Tulajdonképpen vicces, hogy akkor rukkol elő emberemlékezet óta leginflémszesebb lemezével az In Flames, amikor Anders Fridén és Björn Gelotte kivételével már szó szerint senki sincs a csapatban a régi svéd színtérről, sőt, a volt kollégák is a banda régi hangulatait elevenítik fel kicsit másképp a The Halo Effectben. Nem tudom, minek köszönhető a Foregone egyértelmű egyet-vagy-inkább-kettőt-hátra megközelítése, hiszen Andersék mindvégig csakis a saját fejük után mentek, és magasról tettek a rajongói elvárásokra – de a banda régi híveként igazából csak annyi érdekel ebből, hogy a magam részéről több mint másfél évtizede nem élveztem ennyire egyik munkájukat sem.
