Ádám valószínűleg életem végéig szekálni fog azzal, hogy 1997-ben egy latinosan túlfűtött olvasói levélben fejeztem ki rosszallásomat Gary Cherone és az Extreme kapcsán a Hammer hasábjain. A végzetes tettre a frontember Van Halenhez történő csatlakozása felett érzett elkeseredettségem ragadtatott, nyilvánvalóan erős túlzásokba esve. Mentségemre vál...

Sokszor leírtam már, hogy Richie Faulkner minden tekintetben igazi kincsnek bizonyult a Judas Priestben. Csűrhetjük-csavarhatjuk, de a gitáros gyakorlatilag a hátán viszi a veterán brit heavy metalosokat az utóbbi bő tíz évben: gitárjátéka egészen briliáns, ahogy arról bárki meggyőződhetett, ha látta vele a bandát élőben, de dalszerzésileg éppúgy k...

Valószínűnek tartom, hogy – irányultságukból és átlagéletkorukból fakadóan – ez a zenekar nincs túlságosan olvasóink érdeklődésének homlokterében. Ez persze nem baj, ezért álljon előbb itt néhány, a mai zenekészítési és -fogyasztási szokások tükrében kimondottan érdekes előzmény. Azt is feltételezem, hogy a Shockmagazin tábora előtt ez a csapat hat...

Nem titkolom, hogy a Powerwolf számomra ebben a sallangmentes, európai ízű dallamos heavy metalban az új generáció egyik legnagyobb favoritjává vált már valahol a Lupus Dei után. Ott kaptam fel igazán a fejemet rájuk, nem is annyira az egyéniesség, inkább a piszok jó dalok miatt. A képlet sikeresnek is bizonyult, a rájuk egyre inkább felfigyelő színt...

A tavalyi évben elég vastagon fogott a tollunk a Ghosttal kapcsolatban. Nincs is azon semmi csodálkozni való, ha sokaknak megfeküdte a gyomrát a nagymértékű hype, azonban koca Ghost-rajongóként jómagam is csak megerősíteni tudom a lelkesedést és fejet tudok hajtani az Imper a giganótái előtt, amelyek nem véletlenül szerepeltek nagy számmal az év végi ...

A philadelphiai Heavens Edge 1990-es debütáló albuma egyike a hajmetál stílus örök remekműveinek és mint ilyen, meglehetősen sokat hivatkozott anyag a műfaj hívei között. Az idejekorán kultstátuszúra nemesedett – és nemsokára a Klasszikushock rovatban is bemutatandó – lemez anno nagy reményekre jogosíthatta volna fel Mark Evans énekest és band...

Itt vannak ezek a nagyon kedves figurák Los Angelesből – részben Angliából –, akiknek történetét már nem nagyon szeretném körbejárni, mert a felhalmozott karakterek nagyon elvinnék az ismertetőt egy egészen rocktörténeti irányba, de mivel ezt a széleskörű tájékozottsággal felvértezett, ám a dagályos mondatok esküdt ellenségének számító kollégám sem...

Dave Lombardo élő legenda, aki minden túlzás nélkül ikonná lépett elő a Slayerben eltöltött évei során. Ő viszont nem elégedett meg annyival, hogy a thrash metal színtér legjobb dobosainak egyike vagy talán mind közül a legjobb legyen, hanem folyamatosan igyekezett új inspirációkat keresni, mindenfelé kísérletezgetni, vagy hogy ilyen fellengzős kif...

Erősen ambivalens érzéseim vannak a régi-új Immortallal kapcsolatban. A patinás név jelenleg ugyebár kizárólag Harald „Demonaz" Nævdalt takarja, az idáig vezető történetet különösebben nem részletezném újból, a hallgatót úgyis elsősorban az érdekli (teljesen jogosan), hogy Immortal-e még az Immortal. Erre csakis a klasszikussá nemesült „Mi az hogy!...

Érdekes koncepció mentén készítette el ezt a lemezt Paul Gilbert. A lényeg nagyon egyszerűen összefoglalható: kiválogatott tizenkét örök klasszikust Ronnie James Dio páratlan hagyatékából, és felvette őket instrumentális formában. Vagyis Paul gitárosként hajt fejet a rockműfaj egyik leghatalmasabb énekeslegendája előtt, úgy, hogy egy fia ének sem c...

Nincs itt, kérem, semmi látnivaló. Csupán egy újabb Björn Strid nevével fémjelzett formáció, aki a Soilwork és a The Night Flight Orchestra mellett természetesen még ezt is megengedheti magának. Just for fun. A kérdés persze leginkább az, hogy mi, fogyasztók is jól szórakozunk-e a végeredményen, vagy nagy ásítások közepette,ó ezt a projektet is ugy...

Kilenc év hosszú idő, de egyáltalán nem vagyok ellensége annak, ha egy zenekar csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Mint a Winger példája is mutatja, aki képes erre és nem kényszerből termel, annál a végeredmény is nagyobbat üt. Különösebben nincs is értelme szaporítani a szót: a lényeg annyi, hogy a Seven toronymagasan kiemelkedik az idei ...

A P. Mobil ötvenéves jubileuma, mondhatni, kapóra jött egy rég aktuális újrakiadás megvalósítására is. Nem túlzás, lévén a harmincéves évforduló táján történt a korai Mobil-lemezek első hivatalos CD-s megjelenése, ami máig az egyetlen is, annak meg immár húsz éve, szóval nagyon is ideje volt már a dolognak. Anno a Hungaroton által kihozott verziók ...