Shock!

november 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Blackfinger: When Colors Fade Away

blackfinger_cÚj lemezzel jelentkezik Eric Wagner Trouble-utáni életének gyengébbik csapata (a jobbik ugye a The Skull). A jó Eric a 2014-es debütáló anyag óta az egész bandát szélnek eresztette, hogy aztán ide is beszuszakoljon egy korábbi Trouble-muzsikust Chuck Robinson gitáros képében, aki azonban túl sok időt nem is töltött el a zenekarban. Helyére az a Terry Weston került, akit a bennfentesek a Penance és a Dream Death soraiból ismerhetnek, és aki Eric mellett a When Colors Fade Away másik fő dalszerzőjévé avanzsált. A zene pedig még doomosabb és szomorúbb hangulatú, mint az egyes korongon volt, helyenként simán arra gondoltam, hogy ezt akár The Skull néven is kiadhatta volna, és olykor-olykor, a lemez legenergikusabb pillanataiban (például After-now) igenis felmerült Mr. Wagner kultikus ex-bandájának neve is. Bár leginkább úgy, hogy ez a dal a Trouble-nél legfeljebb csak maxi B-oldalas lehetett volna.

megjelenés:
2017
kiadó:
M-Theory
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

A When Colors Fade Away baja ugyanis az, hogy a számok nem igazán sikerültek bivalyerősre. Amíg hallgatom, a maga módján mindegyik tetszik is, Eric továbbra is ott van a stílus legjobb, őserejű, zsigerből zseniális torkai között, nekem ráadásul személyes kedvencem is, mégis, a hatodik-hetedik tétel környékén már egyértelműen azt érzem, hogy úristen, mintha negyed órája ugyanazt a dalt hallgatnám. És hiába nincs negyven perces sem az anyag, a végére bizony picit unalomba fordul. Pláne, hogy az igazán jó darabok inkább a lemez elején sorakoznak: a címadó doom gyöngyszeme, a Can I Get A Witness energikusabb tempója, az All My Sorrow letargiájában is felemelő dallamai, a My Old Soul gyerekmondókát siratóénekké változtató sorai, vagy éppen a már említett After-now, a korong leginkább élettel teli szerzeménye.

A Crossing The Rivertől elkezdve viszont leginkább csak hömpölyög előre a zenefolyam, és már jóval ritkábban kapom fel a fejem igazán jó pillanatokra. Az olyanokra, mint mondjuk a Beside Still Water refrénje, vagy éppen a záró Till We Meet Again katartikus lezárása. Emellett a Wagner/Weston alkotópárost kísérő hármasról is elég erősen hallatszik, hogy ők azért nem éppen a stílus krémjét jelentik, de igazság szerint úgy hiányzik innen egy igazán jó dalszerző is, mint egyszeri indexesnek a panaszkönyv a KFC-ben. Így aztán hiába élek-halok ezért a zenei irányzatért és a bongyorhajú dalnok hangjáért, a When Colors Fade Away bizony nem több tisztes iparosmunkánál.

 

Hozzászólások 

 
+2 #4 chris576 2017-10-27 20:35
Nem egy slágerzene, bele kell merülni rendesen, aztán szép lassan kibontakozik a zsenialitása.
Idézet
 
 
+3 #3 ntsouth 2017-10-22 20:21
Újabb kiváló, hangulatos lemez az ex-Trouble sorozatban, szerintem semmivel sem gyengébb a Skull albumnál.
Idézet
 
 
+1 #2 Force Awakens 2017-10-21 22:56
Nagyon megérdemelt volna egy rendes kritikát ez a lemez. De sajnos az első mondat előrevetítette, hogy mire számíthatunk. Kár érte.
Idézet
 
 
+5 #1 DéeL 2017-10-21 18:37
Kevésnek ítélem a pontszámot. Hatalmas album, nálam 10/10, ráadásul év végi top 20-as listám egyik képviselője.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.