A Stardust ritka szép sztori a dallamos hard rock tekintetében egyébként sem különösebben dúskáló hazai mezőnyben, hiszen a csapat első albuma, a Highway To Heartbreak az irányzat legerősebb nemzetközi kiadójánál, a Frontiersnél jött ki. Már a debüt is kiválóan sikerült, a folytatás azonban talán még izmosabb lett, és tényleg minden túlzás nélkül odatehető a nápolyi kiadó termésének abszolút krémjéhez.
A bergeni Keselyűk negyed évszázad alatt jutottak el az Arcturustól valami egészen egyedi, csak rájuk jellemző muzsikáig, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy operett-társulatot csapdába ejtettek volna egy cirkuszi sátorban, miközben prog, dark, avantgarde metálos rajongók nyomasztanák őket szüntelenül a kedvenc zenéikkel. A Bjørnar Erevi...
Különösebben nem perzselte fel a világot, mi több, még a hard rock undergroundot sem, de azért a beavatott kevesek mind tudják, hogy a Vandenberg visszatérő lemeze, a 2020 kiemelkedő stílusgyakorlat volt a sokat látott stílusban. Persze mindent hallottunk már az utóbbi ötven évben, amit Adrian Vandenberg és társai elővezettek rajta, de bizonyos zenék...
Nemrég egy turné keretében közösen ünnepelhettük a Marduk harmincadik születésnapját, az a koncert pedig a legkevésbé sem egy múltba révedő, önmagát ünnepeltető brigád haknija volt, sokkal inkább egy sallangmentes, puritán köszöntő a nagy út egy állomásán. A svéd black metal intézmény a jelenkori teljesítménye alapján is kiköveteli magának a megkülön...
Egy közelmúltban felmelegített régi nyilatkozat és az Alice Coopert évtizedek óta támadó keresztény kinyilatkoztatások hatására, elkezdtem érdeklődni a kényes témakör iránt, amiről egyébként mindig is elég csekély ismeretekkel rendelkeztem. Katolikus neveltetésemnek köszönhetően első körben jómagam is elmorzsoltam az imákat nevezett s eltévelyedett...
Hat éve, a 2017-es Motherblood óta nem készített új albumot a Grave Pleasures, én meg szinte már meg is feledkeztem Mat McNerney, azaz Kvohst e bandájáról. Ebben az esetben azonban a hosszú szünet szerencsére kifejezetten áldásos hatással volt a zenekarra, a Plagueboys ugyanis csaknem tökéletes stílusgyakorlat a bandától. Ott folytatják, ahol abbahag...
Kissé furcsa helyzetben jelent meg az új Devildriver. Bár az albumot egy időben írták és rögzítették az előző, 2020-as első résszel , a kettő között az összes hangszeres lecserélődött Dez Fafara énekes és Mike Spreitzer gitáros mellett. Ezen felül mintha kissé magára is hagyta volna a banda ezt az új albumot, hiszen a frontember a megjelenés után gya...
A Danger Danger tulajdonképpeni utódcsapatának is tekinthető The Defiants mindenképpen a mérleg pozitív serpenyőjében helyezkedik el az utóbbi évek dallamrock-történései között. Bruno Ravel basszusgitáros, Paul Laine énekes és Rob Marcello gitáros ugyan nem faragott koncertező, ténylegesen létező és aktív bandát a formációból, de a Drive már a harm...
Ritka manapság az olyan lemez, főleg a metálszíntér vezető kiadói istállóiból, amit szabályosan alig bírok végighallgatni. Régóta bejáratott keretek között mozog az egész műfaj, az alappillérként és kapuőrként működő komoly, tőkeerős underground és fél-underground cégek pedig általában odafigyelnek rá, hogy ne engedjenek át nagyon léc alatti produk...
Ünnepel a Voivod! Snake, Away, Chewy és Rocky a zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulójára torta helyett egy speciális dalcsokorral készült, amelyre egy-egy dalt vettek újra 2005-ben elhunyt alapító gitárosuk, Piggy halála előtt született nagylemezeik mindegyikéről, egy kivétellel. Két helyen viszont apró kiegészítést kell tennünk ehhez kapc...
Bejöttek a várakozásaim, a demó után gyorsan megérkezett a komplett LP is a Nattehimmeltől, amely hírről az érintettek nyilván már régóta tudnak, hiszen még májusi a lemezmegjelenés, amelynek recenzálására most végre sikerül sort keríteni. És persze jöjjön az a zenekarnév, amely pár évig még biztosan elszakíthatatlanul tapad majd a Nattehimmelhez: az...
Nyilván nem véletlenül az a címe ennek a lemeznek, ami, hiszen a Dieth nevű formációt két nagyon kellemetlen botrány után újrakezdő zenész hozta össze. Kettejük közül ugyan David Ellefson az ismertebb, akinél már le sem írom, mi miatt került ki a Megadethből, a Decapitated volt dobosa, Michał Łysejko azonban még nála is sokkal nagyobbat szívott, am...
Őszinte sajnálatomra jelenleg úgy tűnik, hogy nem készül több Fates Warning-lemez, ugyanakkor azért kinéz némi vigasz a connecticuti progresszív legenda rajongóinak, hiszen a tagság a leágazásokon igen tevékeny. Jim Matheos szólóban is aktív, de ott van neki a Kings Of Mercia is, míg Ray Alder tavaly leszállította az A-Z projekt nagyszerűen sikerült lem...
A nehéz idők általában kihozzák az alkotók kreativitását. Josh Homme esetében eddig sem volt ezzel különösebb gond, de azt azért sejtettem, hogy a legutóbbi Villains hez képest ismét közelebb kerül majd régebbi önmagához az utóbbi évek traumái – válás, covid-tragédiák, rákbetegség – után. Ebből a szempontból nem jelent meglepetést, hogy az In Times N...
A Tygers Of Pan Tang nem egy amerikai kisváros baseballcsapata, hanem egy brit zenekar, akik még 1978-ban alakultak. Kicsit ironikus persze, hogy ezeket a lassan negyvenöt-ötven éves bandákat a mai napig a Brit Heavy Metal Új Hullámának nevezzük, de úgy tűnik, a NWOBHM-címke végérvényesen ráégett már a színtérre és annak képviselőire. Pan Tang tigr...
Fogalmazzunk úgy, hogy a Cavalera testvérpár finoman szólva sem tett le sok kiemelkedő dolgot az asztalra az elmúlt bő évtizedben. A futószalagon érkező lemezek egyik márkanév alatt sem túl emlékezetesek – a kivétel a Killer Be Killed, bizonyára azért, mert ott nem Max fújja a passzátszelet –, és akik látták őket valamelyik tematikus nosztalgiaturn...
Tizenkét éves lehettem, amikor karácsonyra szüleim megleptek egy akkora könyvvel, amit napokig csak nézni mertem, ahogy ott állt a fa alatt, mert attól féltem, nem tudnám megemelni, nemhogy kényelmesen az ölembe venni és felütni. Ez volt A Föld krónikája, ami mind a mai napig meg is van a polcomon. Ugrás 2007-be, amikor is a The Ocean előrukkolt a ...
Az időlabirintusba került Thy Catafalque számára minden bizonnyal korszakhatárt jelent majd az Alföld címmel nemrég végre előbújtatott tizenegyedik soralbum. Mondom ezt annak ellenére, hogy kapcsolódó interjúnkban a zenekar (?) agytrösztje, Kátai Tamás roppant meggyőzően érvelt ennek az ellenkezőjéről. Ugyanakkor az van, hogy a 2021-es Mezolit-koncert...
Hat évvel ezelőtt, 2017-ben jött ki a kult US power csapat Jag Panzer legutóbbi albuma, a The Deviant Chord , a legutolsó emlékem róluk meg azóta az, hogy majdnem jöttek végre hozzánk is 2020 őszén, aztán ahogy sok minden, természetesen ez a turné is ment a levesbe a covid miatt (ha jól emlékszem, egyszer már elmaradtak itthon, hisz mintha anno őket ...
A maga idejében kimondottan kedveltem a Légió című, 2010-es, önmagát talán nem túl komolyan vevő sci-fi horrort, amelyben az arkangyalok konfrontálódnak az emberiséggel (meg persze egymással), és amikor az új Fifth Angel kapcsán a banda egy nemlétező film zenéjét emlegette, homlokomra csaptam: hát dehogynem létezik az a film! Gyorsan újra is néztem...
Minden jel szerint elég rendesen megégette magát a legutóbbi lemezzel az Enforcer, az új album ugyanis már címében is magas labdát ad, és zeneileg is totális hátraarcot mutat a Zenith szerteágazóbb, dallamosabb kísérleteinek. Az ilyen nyilvánvaló kapitulálások ritkán sülnek el jól, de ebben az esetben most inkább üdvözölni tudom a dolgot, az Enforcer...
Miután öt éve kijött az utolsó Metal Church-anyag, a Damned If You Do – a második újra Mike Howe-val a mikrofonnál –, és itthon is megtapasztalhattuk élő erejüket, a covid-kényszeres, de színvonalas érdekességgyűjtemény megjelenésekor okkal bizakodhattuk, hogy annyi nehéz év után végre egyenesbe jön a banda karrierje. Lecseng a járvány, visszajön a ...
Hónapok óta adós vagyok ezzel a kritikával, hiszen az amerikai retrotrió Night Demon harmadik nagylemeze, az Outsider még tavasszal, egészen pontosan, március elején jelent meg. Kábé azóta hallgatom is, valahogy azonban mégis mindig volt valami „fontosabb" írnivaló, de végre most sikerült időt szakítanom arra, hogy részletesebben is foglalkozzam ve...
Jó pap holtig tanul. Az értelmiségi rockgitáros archetípusát megtestesítő Steve Vai-ról én magam legalábbis sosem gondoltam volna, hogy magánemberként vadnak született Harley Davidson-őrült és évtizedek óta hódol a motoros életformának. Vai a '80-as évek vége óta megbecsült tagja a dél-kaliforniai motoros közösségnek és ott ismerkedett meg John „Ga...
Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, hogy a hivatalosan zombiállapotban létező (?) Blind Myself az emlékeztető szurikként elszórt, alkalmi koncertjei mellé teljes értékű új lemezt is készít. Bármennyire is magasra tette legutóbb a lécet a Négyszögöl , egy rakás okból kifolyólag lehetett számítani arra, hogy méltó lesz hozzá a folytatás. Mielő...
Ritka, amikor egy cikket úgy kezdek, hogy a kezdő sort vagy tízszer visszatörlöm, mint most ezt is, mire ez lett, ami. Gondolatok a gondolatokról. Metagondolatok, metacikk. Meta-metál. De hogy is lett ez az Avenged Sevenfold zenekarból, ami most van? Miért mondom, hogy meta-metál? És leginkább: tetszik ez nekünk? Ha igen, miért kell, hogy tetsszen,...
„It came in a flash / It came out of nowhere / It happened so fast / And then it was over" – adja meg a rá jellemző, mindent elsöprő szenvedéllyel Dave Grohl az új Foo Fighters-album alaphangulatát egy pattanásig feszült, mégis pozitív erővel telített arénahimnuszban, és gyakorlatilag menthetetlenül be is ránt vele. Mint már a címből, illetve a Resc...
Facebook
Twitter