A Beyond The Black is azon csapatok sorát gyarapítja, amelyek szinte észrevétlenül váltak tényezővé az európai színtéren az évek során. A Jennifer Haben vezette zenekar mostanra Magyarországon sem ismeretlen, és bőven van még helyük felfelé terjeszkedni. Ez itt most az az eset, amikor nem tartom valószínűnek, hogy valami nagy mellényúlás következne...

Nagyjából huszonöt éve, azaz a Dokken Shadowlife albuma óta tudjuk, hogy a napbarnított dél-kaliforniai beach boy-imázs mögött George Lynchnek van egy másik, radikálisabb és szélsőségesebb énje is. A barátságtalan Shadowlife és az azt követő Lynch Mob-mű, a rap metalos Smoke This a maga idejében óriási megütközést váltott ki a gitáros rajongóiból, ...

A kaliforniai Suicide Silence épp karrierje legfényesebb felszállóágában szenvedte el a létező legbrutálisabb érvágást Mitch Lucker 2012-es motorbalesetével. Jó ideig nem is igazán tudott utána magára találni a csapat: már Eddie „Hernan" Hermida feszkós érkezése sem sejtetett jót, de a mélypontot mindenképpen a nevüket viselő lemez rituális és máig é...

Negyvenhat (!) évvel ezelőtt Vince Clarke (ének/gitár) és Andy Fletcher (basszusgitár) zenekart alapított No Romance In China néven, amelyből idővel a Composition Of Sound, végül pedig a Depeche Mode lett. Vince Clarke-nak nagyon régen nincs már köze a DM-hez, és tavaly május óta sajnos immár Andy Fletchernek sem. Bár utóbbi pontos szerepe a csapat...

Ha valahol, valaki underground bandákat emleget, az elsők között jut eszembe a gödöllői Aebsence neve. Na, ők aztán undergroundak a javából! Annyira azok, hogy a kifejezetten rájuk figyelő törzsközönségük kivételével a többség számára gyakorlatilag láthatatlanok a színtéren: egészen minimalista keretek között dolgoznak, átlagban évi egy koncertet a...

Az ...And Oceans a '90-es években szépen kivette a maga részét a black metal dallamosabb, szimfonikus elemekkel megszórt változatának fejlesztéséből a messzi északon, még ha Norvégiához képest valamelyest a periférián, Finnországban is alkottak. Később aztán elkanyarodtak kísérletezősebb, elektronikusabb irányba, aztán jött egy névváltás, majd leál...

Elképesztő ütemben gyártja a dalokat a Grave Digger. Az elmúlt bő öt évben négy nagylemezt jelentettek meg, ami még fiatal zenekaroktól is szokatlan, negyvenéves múltra visszatekintő veteránok esetében pedig gyakorlatilag példa nélküli. A kérdés persze az, jó-e ez nekünk, vagy hogy a Ponyvaregényt idézzem: „Örülünk, Vincent?" A válasz pedig a magam...

Todd Kerns roppant rokonszenves színpadi jelenség, és nagyon valószínű, hogy ez a zenekar is jól áll neki. A Heroes And Monsters debütáló albuma januárban jelent meg a Frontiers kiadónál. Én viszont azóta is szeretném tudni, hogy tetszik-e ez a lemez, vagy nem tetszik ez a lemez. Ugyanakkor az album szempontjából teljesen mindegy is, hogy én miként...

Bár elviekben már réges-rég túltettem magam a tavalyi, elkallódott restanciáinkon, egy bizonyos hazai formáció 2022-es, ma már több mint egy éve megjelent anyagát mégsem vagyok képes lelkifurdalás és kommentár nélkül tovább engedni. Az időhiány ellen sajnos nem tudunk sokat tenni, azonban a „jobb később, mint soha" jegyében egyszerűen muszáj megeml...

Amiképp azt a lemez címe is mutatja, Devin Townsend ezúttal a könnyedebb agymenéseibe navigál minket. Vagy nem, de ne rohanjunk előre. Az ellenben megállja a helyét, hogy az Empath után sokkal lágyabban fogalmaz. Illetve másképp. Persze mindez hangszerelés kérdése, ha ugyanezeket a dalokat szélvész gitárral adná elő, teljesen más lenne a végeredmény:...

Elképesztően jól sikerült az új Enslaved. Ez a kijelentés önmagában talán nem bír túl nagy súllyal, hiszen Ivar Bjørnsonék mindig egyenletesen magas minőséget szállítottak, még ha egy ilyen hosszú karrier során törvényszerűen akadnak erősebb és „csak" a kötelező köröket befutó albumok. Most azonban nagyon elcsíptek valamit. Persze az előző Utgard i...

A Delain a covid-időszak által leglátványosabban kicsinált bandák egyike volt, ahol a leállás és a biztos talaj elvesztése minden meglévő feszkót a felszínre hozott. A főnök Martijn Westerholt billentyűs mellől gyakorlatilag az egész banda eltűnt, a nulláról kellett újrahúznia a felépítményt. Ehhez egyrészt visszahozott két régi alapembert, Ronald ...

Korábban nem gondoltam volna, hogy lehetséges tagcsere a Steel Panthernél! Az egész arculatot és koncepciót, mindent annyira az eredeti négy karakterre építettek fel, hogy elképzelhetetlennek tűnt bármelyikük lecserelése (jó, jó a KISS-nél is megtörtént, nem is egyszer, tudom). 2021-ben aztán Athos, Porthos és Aramis mellől mégis dobbantott D'Artag...