Bármennyire is reménykedtél benne, kedves olvasó: a mai napot nem fogod megúszni Blaze Bayley-lemezismertető nélkül! És talán cinikusnak tűnök, de azért nézzünk egy kicsit önmagunkba, és valljuk be: az egykori Wolfsbane- és Iron Maiden-énekesnek voltak már korábban életszakaszai, amelyekről még talán szemellenzős rajongóként sem lehetett mindig szu...

Nem voltam különösebben lelkes a Geoff Tate nevével fémjelzett Sweet Oblivion két évvel ezelőtti debütálása kapcsán, bár egyébként módjával, a helyén kezelve azért tetszett a lemez. A DGM-es Simone Mularoni írt egy korrekt dallamos hard rock/heavy metal albumot a valaha sokkal szebb napokat látott énekesikonnak – ennyiről szólt a történet, nem többről,...

Mégis, mi a francot lehetne (kellene?) írni egy Bongzilla névre keresztelt együttes Weedsconsin című új lemezéről, amit április 20-án dobtak piacra, és amin olyan számcímek figyelnek, mint Free The Weed, Earth Bong/Smoked/Mags Bags, és a baráti banda felé kikacsintó The Weedeater? Aki ennyiből nem tudja, hogy hányas a kabát, annak hiába is próbálná...

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen zenerajongó, aki a neten való szörfölés közben sokszor elgondolkodik azon, mégis hol a fenében vannak azok a csapatok, akik igazi sallangmentes, adrenalintól fűtött és ökölrázós rákenrollban utaznak, az egy számon belül tizenkilencezer hangot felhalmozó és hetvenhét tördeléssel teleszórt, gombamód szaporodó, dögu...

Per Wiberg neve az avatottak számára csenghet ismerősen, ez a még mindig nagyon hosszú hajat viselő, középkorú férfi mint multiinstrumentalista lehet ismerős azok számára, akik követik az Opeth, a Candlemass, a Spiritual Beggars, a Clutch vagy akár a Kamchatka zenekarok munkásságát – de ez a pár név igazából csak csepp a tengerben. Wiberg 2021-ben ...

Nemrég olvastam egy George Lynch-interjút, amiben a gitáros teljesen őszintén vallott párhuzamosan futtatott zenekarai miértjéről. Lynch köntörfalazás nélkül elismerte, hogy az ihletett szerelemgyerekek – mint a KXM és az Ultraphonix – mellett számos megélhetési projektben vesz részt, melyek elsősorban azt szolgálják, hogy kis túlzással étel k...

Komoly pezsgés érzékelhető az éterben az utóbbi időben a kaliforniai Dirty Honey körül. A zenekart még éppen nem kiáltották ki messiásnak, de ott figyelnek a „reménybeli nagy ígéret" feliratú dobozban, mint akiktől akár még nagy dolgok is érkezhetnek a jövőben. Ez itt mindenesetre az első teljes nagylemez a bandától a 2019-es debütáló EP után – a m...

Danev György: Amikor először hallottam a 2012-es L′Enfant Sauvage című Gojira-lemezt, azt gondoltam, hogy jelentőségében, színtérre gyakorolt hatásában a Duplantier testvérek vezette francia-amerikai alakulat lehet majd az elkövetkező évtized Panterája. Nem lett az, de nem azért, mert a négyes nem nőtt fel a feladathoz, éppen ellenkezőleg: növekvő nép...

Garantáltan nem jelenik már meg idén ennél szomorúbb album. És ezt természetesen nem a zenére mondom, hanem a körülményekre, hiszen mint tudjuk, Ronnie Atkins gyógyíthatatlan, négyes stádiumú rákbeteg, és komoly eséllyel nem hallunk már tőle több lemezt, ez az első szólómunka egyben valószínűleg az utolsó is. Nagyon sok értelmeset nem is tudok hozz...

A Greta Van Fleetet egyaránt kikiáltották az elmúlt években a rockzene megmentőjének és nyomorba döntőjének, citálták őket bizonyítékul arra, hogy a műfaj sosem hal meg, illetve arra is, hogy soha korábban nem volt még olyan mély válságban, mint manapság. Nem szeretném eldönteni a kérdést, főleg, hogy mostanra – a banda körüli őrülettel együtt – né...

Szinte minden évértékelőmben leírom, hogy epekedve várom az olyan lemezek felbukkanását, amikre abszolút nem számítok, csak simán megérkeznek, és levernek a lábamról. Nos, itt is van az első idei versenyző ebben a kategóriában a skót Dvne műhelyéből. Persze találkoztam már az eddig néhány EP-t és egy teljes nagylemezt megjelentetett banda nevével, ...

Egyfajta bűnös élvezetté szelidült a barátságom a Cannibal Corpse nevű melodikus tánczenekarral az évek folyamán. Ami annyit jelent, hogy aránylag ritkán veszem elő a sorlemezeiket, akkor is inkább csak a kedvenceket, néha pedig csupán a „slágereket” hallgatom külön. Ellenben koncertre gondolkodás nélkül megyek, élőben még mindig olyan elementáris ...

Megérkezett Alexi Laiho utolsó friss dalainak gyűjteménye, és ennél szomorúbb kiadvány már aligha jelenik meg idén. A Bodom After Midnight eredetileg új kezdetnek indult, majd keserű és kurta-furcsa záróakkord lett egy fényes, ám a kelleténél sokkal gyorsabban befejeződött pályafutás végén. Így mindössze három koncert, illetve két saját dal és egy ...