Mikor elért hozzám az új Sinister-lemez híre, magamban automatikusan el is kezdtem írni a kritikát az anyagról. Akkor még egy hangot sem hallottam az albumból, de mégis, szinte biztos voltam benne, hogy látatlanban is előre lehet tudni, mit rejt majd a hollandok tizenharmadik lemeze: semmi újat, megint kapunk egy adagnyi hollandusan kimunkált, de u...

Lehetséges, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb ember arra, hogy megemlékezzek az új Deep Purple-lemezről, ugyanis az ősfelállás(ok) - tehát az MK II és III - által lerakott zenei alapanyag enyhén szólva is őrületes hatással volt rám annak idején, ami egyébként elmondható az immár huszonegy éve a csapatban pengető Steve Morse-ról is. Azonban ha val...

Fiúk, ez kurva sokáig tartott! Nagyjából ennyi jutott eszembe az első hallgatások alkalmával, az Ulver „popalbumaként" meghirdetett The Assassination Of Julius Caesar kézhezvételét követően. A főkolompos, Kristoffer Rygg, az elmaradhatatlan Tore Ylwizaker billentyűs, valamint a norvégok Andy Fletchere, Jørn H. Sværen nagyjából tíz éve nem csinált s...

Nem tagadom, egy időben, mondjuk úgy a We Sweat Blood és a Sleep Is The Enemy idején a rock'n'roll egyik titkos fegyverének, reménységének, sőt, potenciális megmentőjének tartottam Danko Jonest és aktuális társait, aztán ez az érzés szépen elmúlt, ahogy a trió szépen beleszürkült önmagába. A mélypont alighanem a 2012-es, menthetetlenül lapos Rock And ...

A székesfehérvári Burnout semmiképpen sem kezdő csapat, az utóbbi években elég rendesen bealapoztak maguknak koncertfronton – többek között például a Tankcsapda vagy a Depresszió előtt –, és az Új Évezred Rapszódia már a harmadik albumuk. Én az utóbbi hetekben valahogy többet találkozom a nevükkel mindenfelé, mint előtte, szóval látok rá némi esély...

A három évvel ezelőtti Manslaughter lemezzel olyan feltámadást produkált a Body Count, amire alighanem senki sem számított. Ha jelentőségét tekintve nem is vetekedhetett az első albumukkal , a 2014-es anyag zeneileg elég egyértelműen Ice-T metal/rap-formációjának csúcsalkotása volt, és rendesen újra is indította a gépezetet – aránylag gyorsan meg is ér...

Dr. Gregory Walter Graffin, elismert paleontológus-professzor és evolúció-kutató 1981-ben, a kaliforniai Santa Anában fellépett élete legelső koncertjén. Persze, akkor még nem hogy elismert paleontológus nem volt, de még csak doktor sem, sokkal inkább egy tizenhat éves, fekete bőrdzsekibe és tépett fehér pólóba bújt punksrác, aki minden bizonnyal m...

Érdekes helyzet alakult ki köztem és az önmegvalósítás egy újabb szintjére lépett Mastodon között. A csapat mára olyan magasságokig jutott, hogy lassan a velük kapcsolatos minimális kritizálás is szentségtörésnek tűnhet egyesek szemében, pedig hiába kezeli őket jelenleg a fél világ szent tehénként, azért mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a négy...

Elég komolyan beindult a Striker-gépezet, hiszen szinte napra pontosan egy évvel a Stand In The Fire után már itt is a folytatás, a szimplán csak Strikerre keresztelt ötödik nagylemez. Ha egy zenekar saját maga után nevezi el aktuális lemezét, akkor az a legtöbb esetben egyfajta összegzést, vagy ha úgy tetszik, hitvallást jelent: tessék, ezek vagyunk...

Lerágott csont, hogy a Depeche Mode aktuális népszerűségének fenntartásában mennyire kevés szerepet játszik egy-egy újabb sorlemez megjelenése. Távolról szemlélve úgy tetszik, hogy maga a banda sem öl bele komoly energiákat az albumcsinálásba, hiszen gyakorlatilag az Ultra megjelenése óta ráálltak a négyéves lemezkiadási periódusra, ebből következő...

A legutóbbi Great White-lemez kapcsán már kiveséztem, mennyire gáz a megkettőződősdi, így ebbe nem megyek bele megint. Ugyanakkor hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem értem Jack Russell motivációit ebben a történetben, hiszen most komolyan, mit csinálna a drog- és alkoholfüggőség poklát ezerszer megjárt, köztudottan roppant zűrös magánéletű énekes,...

Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Hiába jelenthető ki nagy biztonsággal, hogy a KXM az elmúlt évek legeredetibb, legizgalmasabb hard rock szupergroupja, az összéletkorát tekintve 177 esztendős trió a The Winery Dogs-féle agyonhájpolt összeállításokhoz viszonyítva továbbra is kvázi teljes anonimitásban tevékenykedik, eme státusz az új lemez ismeret...

Mindig is imádtam a House Of Lordsot. Már a kultikus első lemezzel és a Sahará val is belopták magukat a szívembe és valahogy ott is ragadtak egészen a tavalyelőtti Indestructible -ig, ahol azért már érezhető volt némi hanyatlás a dalszerzés terén. Azonban még távolról sem lehet állítani, hogy mióta a Frontiers teljes mértékben felkarolta őket, a legut...