Nem voltam különösebben lelkes a Geoff Tate nevével fémjelzett Sweet Oblivion két évvel ezelőtti debütálása kapcsán, bár egyébként módjával, a helyén kezelve azért tetszett a lemez. A DGM-es Simone Mularoni írt egy korrekt dallamos hard rock/heavy metal albumot a valaha sokkal szebb napokat látott énekesikonnak – ennyiről szólt a történet, nem többről, nem kevesebbről. A szokásos Frontiers-féle stúdióprojektesre vett sztori aztán anyagilag is megállt a lábán, így máris itt a folytatás Relentless címmel, a paraméterek pedig jól jellemzik a nápolyi kiadó ipari gyártásra beállt, tagadhatatlanul professzionális működését: miközben Tate és a márkanév maradt, a háttér teljesen átalakult, de szó sincs megbicsaklásról. Sőt, szerintem ez a kettes lemez még jobban is sikerült a debütnél. Olyannyira, hogy nekem például bő tizeniksz éve semmi sem tetszett ennyire ettől a flúgos kopasz faszitól.