Shock!

február 03.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Queensryche: Digital Noise Alliance

queensryche_cHa visszatekintünk, ennyi év után jól láthatóak a Queensryche csúcs-, és mélypontjai, amelyek a karriert kísérték. A korai anyagok az Empire-rel bezárólag konszenzusos módon mindenki számára tökéletesek (hogy ezen belül ki hova súlyoz, egyéni már). Lekövethető a '90-es évek igazodási vágya/kényszere is, az alteres behatásokkal (Hear In The Now Frontier és Q2K), próbáltak trendik is lenni (Tribe), még időutazni is (Operation: Mindcrime II), és végül voltak tényleg gyengébb évek (American Soldier). Utána fonalat is vesztettek, ami a Geoff Tate-tel történt, méltatlanul kínos megnyilvánulásokkal tarkított szakításukban csúcsosodott ki. A Todd La Torre-korszak új fellendülést hozott, meggyőződésem szerint az akkori szétválás Tate-tel tulajdonképpen megmentette a kreatív ellentétek örvényében vergődő, belülről bomló zenekart. Az a törés életmentő volt a zenekar, vagy ha úgy tetszik, a Queensryche brand számára.

Todd személyében ráadásul egy olyan énekest állítottak csatasorba, aki méltó módon tudta mind a múltat felkarolni, mind jövőt adni. A Queensryche című album egyenesen üdítő volt annyi tévelygő év után, a Condition Hümant is vitte a lendület. A The Verdicten talán már érződött némi lapulás, „zavarosabb" összkép. Időközben a tagság is erodálódott, volt némi jövés-menés, ami sajnos Scott Rockenfield ideglenes (?) elvesztésével is járt, ezeket nem vesézném ki, az internet elég jól lekövette a történéseket. A lényeg, hogy a Digital Noise Alliance immár a La Torre-éra negyedik fejezete, a visszatérő Mike Stone-nal gitáron, és a Kamelotból ismerős Casey Grillóval a doboknál, utóbbi most debütál náluk.

megjelenés:
2022
kiadó:
Century Media
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

Előrebocsátom, és ez a pontszámon is látszódhat, nekem ezzel az albummal sincs különösebb problémám. A 8 pont körül vívódva végül úgy döntöttem, gáláns leszek, már csak azért is, mert egy ponton szinte már bosszantó volt látni/olvasni, ahogy kieresztett karmokkal ugrottak neki sokan ennek a lemeznek a különböző beszámolókban/portálokon, mintha tényleg valami méltatlan fércmunkáról volna szó.

A nyitás kifejezetten ígéretes, az In Extremis olyan, mint egy klasszikus téma a '80-as évek késői időszakából, simán el tudnám képzelni a Mindcrime / Empire-érában. A Chapters és a Lost In Sorrow is hasonló visszacsatolásokkal bírnak, tulajdonképp kihasználják az érintett időszakot átható melankóliát. A hírek szerint Michael Wilton még a régi erősítőit is előbányászta, hogy ezáltal is megadja az anyagnak a kapcsolódási lehetőséget a zenekar múltjához. Ez valahol működött is, de egyes dalszerkezetek is hordoznak hatásokat erről a tengelyről. Wilton és Stone csiszolt, mégis visszafogott játéka is kellemes, La Torre úrról pedig továbbra is csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Még a jelentéktelenebbnek tűnő dalokat is át tudja emelni a léc felett, miközben legalább annyira önmaga, mint amennyire tiszteleg Tate, valamint a zenekar múltja és hagyományai előtt. A Behind The Wall is a lemez kiemelendő pontjai közé tartozik, itt szinte már játszik a hangjával, és ha nem is líra, az érzelmesebb téma erre bőven ad neki teret is. A Nocturnal Lights is az erősebb pillanatok közé sorolható. Stone kémiája Wiltonnal tagadhatatlanul működőképes.

A gond, hogy az album második felében már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet, több a laposabb, kevésbé kiemelkedő pillanat, ami árnyalja azért mindezt. Innen talán a Forest méltó említésre a maga kis habkönnyű, szinte Steven Wilson világát idéző pszichedelikus finomságával, vagy a végére tartalékolt Tormentum, egy sötét hangulatú, néhol szinte Dream Theater-ízekkel operáló dal, ahol egy-egy pillanatban szinte elvesznek a komplex progresszív metál világában. Ez mondjuk aligha kiszámítható tőlük, legalábbis szerintem. Sajnos valahogy mégsem tízpontos, olyan, mint amikor várja az ember a dal „nagy pillanatát", ami aztán a maga kiteljesedésében csak nem érkezik. Az unalomig lerágott csont Billy Idol-féle Rebel Yell feldolgozásánál meg ténylegesen megrogytam egy pillanatra, mert hát tényleg, minek? Full felesleges. Bónuszdal, rajta van a lemezen, plusz tételként feltüntetve, de ezzel együtt sem tudom, mire gondolt a költő, mert az alaplemez hangulatába egész egyszerűen sehogy nem illik. Esetleg egy Born To Be Wild jöhetett volna még, ha már elcsépelt és közegidegen dolgot akarunk...

Ezzel együtt számomra öröm, hogy lassan tíz éve a kiegyensúlyozottság leginkább a szó, amivel a zenekart, mint zenei entitást jellemezni lehet. Az, hogy egykori fényükhöz képest ma már kevésbé tündökölnek, hidegen hagy, ha a lemez szórakoztat, elégedett vagyok. Nyilván túloznék, ha azt írnám, új klasszikus született, ezt magam sem gondolom, ezzel együtt a La Torre-korszakos „visszatérés" óta az én megítélésem szerint rossz lemezük nem készült, és ez sem az. A Digital Noise Alliance-nek is bőven több az értéke, mint a hibája.

 

Hozzászólások 

 
#17 Equinox 2022-11-08 19:22
Idézet - queensryche999:
Idézet - Levin Malma:
De mondd azt, hogy ez itt puszta véletlen:
https://www.angrymetalguy.com/queensryche-digital-noise-alliance-review/
Nekem egyébként mindegy, csak hogy még te vagy megsértve, azért az meghökkentő...


Megnéztem, semmi olyan nincs benne, ami túlmutatna a véletlen összecsengésen. Az online világ korában az emberek nem a világtól elzárva élnek, természetes, hogy bizonyos vélemények összecsengenek. A lemezmegjelenés posztjánál írt kommentem alapján mondhatnám, hogy "ellopta" tőlem a "minek a Billy Idol cover?" gondolatot, de nyilván nem ez a helyzet, pusztán ő is így gondolja.

Valszeg az szúrta a kommentelő szemét, ahogy az elmúlt 30 év életművét zárójelekkel felölelte mindkét szerző. Számomra az egész poszt-Promised Land korszak egy nagy alter időszak, ami a II-es Mindcrime-nál ért véget és ott kezdtem újra hallgatni a bandát. Szóval nem is ismerem a köztes albumokat, nem tudom, mit mondjak róluk - azokhoz nem is szóltam hozzá itt se - de a felsorolás ugyanolyannak tűnik. Ha én írtam volna, örülnék, hogy né ez is ugyanazt mondta mint én.
Idézet
 
 
#16 queensryche999 2022-11-08 17:39
Idézet - Levin Malma:
De mondd azt, hogy ez itt puszta véletlen:
https://www.angrymetalguy.com/queensryche-digital-noise-alliance-review/
Nekem egyébként mindegy, csak hogy még te vagy megsértve, azért az meghökkentő...


Megnéztem, semmi olyan nincs benne, ami túlmutatna a véletlen összecsengésen. Az online világ korában az emberek nem a világtól elzárva élnek, természetes, hogy bizonyos vélemények összecsengenek. A lemezmegjelenés posztjánál írt kommentem alapján mondhatnám, hogy "ellopta" tőlem a "minek a Billy Idol cover?" gondolatot, de nyilván nem ez a helyzet, pusztán ő is így gondolja.
Idézet
 
 
#15 Valentin Szilvia 2022-11-08 13:43
Idézet - Levin Malma:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Levin Malma:
Számomra az a "Shockoló" ebben a recenzióban, hogy gyakorlatilag szó szerinti fordítása az angrymetalguy.com kritikájának. El nem tudom mondani, mekkora csalódás, hogy egy ilyen csapat albumáról nincs saját véleményetek!
Az én szememben nagyon komoly sebet kapott a hitelességetek, amit azért is sajnálok, mert szeretem olvasni az irásaitokat; de nem arra lennék kíváncsi, hogyan tudtok eszméket lopkodni másoktól. Ezért nagyon nagy kár volt...:-(


Számomra-számunkra az a "shockoló", hogy bárki ilyesmit feltételez rólunk. Ezzel le is zárnánk a témát.


Könnyű azt mondani, hogy lezárod.
De mondd azt, hogy ez itt puszta véletlen:
https://www.angrymetalguy.com/queensryche-digital-noise-alliance-review/
Nekem egyébként mindegy, csak hogy még te vagy megsértve, azért az meghökkentő...


Semennyire nem vagyok megsértve, csak nem értem a gyanúsítgatást, hogy Szilvás Gergő miért is szorulna rá több évtizedes kiváló újságírói múlttal a háta mögött, hogy külföldi kritikákat keresgéljen és google translate-tel fordítgasson, ami még plusz felesleges effort.
Idézet
 
 
#14 Levin Malma 2022-11-07 23:34
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Levin Malma:
Számomra az a "Shockoló" ebben a recenzióban, hogy gyakorlatilag szó szerinti fordítása az angrymetalguy.com kritikájának. El nem tudom mondani, mekkora csalódás, hogy egy ilyen csapat albumáról nincs saját véleményetek!
Az én szememben nagyon komoly sebet kapott a hitelességetek, amit azért is sajnálok, mert szeretem olvasni az irásaitokat; de nem arra lennék kíváncsi, hogyan tudtok eszméket lopkodni másoktól. Ezért nagyon nagy kár volt...:-(


Számomra-számunkra az a "shockoló", hogy bárki ilyesmit feltételez rólunk. Ezzel le is zárnánk a témát.


Könnyű azt mondani, hogy lezárod.
De mondd azt, hogy ez itt puszta véletlen:
https://www.angrymetalguy.com/queensryche-digital-noise-alliance-review/
Nekem egyébként mindegy, csak hogy még te vagy megsértve, azért az meghökkentő...
Idézet
 
 
#13 Valentin Szilvia 2022-11-05 09:18
Idézet - Levin Malma:
Számomra az a "Shockoló" ebben a recenzióban, hogy gyakorlatilag szó szerinti fordítása az angrymetalguy.com kritikájának. El nem tudom mondani, mekkora csalódás, hogy egy ilyen csapat albumáról nincs saját véleményetek!
Az én szememben nagyon komoly sebet kapott a hitelességetek, amit azért is sajnálok, mert szeretem olvasni az irásaitokat; de nem arra lennék kíváncsi, hogyan tudtok eszméket lopkodni másoktól. Ezért nagyon nagy kár volt...:-(


Számomra-számunkra az a "shockoló", hogy bárki ilyesmit feltételez rólunk. Ezzel le is zárnánk a témát.
Idézet
 
 
#12 Levin Malma 2022-11-05 08:22
Számomra az a "Shockoló" ebben a recenzióban, hogy gyakorlatilag szó szerinti fordítása az angrymetalguy.com kritikájának. El nem tudom mondani, mekkora csalódás, hogy egy ilyen csapat albumáról nincs saját véleményetek!
Az én szememben nagyon komoly sebet kapott a hitelességetek, amit azért is sajnálok, mert szeretem olvasni az irásaitokat; de nem arra lennék kíváncsi, hogyan tudtok eszméket lopkodni másoktól. Ezért nagyon nagy kár volt...:-(
Idézet
 
 
#11 Verebélyi Gábor 2022-11-02 08:42
Sziasztok!
Az egyik szemem sír, a másik... Egyfelől örülök, hogy létezik a Queensryche, és teszik a dolgukat tovább, de hogy milyen néven teszik, az más kérdés. Az én zenei csemegékhez, finomságokhoz hangolt füleim nem igazán tudnak mit tenni a dalokkal. Mert ugyan van itt metal, meg ismerős témák, meg hangulat-foszlányok, de ezek igen távol állnak attól a Queensryche-tól, ami a Promised Land után véget ért. Nálam LaTorre által fellénekelt lemezek jó iparosmunkák, semmi egyebeket. Elhiszem, hogy beletették szívüket-lelküket, de a Tate-i mélység, az azért nagyon hiányzik innen. Bár úgy lenne, mint a mesében: a királyfi visszatalál birodalmába...
Idézet
 
 
#10 queensryche999 2022-10-31 13:12
Egy korábbi hírnél már "kiveséztem" első hallásra, azóta lement még kétszer-háromszor. Egyetértek azzal - és higgyétek el, megértem a többieket -, hogy ezt a formációt felesleges az ereje teljében lévő, DeGarmo/Wilton/Tate szerzőpárossal felálló "éhes" Queensryche-kal összehasonlítan i. De így vagyok ezzel rengeteg más, mára veterán rock/metal zenekar esetében is.
Ha mindenképpen pontokra kell váltanom a benyomásomat, akkor egy erős 7-est adnék a lemeznek hozzátéve, hogy a fent említett nem-hasonlítom-össze dolgot lehetetlen 100%-osan betartani, tehát nyilván van egy minimális méricskélés mégis. Van több olyan poszt-Empire anyag, aminél pl. szívesebben hallgatom ezt.
Idézet
 
 
#9 bogar 2022-10-31 11:35
Értem az eddig leírtakat, de szerintem azzal nincs gond, ha a QR név hallatán várunk valamire. Én legalábbis ebbe a csoportba tartozom.

A pontszámom pedig a következő:
A korrekt metal band valahányadik albumaként: 6,5 pont.
Új QR lemezként: 4.
Idézet
 
 
#8 Rusvay Balázs 2022-10-30 20:33
Amit ez az ember a Behind the wallsban énekel, az nemcsak a Tate-i hagyományhoz, hanem az összes hatalmas rocktorokhoz méltóvá teszi. A lemez pedig abszolút elfogadható egy a zenitjén régen túljutott bandától.
Idézet
 
 
#7 Razorblade 2022-10-30 19:19
Az a baj, hogy megint OM-et meg Empire-t vártatok, csak ezzel az a gond, hogy azok az idők elmúltak. La Torre-t lehet itt emlegetni, hogy olyan mint egy Tate klón, viszont le merem fogadni, ha belevinné a saját énekstílusát, akkor meg azért köpködnék, hogy miért nem úgy adja elő mint Geoff.
Egyébként meg ez egy teljesen korrekt album, bár a The Verdict-en azért erősebb dalok szerepeltek.
Idézet
 
 
#6 Equinox 2022-10-30 13:51
Élőben lehet, én csak lemezre tudok támaszkodni, a Kamelotot nem láttam Karevikkel (Khannal is csak egyszer, és nem is volt jó formában, Budapest, 2007), Queensryche-ot meg szintén csak Tate-tel láttam egyszer, 2008-ban.
Idézet
 
 
#5 RBM 2022-10-30 12:51
Idézet - Equinox:
Nagyon kellemes, nagoyn jó, de ezt bármelyik LaTorre-korszakos lemezről kopi-pészt módon el tudom mondani. Kicsit még mindig olyan, amikor egy nagyon tehetséges QR-tribute csapat elkezd saját számokat írni. Nem tudok szabadulni ettől az érzéstől.

Nagyon hallgatható, de hosszútávon nem fog megragadni az igazi kedvencek között nálam. Legalább eddig így néz ki.

Azzal meg vitába szállnék, hogy LaTorre önmaga. Szerintem olyan jól hozza ezt a Tate megszemélyesíté st, hogy lenne, aki nem tudná megmondani, hogy melyik melyik. (Karevik még ilyen a Kamelotben Khan után) - szerintem időnként az anyjuk sem tudná ezeket megkülönböztetn i hallás után.


Szerintem a Karevik-Khan/LaTorre-Tate párhuzam azért nálam annyira nem stimmel. Karevik egy jól működő produkcióba került bele. Szerintem neki kevesebb szabadsága van és ott a produkció adja rá a "Khanosságot". Ellenben LaTorre nem egy jól működő gépezetbe került. Szerintem ők nem tudták pótolni DeGarmot, Wiltonban pedig nincs egy lemeznyi ütős dal. Megjegyzem lehet DeGarmoban sem lenne, ezért is voltak jó páros. Szóval egy ilyen környezetben jobban kijön, hogy LaTorre nem egy liga Tate-tel.
Színpadon pedig LaTorre hangilag hibátlanul hozzá elődjét. Míg Kareviknek sokszor nem kényelmesek Khan témái. Magas hangoknál szuper, viszont a mélyek nem komfortosan neki. Pl a "Éhen lights arra down", ahol a Khan elég jókat ugrott mélyből hirtelen magasra, nagyon kijön a különbség.
Idézet
 
 
#4 Montsegur 2022-10-30 12:15
Wilton szerintem nem csak az erősítőit bányászta elő, hanem a megmaradt dalötleteit is... (A fénykorban is ő volt az egyik fő dalszerző.)
De ez a lemez Queensryche néven nekem akkor is értelmezhetetle n.
Idézet
 
 
#3 robidog1984! 2022-10-30 10:55
Továbbra is tartom, hogy ez egy kifejezetten rossz lemez, egyetlen értékelhető, igazán megjegyezhető momentum nélkül!
Önmagában nézve lehetséges, hogy az elmegy, de minek kategória lenne.
Viszont Queensryche néven több mint kellemetlen az ilyen produkció. Tudom el kéne vonatkoztatni a klasszikus éra lemezeitől, de még az útkereső 2000-es évek albumai is mérföldekkel jobbak.
Legkevésbé sem akarom a Todd éra lemezeit a O:M Empire korszakhoz hasonlítani, mert az végképp méltatlan lenne!
És akkor még nem beszéltünk a végtelenül unszinpatikus karaoke királyról. Könyörgöm ennek a csávónak gyakorlatilag nincsen egyénisége!
Szóval ez egy újabb masszív csalódás minden idők egyik legjobb bandájától!
Szomorú
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.