Sokszor úgy tűnik, hogy a titokzatos dán lány nem is létezik. Legalábbis nem ebben a dimenzióban. Álomszerű, elmosódott zenei világa valahol az öntudatlanság és az ébrenlét sajátos határmezsgyéjén leledzhet. Mint valami sejtelmes délibáb, ami kizárólag ősszel és télen bukkan fel, hol hosszabb, hol rövidebb időszakokra.
Rég volt már, amikor a finnekről szólt a metal, s bár valószínűleg a hazai finnugor szakokon is megcsappant az álmodozó tekintetű, csupa feketébe öltöző, szimatszatyros és Nightwish-pólós leányzók száma, azért a fenyvesek országából mind a mai napig előbukkan egy-egy újabb reménység, persze a még alkotó nagyok mellett. A nevük alapján valamiféle sz...
Egymilliószor megfogadtam már, hogy nem nézek meg lemezfelvezető klipet, és nem hallgatok meg semmilyen kedvcsináló dalt sem egy album megjelenése előtt. Természetesen nem volt ez másképp a Pride Of Lions esetében sem, mégis, miután már jól összebarátkoztam a Fearless-el, kíváncsiságom ismét diadalmaskodott – az egyébként sem létező – érdektelenség...
Öt évvel ezelőtt, a Phantom Antichrist tal saját stílusán belül elég komolyat váltott a Kreator. Milléék ugyanis jó érzékkel ismerték fel anno, hogy a Hordes Of Chaos brutalitását hiába is akarnák megfejelni, abban az irányban már elmentek a falig. A Phantom Antichrist tehát egyfajta hátraarcot jelentett; visszatérést a csapat legklasszikusabb lemezein...
„Ördög testvér, játssz még! / A hideg ráz, ha zenédet hallgatom" – ahogy a költő mondja. És milyen jól mondja! Hiszen már az első Ørdøg-lemez, a Tíz fekete dal is valóban hidegrázósra sikeredett, most pedig itt van újabb megkísértésük, a Sötétanyag, ami ha lehet, még egy nagy lapáttal rátesz a Pokol konyhájában rotyogó tűzre. Ráadásul a vörös (akarom ...
Szereted a habkönnyű dallamokat, amelyek szárnyán a nyári autózás még felszabadultabbá válik? Odáig vagy a fejedbe tuttifrutti ízű rágógumiként beleragadó, édes refrénekért? Szeretnél magadnak és párodnak szerezni egy romantikus estét, amihez andalító és egyben érzéki zenét keresel? Vagy egyszerűen csak elkötnél egy tankot, és véget vetnél ennek a ...
Mindenképpen örömteli fejlemény, hogy ha minden igaz, idén végre ismét akcióba lendül a Ratt, méghozzá az igazi, nem pedig valami tribute-csapat, amit egy minden józan arányérzékét elveszített dobos így keresztelt el. Ezt a kérdéskört nem is nagyon akarom tovább boncolgatni, szerintem minden rajongó számára elég egyértelmű, hogy inkább Bobby Blotze...
Olyankor a legnehezebb érthetően elmagyarázni, mi is a jó egy adott zenében, amikor csődöt mondanak az észérvek. Nem lehet számokkal és tényekkel alátámasztani, amit gondolunk. Illetve lehet, de nem érdemes, mert a lényeget még csak karcolni sem fogják. Amikor az érzések a fontosak: a tapintható, de meg nem ragadható atmoszféra. Az elalvás előtti u...
Ugye, hogy zavarba ejtő a cím? Az még hagyján, hogy a buli szóhoz manapság kapcsolt képzettársítás számomra nem sok jót takar, de arra is enged következtetni, hogy az aktuális kiadvány mégis folytatja a rádióbarátabb megközelítést, még annak ellenére is, hogy a srácok itt-ott megemlítették, hogy a zenekar újból a karcosabb oldalát fogja mutatni. Go...
A Norvégiából származó, prog-doom-avantgarde metalos Madder Mortemet szerencsére nem bélyegezhetjük meg a kapkodós jelzővel. Több mint húsz éves felállásuk alatt mindössze hat stúdiólemezzel (plusz három demóval és egy EP-vel) jelentkeztek, és a legutóbbi anyagaik között is három-négy éves szüneteket tartottak. A friss korong pedig nem kevesebb min...
Miközben Max Cavalera az utóbbi évtizedben egyre több zenekari konstellációban készíti az egyre szarabb lemezeket, és egyre lehangolóbb formát mutat élőben is , sosem hagyja ki a lehetőséget arra, hogy belerúgjon egyet volt zenésztársaiba , Andreas Kisserbe és Paulo Jr.-be, akik még mindig a Sepulturában nyomják. Persze tudom én is, hogy az újságírók f...
Nem szeretnék túlideologizálni semmit, de a Pain Of Salvation utóbbi bő évtizedét tekintve úgy tűnik, hogy Daniel Gildenlöw és társai a kísérletezősebb periódusok után mindig előrukkolnak egy-egy hagyományosabb megközelítésű albummal is. Már persze ha egyáltalán van értelme ilyen jelzőkkel dobálózni a banda esetében, hiszen mindez az ő esetükben né...
Egészen hihetetlen, hogy Dee Snidernek egy-két itt-ott elejtett friss felvételt leszámítva ez az első, új és saját dalokat tartalmazó teljes anyaga a Widowmaker 1994-es Stand By For Pain lemeze óta, ráadásul ha hihetünk a Twisted Sister legendás frontemberének, hamarosan jön egy másik album is. Utóbbi tény azért is fontos, mert a We Are The Ones mi...
A Devilmentről nyilván a kutya sem hallott volna, ha nem Dani Filth állna a fronton, és soha nem is kaptak volna Nuclear Blast-szerződést a Cradle Of Filth lelőhetetlen frontembere nélkül. Viszont ha már így alakult, igyekeznek a maximumig felpörgetni a motort: amennyiben hihetünk a híreknek, máris készül e novemberben megjelent második album utódj...
Még mindig a tavalyi restanciáknál járunk, de úgyis illúzió, hogy mindenről sikerül időben – vagy úgy egyáltalán – beszámolni, ami megérdemelné, úgyhogy inkább nem magyarázkodom, jobb később, mint soha. A Dark Tranquillity-féle underground intézmények esetében egyébként is adott a tábor, adott a stílus, adott gyakorlatilag minden, szóval sok újdon...
Phil Anselmót nyilván senkinek sem kell bemutatni. Bill Moseley azonban elsőre nekem sem ugrott be, amikor először megláttam a híreket erről a projektről, de később azért sikerült arcról beazonosítani. Emberünk alapvetően színész, és olyan kultikus horrorfilmek színvonalát emelte jelenlétével, mint a Texasi láncfűrészes mészárlás második része, A m...
Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy tömegek ismernék a szóban forgó lemez két elkövetőjét, szóval már csak kötelező jelleggel is muszáj bemutatnom őket. John Rothban elsődlegesen a Winger másodgitárosát tisztelhetjük, de egy ideje a veterán Starshipben is játszik, a másik főhőssel, az énekes Terry Brockkal pedig a Giant legutóbbi albumán, a Promi...
Az Auróra egy régi szerelem. Tisztán emlékszem, mikor matróztársaimmal vártunk a jéghideg pétervári éjszakában, 1917. november 7-én, hogy az Auróra cirkáló orrából leadott lövés hangjaira megostromoljuk a Téli Palotát... na jó, ennyire talán mégsem régi, de arra azért tényleg emlékszem, hogy mennyire jó volt érettségizőként üvölteni bele a kietlen ...
Hetente legalább egy tucat olyan levelet kapok, kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) kiadóktól, amelyekben egy-egy új zenekaruk friss anyagát ajánlják recenzióra. Kezdetben jólnevelten mindegyiket meghallgattam, sokról még írtam is, de az ember aztán hamar belefárad a töménytelen mennyiségű zenébe, ami jobb esetben is csak középszerűnek mondható. Ug...
Érdekes egybeesések sorozatának kellett létrejönnie ahhoz, hogy ez a cikk végre megszülessen. Az egész azzal kezdődött, hogy péntek tizenharmadikán hajnalban, amikor munkába menet munkatársammal beültünk az autóba, a CD-lejátszó rögtön az indítás után a Black Sabbath Black Sabbath című eposzát kezdte el játszani a csapat bemutatkozó lemezéről (tanúva...
Dupla vagy pláne kettős nagylemezeket készíteni mindig nagyon kockázatos húzás, hiszen akárki akármit mond, a legtöbb zenekarnak egyetlen páréves periódus alatt egyszerűen nem születik annyi igazán jó dala, hogy két teljes albumot is megtöltsön velük. A Sixx: A.M. előzetesen esküdözött rá, hogy ők a kivételek közé tartoznak majd, és a Prayers For Th...
A Halestormnál nagy hagyománya van a feldolgozásoknak, ráadásul általában érdekesen is válogatnak, így különösebben nem akarok belekötni az EP-sorozat frissen kiadott harmadik darabjába. Lzzy Hale hangját eleve imádom, és még akkor is szívesen hallgatom, ha magától a csapattól egyébként sosem ájultam el, szóval üsse kő, miért is ne... Mondanom sem ...
Bár a német Paradox utolsó nagylemeze 2012-ben jelent meg, közel sem teltek eseménytelenül számukra az elmúlt évek. A legkomolyabb történés nyilvánvalóan az volt, hogy a gitáros/énekes/főnök Carly Steinhauer komoly szívproblémákon esett át, minek következtében a legutóbbi, egyébként igen kiválóra sikeredett Tales Of The Weird nem is tudta befutni azo...
Van az a vicc a karácsonyról meg a dugásról. Mármint, hogy mind a kettőt szereti az ember, csak kár, hogy karácsony gyakrabban van. Na, ezt én jelen esetben úgy fogalmaznám át, hogy tök jó dolog a teljes napfogyatkozás is, meg a Shapat Terror is, csak kár, hogy az első gyakrabban következik be, mint hogy a világ lustája egri brigád új hanganyaggal ...
Az After All egy belga zenekar, akik már bő negyed évszázada léteznek (és akiket nem szabad összekeverni egykori kedvenc hazai csapatommal, az A.C.I.D. lemez után jobb létre szenderült, miskolci after@all-lal). Bár a Waves Of Annihilation már a kilencedik nagylemezük, a szinte teljes ismeretlenségből a mai napig sem sikerült kitörniük. 2005-ben anno ...
A dán Pretty Maids ugyanolyan állócsillag a kontinentális Európa heavy metaljában, mint mondjuk a Saxon a brit színtéren: a régi, szélesebb körű sikerek után ma már nincsenek a frontvonalban, de biztos pontnak számítanak a fesztiválokon, és a saját táboruk is megbízhatóan követi őket lemezről lemezre. Mindezt pedig az teszi lehetővé, hogy mindkét b...
Az Asphalt Horsemen bő két és fél évvel ezelőtt megjelent első albuma nem feltétlenül olyan típusú lemez volt, amelyre a hazai közönség egyből ráharap, de úgy érzem, ha lassan is, valahol azért kezd beérni az a munka és elhivatottság, amit a csapat belefektet a zenélésbe. Nem akarok olyan fennkölt megállapításokat tenni, miszerint a minőség előbb-utó...
Facebook
Twitter