a cucc, mint a Devil's Nectar vagy a Hellish.

megjelenés:
2017
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 40 Szavazat )

Az Apey & The Pea kialakított magának egy felismerhető, jellegzetes zenei világot, noha a csapat hatásai nyilvánvalóak. A Down, a Pantera és az Alice In Chains hármasával nagyjából ma is jól körbe lehet lőni a zenéjüket, viszont – ahogy írtam – a tempókkal, úgymond a fűszerekkel bátrabban és magabiztosabban bánnak a HEX dalaiban, mint a korábbiakon. Ennek köszönhetően – szerintem legalábbis – több a fogódzó ezen az albumon, mint az első kettőn, amelyeket szintén abszolút élvezetes volt hallgatni, de hosszabb távon azért néhol kicsit összefolytak. A már említett Slaves mellett egyértelmű csúcspont az AIC-es címadó is, benne a lemez egyik legjobb refrénjével (Api hangja itt valami embertelenül jól szól!), a legerősebb dal azonban számomra mégis egyértelműen a Golden Goat. Utóbbinak egy olyan riffszörnyeteg adja az alapját, amit még Kirk Windstein is büszkén és boldogan vállalna be, majd bluesos, szellősebbre vett betétek hátán jutnak el a begyorsulós részig, ahol megint mintha New Orleans csapna össze Seattle-lel. És mindezt innen, Budapestről, úgy, hogy mégis tök autentikusan hat az egész.

Összességében egyébként iszonyú sötét, nyomasztó és tömény a lemez az olyan súlyosságoknak köszönhetően, mint a vonszolós Methusalem, a szó szerint pokoli, nem evilági Death vagy a záró Akhenaten, amely egyébként nemcsak a lemez leghosszabbja, de egyben a legjobb tételnek is tartom innen a Golden Goat után. Hosszú, de végig képes fenntartani a feszültséget, és egy pillanatra sem válik unalmassá az apró finomságoknak köszönhetően. Az efféle éjfekete borulatok mellett valóban jól esnek a fülnek az olyan tételek, mint a két nyúlfarknyi, hardcore/crossoveres zúzda (Birth és Belphegor), vagy a csordavokálos, a '90-es évek extrém metalja felé visszamutató Black November. Jól is szól a lemez, szóval nincs mibe belekötni, viszont az biztos, hogy marha sűrű és intenzív a cucc, szó szerint az agyat és a zsigereket is alaposan megdolgoztatja. A folyamatos támadások közepette szerintem nem is tett volna rosszat neki középtájt egy lassabb, pihenősebb darab, akár valami Without Wings-, Pray For The Locust-típusú átvezetés, akár egy Planet Caravan-, Odd Fellows Rest-vonalú teljes téma formájában. De ez csak észrevétel, nem bírálat.

Igazából egyetlen tényező miatt vontam le fél pontot a reálisnak tűnő kilencesből: mert valami meghatározhatatlan tényező miatt úgy érzem, hogy az Apey & The Pea még mindig nem készítette el a saját Reign In Bloodját vagy Vulgar Display Of Powerét. Viszont a HEX ezzel együtt is simán az utóbbi időszak egyik legjobb magyar lemeze, és bárki számára azonnal nyilvánvalóvá válhat a hallatán, miért kézzelfogható manapság a pezsgés a trió körül (túlmozgásos politikusok nélkül is). Sokszor rámondják hazai albumokra, hogy odatehetők a kinti produkciók mellé – nos, ez azon kevés közé tartozik, amelyikre tényleg igaz az állítás.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+2 #20 Terry 2017-10-09 08:51
Idézet - pumukli:
Nem kell feltalálni új stílust, de tipkus, hogy egy kb. "feldolgozás" lemez itthon a legnagyobb durranás.
De ha példát szeretnél, ott volt az IHM vagy akár a Bedlam. A hatások mellett nagyon jó számok és érdekes ötletek is voltak. Az valami volt, ez meg inkább egy felkapott tucat.

Az IHMnél túlértékeltebb öncélúbb gőzölgő foshalom nem nagyon volt itthon a kétezresekben.A Bedlamot is az idő szépítette meg egyébként az is harmadvonal.
Idézet
 
 
+2 #19 Scud 2017-10-06 13:57
Idézet - deniro2:
Idézet - Scud:
Vagy csak nem érted, mit akartam mondani.

Figyelj: Kezd egy kicsit szent tehén lenni a zenekar, de attól függetlenül jónak tartom én is őket és nem értem, hogy pumukli miért hozza fel azt, hogy nem eredetiek, miközben újat már nem nagyon mutat senki. Tehát az, hogy egy zenekar jó, szerintem nem az határozza meg, hogy épp feltalálja a klasszikus parampát .

Értettem én mit akartál mondani, de ezt a "mondj már egy stílust, amit még nem találtak fel" labdát nem lehetett nem leütni sry...:)


Nem para, nem is rossz ötlet.
Idézet
 
 
+1 #18 pumukli 2017-10-06 13:41
A jó zenekart a jó dalok határozzák meg. Meg ahogyan játszanak. Itt az utóbbi stimmel csak. Nem kell új stílust teremteni, csak jó dalokat játszani olyan utóérzet nélkül, hogy kár, hogy tiszta AIC pl.
Idézet
 
 
+1 #17 deniro2 2017-10-06 13:32
Idézet - Scud:
Vagy csak nem érted, mit akartam mondani.

Figyelj: Kezd egy kicsit szent tehén lenni a zenekar, de attól függetlenül jónak tartom én is őket és nem értem, hogy pumukli miért hozza fel azt, hogy nem eredetiek, miközben újat már nem nagyon mutat senki. Tehát az, hogy egy zenekar jó, szerintem nem az határozza meg, hogy épp feltalálja a klasszikus parampát .

Értettem én mit akartál mondani, de ezt a "mondj már egy stílust, amit még nem találtak fel" labdát nem lehetett nem leütni sry...:)
Idézet
 
 
+3 #16 Scud 2017-10-06 12:55
Idézet - deniro2:
Idézet - Scud:
Idézet - pumukli:
A hangszeres játék világszínvonalú , ez tény. De az is tény, hogy az unalmas kópiazene még mindig nagyon magyar. Meg az attól elájulás is.


Az elajulasban picit egyetértek veled, de mondj mar egy stílust amit még nem találtak fel?

Nem gyenge paradoxon ez így, nem gondolod? :) A klasszikus parampát szerintem még nem találták fel, ismered? :)


Vagy csak nem érted, mit akartam mondani.

Figyelj: Kezd egy kicsit szent tehén lenni a zenekar, de attól függetlenül jónak tartom én is őket és nem értem, hogy pumukli miért hozza fel azt, hogy nem eredetiek, miközben újat már nem nagyon mutat senki. Tehát az, hogy egy zenekar jó, szerintem nem az határozza meg, hogy épp feltalálja a klasszikus parampát .
Idézet
 
 
+2 #15 deniro2 2017-10-06 12:41
Idézet - Scud:
Idézet - pumukli:
A hangszeres játék világszínvonalú , ez tény. De az is tény, hogy az unalmas kópiazene még mindig nagyon magyar. Meg az attól elájulás is.


Az elajulasban picit egyetértek veled, de mondj mar egy stílust amit még nem találtak fel?

Nem gyenge paradoxon ez így, nem gondolod? :) A klasszikus parampát szerintem még nem találták fel, ismered? :)
Idézet
 
 
+11 #14 19EmpEroR75 2017-10-06 12:37
Azért ez szerintem messze nem feldolgozás lemez, bár a hatások kétségtelenül tetten érhetőek, de ebből a szempontból külföldön sem jobb a helyzet. Hatalmas innovációról (szigorúan magánvélemény) a '90-es évek eleje óta nem beszélhetünk, azóta jobbára csak stílusokat vegyítenek.
Az lehet, hogy az Apey & The Pea sem találja fel a spanyolviaszt (ahogyan sok más banda sem), de egyrészt szerintem megfigyelhető az egyéni megszólalásra, hangzásra való törekvés, és baromi erős atmoszférájú albumokat készítenek. Nekem ennyi elég (azzal már rég leszámoltam, hogy még egy zenei robbanást átéljek. :) )
Idézet
 
 
-3 #13 pumukli 2017-10-06 10:25
Nem kell feltalálni új stílust, de tipkus, hogy egy kb. "feldolgozás" lemez itthon a legnagyobb durranás.
De ha példát szeretnél, ott volt az IHM vagy akár a Bedlam. A hatások mellett nagyon jó számok és érdekes ötletek is voltak. Az valami volt, ez meg inkább egy felkapott tucat.
Idézet
 
 
+1 #12 Scud 2017-10-06 09:31
Idézet - pumukli:
A hangszeres játék világszínvonalú , ez tény. De az is tény, hogy az unalmas kópiazene még mindig nagyon magyar. Meg az attól elájulás is.


Az elajulasban picit egyetértek veled, de mondj mar egy stílust amit még nem találtak fel?
Idézet
 
 
+5 #11 Fenrir333 2017-10-06 08:51
Szerintem eszmeletlen jo album lett, azt az atmoszfera ami a Judasban es az Abrahamban megvolt az egesz albumot athatja, ami nekem szemely szerint nagyon bejon.
Nem hiaba imadom a Diablo Ost-ket, sok szamnal jut eszembe.
Egyebkent erdekes hogy tobb kritikat elolvasva az albumrol, szinte mindenhol mas dalokat emelnek ki kedvencnek, van ahol a thrash, a hardcore vagy a blues elemeket.
Szoval ez egy rendkivul sokretu, sok hatassal dolgozo megis egyseges album lett, amivel megerdemelten tartanak ott a sracok ahol most vannak a hazai metal eletben.
A debreceni koncerten talakozunk! :)
Idézet
 
 
-1 #10 Bólogató kutya 2017-10-06 01:15
10/10. Odatehető az utolsó Crowbar és Slayer mellé, világszínvonalú a produkció.
Idézet
 
 
+6 #9 pumukli 2017-10-05 20:28
A hangszeres játék világszínvonalú , ez tény. De az is tény, hogy az unalmas kópiazene még mindig nagyon magyar. Meg az attól elájulás is.
Idézet
 
 
+5 #8 scud 2017-10-05 19:37
Idézet - nikfisz:
Tény és való,hogy jó album.De szerény véleményem szerint az előző albumuk jobb volt.


Nekem a Hashman Blues feeling adta, de tény, hogy izmos lemez. Errorist vége pl. maga a beton.
Idézet
 
 
+2 #7 valarmorgulisz 2017-10-05 19:07
Idézet - nikfisz:
Tény és való,hogy jó album.De szerény véleményem szerint az előző albumuk jobb volt.


Szerintem is jobb. Itt sok a mészárlás, hiányzik az a fajta AIC-es dög, felszabadítás, amit a Hellish-ben megvolt. De azért elég király ez is. Nálam olyan erős 7-es forma.
Idézet
 
 
+5 #6 nikfisz 2017-10-05 18:45
Tény és való,hogy jó album.De szerény véleményem szerint az előző albumuk jobb volt.
Idézet
 
 
+3 #5 robidog1984- 2017-10-05 16:56
Az utóbbi 10 év legjobb magyar lemeze, 10/10 nem is lehet kérdéses! ZSENIÁLIS!!!
Idézet
 
 
-2 #4 Draveczki-Ury Ádám 2017-10-05 16:29
Idézet - NOLA:
"Faszakis" album..., se nem tobb, se nem kevesebb :-)
Amugy meg ha már "ordog és pokol"..., Satyricon recenzió lesz-e? :-)

Lesz!
Idézet
 
 
0 #3 NOLA 2017-10-05 16:28
"Faszakis" album..., se nem tobb, se nem kevesebb :-)
Amugy meg ha már "ordog és pokol"..., Satyricon recenzió lesz-e? :-)
Idézet
 
 
-4 #2 Draveczki-Ury Ádám 2017-10-05 10:49
Idézet - Fenrir333:
Ha csak fel pontot vontal le nem 9,5-nek kene lennie?

Jogos, félreérthető így, megigazítottam a mondatot.
Idézet
 
 
+6 #1 Fenrir333 2017-10-05 10:41
Ha csak fel pontot vontal le nem 9,5-nek kene lennie?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.