Shock!

június 23.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ugly Kid Joe: Rad Wings Of Destiny

uglykidjoe_cHarminc évvel az America's Least Wanted után bevallottan hobbizenekarként, saját kedvtelésből zenélget az Ugly Kid Joe. Nem akarnak világot váltani, nem diktálnak túl feszes tempót, elvannak, és ahogy néhány éve Budapesten is meggyőződhettünk róla, ez a lelazult tét nélküliség egészen óriási koncerteket eredményez. Viszont a Rad Wings Of Destiny alapján lemezfronton nem biztos, hogy a dalszerzésnek és a stúdiózásnak is van értelme nekifutni ezzel a hozzáállással.

Igen, tudom, magas a labda, hiszen sokan reflexből rávágják majd erre, hogy hol itt az újdonság, az Ugly Kid Joe régen is szar volt. Én azonban abszolút nem értek egyet ezekkel a vélekedésekkel. Whitfield Crane-ék első két lemeze egy szemmel sem rejtett kevesebb kiugróan jó nótát vagy több tölteléket, mint az ugyanazon években a szaksajtóban az őket sárga földig legyalázó ítészek által bő nyállal kényeztetett, kábé-kortárs hajmetálos alakulatok – Firehouse, Slaughter, Steelheart, Trixter és társaik – korabeli anyagai. A Motel California már tényleg rossz volt, de addigra teljesen elfogyott körülöttük a levegő, szóval érthető a dolog. Vagyis távolról sem vagyok a banda ellensége, sőt. Ez az új album viszont ezzel együtt is érthetetlenül töketlen és béna.

megjelenés:
2022
kiadó:
Metalville
pontszám:
5
/10

Szerinted hány pont?
( 43 Szavazat )

Őszintén szólva nem nagyon tudom mire vélni ezt, mert ha nem is perzselte fel a világot, a konkrét visszatérést jelentő, 2015-ös Uglier Than They Used Ta Be egyáltalán nem sikerült rosszul. Úgy tűnt, rejlik bennük annyi patron, amennyi a hasonló hakniüzemmódhoz, a turnés szóróajándékként a merchpultból felmarható aktuális sorlemezek elkészítéséhez kell. De ezt a nézetemet most sajnos revideálnom kell. A Rad Wings Of Destiny leginkább WTF-vonása enervált, álmatag alaptónusa, ami soha nem volt jellemző az Ugly Kid Joe-ra: hiszed vagy sem, a tíz dal között mindössze három (!) ténylegesen hard rockos húzású, valóban a csapat szép éveit idéző szerzemény szerepel. A maradékban tingli-tangli pop/rockot és akusztikus alapú énekelgetősdit kapunk, ami ebben a mennyiségben nagyon gyorsan dögunalomba is fullasztja a műsort.

Pedig a That Ain't Livin'-nel még azzal együtt is rokonszenvesen indul a lemez, hogy valójában ez a dal is csak másodsorban Ugly Kid Joe. A riff, a tempó, a groove, de még a kissé megkopott hangú Whit énektémája is totálisan a Bon Scott-érás AC/DC-t idézi, de olyan szinten, hogy akár tribute-nak is nevezhetjük. Ezzel együtt is működik, a Not Like The Other lagymatag tapsrockja hallatán azonban gyorsan lankadni kezd a figyelem, majd az Everything's Changing című eseménytelen hangulatdalocska alatt teljesen szerte is foszlik. Egyértelmű albumszerkesztési hiba, hogy ezek után a megint lassú, csak a refrénre feléledő Kill The Pain jön, majd a szintén szétfolyós-dalolászós irányt hozó Lola érkezik virágmintás ingben, kezében valami bugyirózsaszín koktéllal, egészen rettenetes, ripacskodó kórusával. És sajnos a folytatásban sem térnek magukhoz, az album második felének java is céltalan, érdektelen lassúzgatással telik, konkrétan nemcsak a hallgató, hanem a zenekar szeme is szinte leragad közben. Ennyi teszetoszáskodás közepette akkor sem lenne esély ismét felvenni a fonalat, ha kiugró nótákról beszélnénk, de sajnos nem ez a helyzet, reménytelenül középszerű darabokról beszélünk. A Dead Friends Play száraz boogie rockjában meg a húzós Failure-ben felélednek ugyan, ezek rendben is vannak, viszont megint inkább AC/DC mindkettő, mintsem Ugly Kid Joe. Jelentkezzen, aki érti ezt...

Elcseszett arányokkal dolgozó, jellegtelen, semmilyen lemez lett tehát a Rad Wings Of Destiny, szó szerint tökéletes muníció mindazoknak, akik ma is előszeretettel köpködik meg a Rusnya Jóska Kölyköt. Annak idején, legjobb pillanataiban ez a banda tökéletes partizenekar volt, vérbeli szombat esti érzésvilággal – nos, ez az album inkább egy dögunalmas, mozdulatlanságában hőgutát kapott szerda délután zenei megtestesülése. Felejtsük is el gyorsan, és inkább jöjjenek megint koncertezni...

 

Hozzászólások 

 
#12 simon Zoltán 2023-01-31 13:27
Még mindig jónak gondolom . Megjelenés óta rendszeresen hallgatom, pont tegnap is (2023.01.30 ).....eszembe jutott a kritika, újra elolvastam. Az utolsó összegző bekezdésnek minden szava igaz, csak ellentétes előjellel....nem is értem...de mindegy, vannak nagyobb gondok a világban. Örülök hogy jönnek a FEZENRE. Remélem sok dalt játszanak a lemezről :)
Idézet
 
 
#11 Simon Zoltán 2022-11-12 15:43
Idézet - mthomka:
Én megrendeltem

Én is.
Idézet
 
 
#10 ddrum 2022-11-10 15:28
az kizárt, hogy nem direkt vonyít úgy Whit az első dalban, mint Bon Scott, ez egy kurvanagy lazulás/középső ujj/vicc/napfény/azt játszok, amit akarok

úgyis eladja a nevünk, ha nem, az se baj, turnézni azért még tudunk
a 2018-as buli meg 10 pontos volt, én a kövin is ott leszek
Idézet
 
 
#9 ma 2022-11-09 19:18
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Gabe:
Ha annyira "elcseszett", es 1 jobb nota van rajta (az is "tribute"), akkor miert 5 pont? Vagy 5-nel kevesebbet "nem szabad" adni a regi bandak albumaira?

Nagyon fárasztó állandóan a pontszámokat magyarázni, miközben mindent leírtam a szöveges értékelésben. Ha megnézed azt a mondatot, nem a lemezre írom, hogy "elcseszett", hanem az arányaira, konkrétan arra, hogy tízből hét - vagy hat és fél - dal lassú vagy kvázi-lassú. Három jobb nóta van rajta, nem egy (a három rockosabb), a maradékra pedig nem feltétlenül azt mondanám, hogy rossz, hanem azt, hogy közepes. De ez is szerepel fentebb.

Bármennyit szabad adni bármire, de amint azt a FB-n is leírtam már egy hasonló kommentre válaszul ugyanezen album kapcsán: szerintem nagyon ritka az olyan lemez manapság, ami tényleg hallgathatatlan , vagyis valamiféle objektív szűrőt is bevetve tényleg 1-2-3 pontokat érne. A kiadók, zenekarok egyaránt figyelnek már rá manapság, hogy ne menjenek ennyire szint alá. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt tizenhét évben hány albumra adtam ennyire rossz értékelést.


Érdekes az a "tényleg hallgathatatlan ", megjegyzés, mert ami nem valami artikulálatlan zaj, az így vagy úgy hallgatható. Ugyanakkor szerintem rengeteg időpocsékló, idegesítő, jellegtelen fércmunka ömlik. Ha csak 2022-t nézem, First Signal, Ten, Dare, Kissing Dynamite, Lionville, Hardcore Superstar, stb. vagy elsősorban a Reckless Love valahol mind hallgathatatlan . Én legalábbis 3-5 dalig bírtam őket, utána olyan idegesítően jellegtelenek, hogy hagytam is.
Idézet
 
 
#8 mthomka 2022-11-08 10:12
Én megrendeltem
Idézet
 
 
#7 Draveczki-Ury Ádám 2022-11-08 06:25
Idézet - Gabe:
Ha annyira "elcseszett", es 1 jobb nota van rajta (az is "tribute"), akkor miert 5 pont? Vagy 5-nel kevesebbet "nem szabad" adni a regi bandak albumaira?

Nagyon fárasztó állandóan a pontszámokat magyarázni, miközben mindent leírtam a szöveges értékelésben. Ha megnézed azt a mondatot, nem a lemezre írom, hogy "elcseszett", hanem az arányaira, konkrétan arra, hogy tízből hét - vagy hat és fél - dal lassú vagy kvázi-lassú. Három jobb nóta van rajta, nem egy (a három rockosabb), a maradékra pedig nem feltétlenül azt mondanám, hogy rossz, hanem azt, hogy közepes. De ez is szerepel fentebb.

Bármennyit szabad adni bármire, de amint azt a FB-n is leírtam már egy hasonló kommentre válaszul ugyanezen album kapcsán: szerintem nagyon ritka az olyan lemez manapság, ami tényleg hallgathatatlan , vagyis valamiféle objektív szűrőt is bevetve tényleg 1-2-3 pontokat érne. A kiadók, zenekarok egyaránt figyelnek már rá manapság, hogy ne menjenek ennyire szint alá. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt tizenhét évben hány albumra adtam ennyire rossz értékelést.
Idézet
 
 
#6 Gabe 2022-11-08 04:45
Ha annyira "elcseszett", es 1 jobb nota van rajta (az is "tribute"), akkor miert 5 pont? Vagy 5-nel kevesebbet "nem szabad" adni a regi bandak albumaira?
Idézet
 
 
#5 nikfiszsz 2022-11-08 00:11
Az előző album kurv@ jó volt!
Idézet
 
 
#4 Simon Zoltan 2022-11-07 19:02
Én egy elvakult AC/DC fan vagyok idestova 43 éve. Szinte kivétel nélkül idegesítenek az AC/DC-t "utánzó" megidéző dalok zenekarok. De ez a három dal számomra itt akkorát üt főleg a "That Ain't Livin" hogy még talán Angus is megirigyelné ( Úristen ! szentséget törtem ) nem izzadtság szagú görcsös és még eredetinek is hat !!!.....a többi dal valóban igen vegyes felvágott.....gondolkodom a vásárláson :)
Idézet
 
 
#3 blackmagic 2022-11-07 16:31
A MTS óta nyomnak melankólikus dalokat, és Whit (majdnem) szóló albuma is ebbe az irányba mutatott.Sőt, annak idején a Medications albumán is voltak ilyen elszállt tételek. Ez itt most túlsúlyba került. Az AC/DC párhuzam jogos. Nálam 9/10.
Idézet
 
 
#2 bogar 2022-11-07 09:31
Olvastam lelkendező véleményeket erről az albumról és azt hittem bennem van a hiba, hogy képtelen vagyok végighallgatni. De ezek szerint nem!
Idézet
 
 
#1 ma 2022-11-06 09:54
Az biztos, hogy nem a diszkográfia fénypontja és nem 2022 legjobb lemeze, de szerintem annyira nem rossz. Legalábbis pld. az elég izzadságszagúan erőlködő Skid Rownál jobb.
De ha valaki tényleg ilyen lazulós témákat szeretne akkor, annak inkább ott van a Ginger Wildheart & The Sinners lemeze.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.