Shock!

december 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Foo Fighters: Concrete And Gold

foofighters_cJó előre le lehetett fogadni, hogy olyan nagyon radikális váltás még Greg Kurstin jelentős szerepe ellenére sem várható a Foo Fighters új albumától, de azért elég egyértelmű, hogy Adele, Lily Allen vagy Pink volt producere valamelyest rányomta a bélyegét Dave Grohlék új albumára. Persze bevallottan eleve azért is vonták be a melóba, hogy friss ízeket hozzon a zenébe, szóval ezen sem kell különösebben fennakadni, másrészt a közrehatás természetesen nem azt jelenti, hogy a Foo Fighters bármelyik fentebb említett előadóhoz akart volna hasonulni a Concrete And Goldon. Még csak azt sem mondanám, hogy bármi olyan szerepelne ezen a lemezen, ami ne férne be a csapatról kialakított képünkbe – viszont bizonyos kísérletek igenis újszerűen hatnak ebben a formában. Az ilyesmit pedig még akkor is díjazza az ember egy ilyen bejáratott, arénaszintű előadónál, ha amúgy ez a lemez sem mentes teljesen az üresjáratoktól. Viszont a legutóbbi Sonic Highways albumnál például mindenképpen erősebb.

Akár rajongó az ember, akár nem, a Concrete And Gold annyiban mindenképpen kellemes emlékeket ébreszt a régivágású hallgatóban, hogy üvölt belőle: igazi A-ligás produkciónak készült, a rockműfaj régi, korszakos albumainak megközelítésével. Az embernek ösztönösen a Beatles, a The Who, a Queen, az Aerosmith, a KISS és a többiek nagy klasszikusai ugranak be, és nem kizárólag konkrét dallamfordulatokról, hanem az érzésvilágról, az egész anyag gondolati hullámhosszáról is. Grohlra persze alapból is jellemző e hozzáállás, és mindig is bírtam benne ezt: noha az adott lemezeket mindig pár kiugró sláger viszi a hátán, ő azért akkor is komplett egészben gondolkodik. Kurstin mindehhez korszerű, drága megaprodukciót tolt a zenekar alá, amely ugyanakkor minden hangjában őrzi a csapatra olyannyira jellemző földközeliséget, tehát igen hatékonyan egyensúlyozták ki a végeredményt.

megjelenés:
2017
kiadó:
Roswell / RCA
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 29 Szavazat )

Így eshet meg, hogy a Concrete And Goldon remekül megférnek egymás mellett a zenekar védjegyszerű slágerei a kissé bizarrabb csavarokkal. A queenesen bombasztikus módon induló, rövid T-Shirt bámulatos ügyességgel egyensúlyozik a giccs határán, de nem billen át, és mivel a kimértebb, ám nem kevés örvénylő feszültséget is rejtő Run rögtön a lemez egyik legjobb refrénjével kábít utána, abszolút meggyőző a kezdés. Faszán ül utána a Make It Right funkos-ősrockos lüktetése is a nyúlós-mázolt-hippis vokálokkal, ahol a vastag kórusban Justin Timberlake is ott nyomja valahol, de nem nagyon lehet kihallani belőle. A The Sky Is A Neighborhood pedig, ha lehet, még meggyőzőbb: nem nevezném nyilvánvalónak, de baromira hatásos, ahogy elegyítik benne a modernebb, alternatívabb pszichedeliát a rock hőskorának összekapaszkodós monumentalitásával, és hangszerelésileg is perfekt dolgozatról beszélünk. Még valami filmzenés is rejlik benne, és azonnal a fülbe ragad. Szintén óriási csúcspont a Taylor Hawkins által énekelt Sunday Rain, amely nagyon markánsan Beatles-szerű – nyilván nem véletlenül dobol (!) pont ebben Paul McCartney –, viszont kicsit más hangszereléssel simán el tudnám képzelni mondjuk Slash és Myles Kennedy következő albumán is. Akárhogyan is, de óriási hangulata van, már a júniusi koncerten is nagyon tetszett, és szerencsére a lemezverzió sem okoz csalódást. Jól esik utána a fülnek a The Line zajosabb, mégis megamelodikus sodrása is.

Aztán akadnak kevésbé sikerült témák is: a zajos-fuzzos La Dee Da például izgalmasan indul, jó a dallama is, valahogy mégsem sikerül belőle kihozni, amit az ember várna. Pedig tök érdekes, hogy még ezzel a mai megszólalással is van benne valami totálisan retrós... Az akusztikus tingli-tanglizásból még a szigorodást is mézédesen kihozó Dirty Water, a kalapálós-de-érzékeny Arrows és a Happy Ever After (Zero Hour) beatleses-tábortüzes dalolászása meg szerepüket tekintve tipikusan olyan Foo Fighters-nóták, amelyekből minden lemezükön akad néhány: ott integet bennük a banda összes stílusjegye, el lehet hallgatni őket, összességében mégis tucatszámba mennek. A záró címadó elszállósan súlyos, Sabbath-meets-Floyd jammelése viszont nálam abszolút bejövős, bár ahogy nézem a visszajelzéseket itt-ott, ez is a megosztó darabok közé tartozik.

Már a koncert kapcsán is írtam: noha kedvelem a csapatot, sosem voltam kifejezett Foo Fighters-rajongó, egyik lemezüket sem érzem száz százalékosnak, és a Concrete And Gold sem kivétel e főszabály alól. Viszont úgy gondolom, hosszabb távon mindenképpen a diszkográfia erősebb darabjai között tekintünk majd vissza erre az albumra.

 

Hozzászólások 

 
0 #10 Codename333 2017-10-06 22:19
Nem lett rossz lemez. A Sonic Highwaysnél jobb nem si egy fokkal de így többszöri hallgatás után sem érzem annyria átütőnek....Run, Sky is the nieghbourhood hatalmas tételek viszont,igazi koncertre való számok.Nem ez lesz akedvenc albumom tőlük de azért pörögni fog egy darabig.
Idézet
 
 
+3 #9 shmonsta 2017-10-05 12:25
A Sonic Highways-t nem éri utol nálam, az egy különleges darab, de nagyon szuper lemez lett ez is. Nem egy "rögtön ölő" album, de megéri pörgetni.
Idézet
 
 
0 #8 valarmorgulisz 2017-10-05 07:23
Idézet - faktor69:
Idézet - valarmorgulisz:
Szerintem ez egy nem jó lemez. A Sonic Highways viszont jó volt. Az Echoes, Silence meg remekmű.

A Concrete and Gold inkább a Wasting Light tengelyen mozog, de valamivel még annál is gyengébb. Itt a hangzás sem igazán sikerült, meg a jó dalok sem.

Ami szuper: Run, Sky, Dirty Water, Line
A többi közepes
A záró tétel meg egyenes botrány.

Azért egyébként titkon bízok, hogy idén még megszületik az új Papa Roach lemez. Ha már poppos-rádiós slágerek, akkor AZ az igazi telitalálat, nem ez és nem a One More Light, sem a Hydrograd.

Erre gondoltál?
http://www.shockmagazin.hu/hirek/az-volt-az-alapotlet-hogy-ontsuk-oket-modern-formaba-a-papa-roach-klasszikus-elemeit-amiket-mindenki-imad


Erre. Tudom, hogy megjelent már. Rommá is hallgattam. Csak nem jól fogalmaztam, de erre a kritikára várok még. Meg ahogy láttam még páran.
Idézet
 
 
+5 #7 Draveczki-Ury Ádám 2017-10-05 07:18
Idézet - John D:
Nekem totál bejön az album. Nem kell semmi forradalmit várni tőle. Egyszerűen jó muzsika.

Ui.: Lesz kritika Marilyn Manson új albumáról?

Lesz, de még meg sem jelent hivatalosan, szóval egy kis türelmet kérnénk azért. :)
Idézet
 
 
+1 #6 faktor69 2017-10-05 06:19
Idézet - valarmorgulisz:
Szerintem ez egy nem jó lemez. A Sonic Highways viszont jó volt. Az Echoes, Silence meg remekmű.

A Concrete and Gold inkább a Wasting Light tengelyen mozog, de valamivel még annál is gyengébb. Itt a hangzás sem igazán sikerült, meg a jó dalok sem.

Ami szuper: Run, Sky, Dirty Water, Line
A többi közepes
A záró tétel meg egyenes botrány.

Azért egyébként titkon bízok, hogy idén még megszületik az új Papa Roach lemez. Ha már poppos-rádiós slágerek, akkor AZ az igazi telitalálat, nem ez és nem a One More Light, sem a Hydrograd.

Erre gondoltál?
http://www.shockmagazin.hu/hirek/az-volt-az-alapotlet-hogy-ontsuk-oket-modern-formaba-a-papa-roach-klasszikus-elemeit-amiket-mindenki-imad
Idézet
 
 
+7 #5 John D 2017-10-05 00:00
Nekem totál bejön az album. Nem kell semmi forradalmit várni tőle. Egyszerűen jó muzsika.

Ui.: Lesz kritika Marilyn Manson új albumáról?
Idézet
 
 
0 #4 valarmorgulisz 2017-10-04 19:46
Szerintem ez egy nem jó lemez. A Sonic Highways viszont jó volt. Az Echoes, Silence meg remekmű.

A Concrete and Gold inkább a Wasting Light tengelyen mozog, de valamivel még annál is gyengébb. Itt a hangzás sem igazán sikerült, meg a jó dalok sem.

Ami szuper: Run, Sky, Dirty Water, Line
A többi közepes
A záró tétel meg egyenes botrány.

Azért egyébként titkon bízok, hogy idén még megszületik az új Papa Roach lemez. Ha már poppos-rádiós slágerek, akkor AZ az igazi telitalálat, nem ez és nem a One More Light, sem a Hydrograd.
Idézet
 
 
+1 #3 Kiskun 2017-10-04 11:14
Zseniális lemez, le a kalappal. Egyik legnagyobb igényes név ma a mainstream rock téren.
Idézet
 
 
+7 #2 Zoli 2017-10-04 10:21
A SH-nél mindenképp jobb, de azért még szokni kell ezt az új stílusú Foo Fighters-t. Ami eddig tetszik: T-Shirt, Run, The Sky Is A Neighborhood, Dirty Water, Sunday Rain, és igen, szerencsére Justin Timberlake nem hallható annyira a "Make It Right "-ban, első hallgatásra fel se tűnt, csak utána nyomtam be újra a dalt, hogy jobban meghallgassam. :D Amúgy igaza volt Grohl-nak, kb olyan a lemez, mintha "Motörhead játszaná a Beatles Sgt. Pepper's lemezét", bár nekem hiányoznak a Run féle gyors nóták.
Idézet
 
 
+2 #1 Dead again 2017-10-04 10:15
Úgy tűnik, a Foo Fighters akkor csinál jó lemezeket, amikor nem gondolják túl a dolgot, nem tesznek mögé mindenféle ideológiát. Ez a lemez egyszerűen pocsék. Sokallom érte a 7 és fél pontot.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.