Olvasóink nagy része előtt bizonyára nem titok már, hogy a Fates Warning két oszlopos tagját, Ray Alder énekest és egykori ütősét, Mark Zondert takarja az A-Z-re keresztelt legfrissebb szupergroup. A vendégzenészekkel kiegészült alakulatot egyelőre még nem nevezném teljes értékű zenekarnak, hiszen a két főszereplő neve eleve kiemelt figyelmet kap, ...

A nagy covid-válság pár éve nem csak a turnékat gyötörte meg, de felszínre hozott, kiélesített egyéb lappangó, kintről nem látható feszültségeket is. Erre jó példa a Soulfy háza táján lezajlott csörte a megkerülhetetlennek látszó Marc Rizzo és a Cavalera-tengely közt. A meg nem becsültség érzete és az anyagi jellegű nézeteltérések a gitáros távozás...

Az utóbbi években underground szinten egyre ismertebbé vált Psycroptic az übertechnikás death, thrash és groove metal olyan elegyét hozta létre, ami mára tagadhatatlanul csakis rájuk jellemző pont ebben a formában. Ez már önmagában is nagy szó, a Divine Council ráadásul minden eddigi munkájuknál karakteresebb, egyénibb lemez lett. A zenekar hangzás...

Megint olyan irgalmatlanul elcsípett, a legszebb '80-as évekbeli Metallica- és Anthrax-hangulatokkal indul az új Municipal Waste, hogy akkor sincs kedvem kötözködni Tony Forestáékkal, ha nemcsak a thrash/crossover vonal régi nagymestereitől, hanem tőlük is számtalanszor hallottunk már ilyet. A richmondi csapat sosem akarta újból feltalálni a kereke...

Elég rendesen megszívta a legutóbbi lemezzel a Wolf. Niklas Stalvindék akkor hat év szünet után tértek vissza a színre a Feeding The Machine -nel, ami ehhez képest egy feneketlen kútba zuhant az ismert okokból, nem követte a megjelenést koncertezés. Ezek fényében nem csodálom, hogy a csapat ezúttal gyorsabban ráfordult a folytatásra, és mindössze har...

Hozzám hasonlóan elég sokan nem értik, mi Anders Fridén és Björn Gelotte célja az utóbbi években az In Flamesben, és ha a kilépések nem beszéltek volna önmagukért, hát most a The Halo Effect léte elég ékesen bizonyítja, hogy maguk a zenésztársak sem voltak másként ezzel. Bár az érintettek természetesen következetesen tagadnak minden hasonló képzett...

Már a nyitó Get In The Ring is elég jól példázza a svédek előzetes nyilatkozatait, miszerint amennyiben a legutóbbi lemezeken elvitték az Amon Amarth zenéjének heavy metalos élét a végsőkig, hát akkor a The Great Heathen Armyn most visszakormányozták kicsit death metalos irányba a drakkart. A dal tempója, riffelése, hangulata egyaránt a pár kanyarr...

A brit Satan visszatérése igazi sikersztori – no persze nem abban az értelemben, hogy a zenekar arénákban játszik és százmilliós megtekintéseket produkál a YouTube-on, hanem azt tekintve, hogy mióta feléledtek, ez már a negyedik teljesen önazonos, milliméternyi megingást sem mutató albumuk a sorban. Vagyis, ha tetszettek az előzőek, vagy simán csak...

Nincs nagyobb ünnep annál a melodikus rockzene berkeiben, mint amikor új Journey-album jelenik meg. Így volt ez a zenekar karrierjének abszolút csúcsán, a '80-as évek első felében, majd az 1996-os visszatéréskor, de egyedülálló módon ezt lehetett tapasztalni az Arnel Pineda-korszak beköszöntekor is. Persze a Journey tett érte, hogy életművük örökös...

A Septicflesh is azon sztorik sorát gyarapítja, ahol az adott zenekar szinte surranópályán nőtt komoly tényezővé a színtéren. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Season Of Mistnél eltöltött utóbbi bő évtized után a Modern Primitive már a Nuclear Blastnél látott napvilágot. A lemezt hallgatva senkiben sem támadhatnak kétségek, hogy nagypályán ...

Vajon hogyan és miért éri meg a Frontiers kiadónak számolatlanul önteni a világba az ilyen-olyan szupergroupokat, majdnem-szupergroupokat és szupergroupként promózott igazából-nem-szupergroupokat? A nápolyi illetőség eleve felvet bizonyos megoldási lehetőségeket, de nem akarok rosszindulatú lenni, a választ úgysem tudjuk meg soha. Most mindenesetre...

Bármennyire is félrevezetőnek tűnik első ránézésre, ez a Dorothy most nem az a Dorothy, amelyiket a kommentszekció általában sértő megjegyzések kísérőtüzében szokta ízekre cincálni. Az itt nevezett zenekar, illetve hölgy – teljes nevén Dorothy Martin – a tengerentúlon tevékenykedik, harmadik lemezükkel pedig túl sok okot nem szolgáltatnak arra, hog...

Matt Heafy kreativitása már akkor is lenyűgözött, amikor felbukkant a színtéren, és a Trivium frontembere azóta is szakadatlanul töri az új utakat maga előtt. Főcsapata az utóbbi években ismét nagyon jó köröket fut, de még így is befért neki ez a régóta dédelgetett kvázi-szólóalbum. Azért nem beszélek fullos önálló vállalkozásról, mert az Ibaraki a...