Ennek is el kellett jönnie. És miért most? És egyáltalán miért? Le is írom gyorsan, hogy ne kelljen vele foglalkoznom többet. Létezik a számos pszichológiai fogalom között egy olyan, hogy bevésődés. Ez röviden ez azt a folyamatot fedi le, amely a fejlődés egy nagyon korai szakaszában zajlik, amikor az egyén – vagy állat – a kezdeti ingerek alapján megtanulja, hogy mi az a bizonyos dolog, amivel szembesül. Pongyolán fogalmazva: a kiskacsa az elsőként megpillantott alakzatot fogja követni, jó esetben az anyukáját, komikus esetben pedig a gazda lábait vagy az éppen ott lebzselő kutyát. Mindennek ott van vonatkozása ehhez a cikkhez, hogy mikor valaki először szembesül a klasszikus metálzenével, megtudja, milyen a kvintek tologatása, megismeri a legszélesebb körben elterjedt ritmusformákat (tannta-tannta-tannta-tannta-tara-tara...), a kétlábdobot, és onnantól kezdve tájékozódik a zenei környezet színesebb és érdekesebb hajtásai tekintetében. Ismerkedik a műfaj szereplőivel, kínálatával, jó esetben keresi az újabb benyomásokat, a finomabb részleteket, befogadja az újdonságokat, megszereti vagy sem, majd kritikával illeti az önismétlő periódusokat, észreveszi, amikor ugyanazt akarják neki eladni, netán még a csomagolás sem változik, majd egyre kerüli ezeket a piacokat.
