Aligha mondok újdonságot azzal, hogy a Zeal & Ardorhoz hasonló, totálisan imádod-vagy-gyűlölöd jellegű extrém muzsika hallgatásához megfelelő hangulat szükséges. Ezzel azokra a bőséggel eltelt hónapokra próbálok célozni, ami a jelen kiadvány megjelenése óta immár elköszönt a naptárban, a megemlékezés pedig egyre váratott magára. Maradtak azért korunknak is stabil pontjai, és bizonyosan ezek közül való, hogy mindig eljön az évnek az az időszaka, amikor az ember, végső tehetetlenségére ráébredve, a sarokban elterülve csak bámul ki az ablakon, és a tiszta, engesztelhetetlen, mindent vakító hófehérre festő gyűlöleten kívül nem is igen érez mást, bárki és bármi iránt, legyen az élő vagy holt, szent vagy nagyon is világi. Ezt az időszakot a köznyelvben nyárnak hívják, és nálam rendszeresen ekkor jön el Möszjő Manuel Gagneux nagy pillanata.