„(...) egyelőre egyetlen koncert és két kiadatlan nóta erejéig, de ki tudja, mi lesz még ebből" – írtam majd' hat évvel ezelőtt a Hella' újjáalakulásának örömére, és sejtettem ugyan, hogy lesz még ebből új lemez meg miegymás, de azt, hogy milyen felállásban, pláne mennyi idő után, senki nem mondta volna biztosra. Jómagam leginkább arra fogadtam volna, hogy egy Dregennel és Robert Dahlqvisttel egyaránt felturbózott leosztás lesz majd a nyerő, és lehet, hogy erre lett is volna valamikor lehetőség, csak hát jött ugye szegény Strings 2017-es halála. Így aztán maradt inkább a Payin' The Duest elkészítő felállás – egyetlen nagy hiányzó mellett: Kenny Håkansson ugyanis (ki tudja, miért) a 2016-os kambekk-koncert után már nem kért a további könnyes összeborulásból. Helyette itt van nekünk az a Dolf DeBorst, akivel a főnök Nicke Andersson már játszott együtt az Imperial State Electric soraiban, de a lényeg nyilván nem ő, hanem az, hogy jó tizennégy évvel a kizárólag feldolgozásokat rejtő Head Off után újra Hellacopters-lemeznek örülhetünk.
