A Descent már a svéd Orbit Culture negyedik lemeze, én meg eddig színüket se hallottam, egy hangot se láttam belőlük. Ezt még mondjuk megérteném, ha tucatkacat fajta zenét játszanának, az olyasmi ellen elég jól működik az immunrendszerem, elég egy fél perc a dalból, vagy akár csak egy lemezborító vagy zenekarnév, és ha olyan, márpedig 97 százalékban olyan, lépek is tovább. Mondjuk a név itt is rizikós nálam, lévén ha zenekar és Culture, akkor automatikusan a Culture Beatre asszociálok, amire nem vagyok büszke, de hát én még az a generáció vagyok. Ez a svéd Culture szerencsére egészen más víz, mélyebb és jóval sötétebb, és igazából nem is víz, hanem inkább bömbölő láva. Igaz, akad a zenéjükben egy jó adag groove-osság, ami a metálosok eufemizmusa a diszkóra. Mondjuk a Descent borítója is gyanús volt először, mivel az leginkább egy sablon Fear Factory-lemezre hajaz, a svédek előző albumborítóit visszanézve azonban egyértelmű lett számomra, hogy itt egy korongokon és most már tíz éven átívelő, konzisztens koncepcióról van szó.
