Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Behemoth: I Loved You At Your Darkest

behemoth_cMég úgy tíz évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy a Behemoth valaha is olyan tényezővé fejlődhet a színtéren, mint amilyen mára lett. Belemehetnénk kielemezni az okokat, de sok értelme nincsen, a lényeg úgyis annyi, hogy Nergal és csapata immáron világszerte címlapbanda, az extrém színtér egyik vezető alakulata, az új album pedig ismét csak azt bizonyítja: ebben az esetben egy zenekar pontosan az őt megillető helyre került. Nyilván vitázhatunk rajta, hogy ez itt most akkor elég true, netán elég underground-e, vajon befér-e még a zene ebbe vagy abba a skatulyába, de ezt inkább meghagynám azoknak, akiknek két anyjuk van. Az I Loved You At Your Darkest ismét nagyon komolyan összerakott mű, és egyedül ez számít.

Nergal előzetesen rock'n'rollosabb új anyagot emlegetett a nyilatkozatokban, amivel sokakra jól rá is hozta a frászt, de én nem érzékelek igazán radikális elhajlásokat a korábban megismert Behemoth-stílushoz képest, még azzal együtt sem, hogy akadnak újszerű megoldások ezúttal is. Annyi ugyanakkor kétségtelenül áll, hogy a csapat változatosabb, sőt, szűz fülek számára talán könnyebben is fogható most, mint eddig bármikor. De igazából már a legutóbbi The Satanist is tele volt irgalmatlanul ragadós témákkal, arról pedig szó sincs, hogy a lengyelek átmentek volna popba. Már persze ha nem tekintesz mindent automatikusan popnak, ami akár csak egy paraszthajszálnyival is letisztultabb az A Blaze In The Northern Sky-nál vagy a Diabolical Fullmoon Mysticismnél...

megjelenés:
2018
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

Az elsőként megismert dalokkal elég jól körbelőhető a Behemoth mai stílusa, ugyanakkor az említett változatosság okán még azzal együtt sem adnak teljes képet az albumról, hogy minden bennük van, amit a csapatról tudni kell. A gyerekkórusos Solve intrója után érkező, hóvihar-szerűen örvénylő, kavargó Wolves Ov Siberia, illetve a brutális black/death-zúzdát meglepő, ám állatira hatásos akkordbontogatós részekkel oldó God = Dog elsőrangú szerzemények, tényleg tökéletesen megmutatják, micsoda extrém metalos slágereket képes írni ma Adam Darski. Viszont ugyanennyire meggyőzőek a magukat nehezebben megadó tételek is. A vészjósló kórusmegoldásokkal is operáló Ecclesia Diabolica Catholica például nagyon komoly darab, de érdekes színfolt az If Crucifixation Was Not Enough tekerős szólóval ellátott, monumentális dark metalja is. A Havohej Pantocrator enyhén folkos elemeket is felvillantó, akusztikus gitárokkal alázengetett pogány fohásza meg aztán főleg. Ilyen nótákat a korai Behemoth bizonyosan nem írt volna, de egészen nagyszerű módon, mindenféle arcvesztés vagy idomulás nélkül eljutottak odáig, hogy 2018-ban simán beleférnek náluk az efféle darabok is.

Két kedvencem ugyanakkor a Bartzabel tényleg ördögien fülbemászó, tömjénillatú fekete miséje, amely olyan hatást kelt, mintha egyes részeit egyenesen Tobias Forgével jammelte volna össze Nergal. Nem akarnám ezt sem skatulyába erőltetni, a lényeg, hogy roppant működőképes. A Sabbath Mater pedig újabb black/death/kitudjamilyen sláger, ahol a szélvész gitárok hátán Darski totális transzba bömböli magát, mire beúsznak a grandiózusan magasra törő kórusok. A lemez megszólalása ezúttal kicsit szellősebb, mint a The Satanistnél, de hálistennek ugyanolyan távol áll a mai brutálmetal-vonalon jellemző agyondigitalizált, túlkompresszált hangzásképektől, mint az előző anyagé is.

Ha már hálisteneztem az imént, egy dolgot azért nem kerülnék meg: igazság szerint ugyanannyi a bajom a Behemothtal, mint mondjuk a mai Onslaughttal is. Konkrétan, hogy az iskolapadba lázadásból fordított keresztet véső életkorból évtizedek óta kinőtt, érett emberektől én a magam részéről baromi nehezen tudok mit kezdeni ezzel a notórius vallás- és egyházellenességgel. Ha nagyon őszinte akarok lenni, igazából annyira távol áll tőlem az ilyesmi, hogy értelmezni sem tudom. Még akkor sem, ha Nergal lengyelként alighanem kicsit más tapasztalatokkal rendelkezik a témában, mint én itt, Magyarországon. De a szövegek végső soron nem zavarják a lemez élvezetét, az I Loved You At Your Darkest ettől még egy baromi jó album, tényleg megkerülhetetlen munka az idei felhozatalban.

 

Hozzászólások 

 
#8 Kpkg 2018-11-11 09:20
És ők is lehagyták az egyik legjobb számot az albumról:
https://www.youtube.com/watch?v=cZGQGXkXVIc
Idézet
 
 
#7 Draveczki-Ury Ádám 2018-11-09 12:33
Idézet - Gazdag Illés:
Ádám, miért félsz a 10-es pontozástól? :D Azt sem tudom, hogy utloljára mikor adtál valamire 10/10-et.

Én szerencsére igen, nem volt olyan rég: http://www.shockmagazin.hu/cd-kritika/ultraphonix-original-human-music
Idézet
 
 
#6 Gazdag Illés 2018-11-09 12:29
Ádám, miért félsz a 10-es pontozástól? :D Azt sem tudom, hogy utloljára mikor adtál valamire 10/10-et.
Idézet
 
 
#5 Narada42 2018-11-09 09:51
Behemoth-szűzként nagyon-nagyon elkapott a hangulata, egy hete megy minden nap ez is, a Satanist is. És januárban Bécs.

Ennyi.
Idézet
 
 
#4 ElvisPresley 2018-11-07 12:37
Én az első pár számmal ki voltam békülve (talán még tetszenek is), de a lemez második fele, kábe a Bartzabel után nekem szinte teljesen ugyanaz a szenvtelen valami.
A Satanist után nem mondom, hogy erősebb korongot vártam, abban sem vagyok biztos, hogy ugyanazt, de semmiképpen sem ezt :/
Idézet
 
 
#3 SquatEye 2018-11-07 11:26
Érdekes, engem a legkevésbé sem győzött meg a lemez. A mondandója nekem így a sokadik albumnál már egysíkú, unalmas, zeneileg meg kis túlzással sikerült két akkord bontogatására és kvinttologatásr a leegyszerűsödni e. Van, akinek ez jól áll, Nergaltól valamiért borzasztóan zavar.
Idézet
 
 
#2 Starlight Express 2018-11-07 11:14
Ez most egy hajszállal talán kevésbé tetszik, mint az előző. De az az évtized albuma a legutóbbi Adele mellett. Nergal egy igazi géniusz. Nekem a szövegekkel sincs bajom. Sőt, mivel az elmaradottabb országokban egyre nagyobb szerephez jut a vallás, amit mindenkire rá akarnak erőltetni, tekinthetjük úgy is, hogy egy fontos ügy mellett állnak ki. Alig várom a következő magyar koncertet.
Idézet
 
 
#1 19EmpEroR75 2018-11-07 08:24
Bevallom, amikor az első promószövegeket olvastam az új lemez rockosodásáról, megijedtem. Nem mintha a rockkal bármi bajom lenne (sőt), pusztán az volt a kérdés, hogy kilépnek-e az eddigi zenei világból. Aztán a lemezelőzetes dalok megnyugtattak, ez az evolúciójuk egy újabb lépcsőfoka. Valóban vannak rockosabb részek, atmoszférikus pillanatok, de a Behemoth markáns dallamvilága és zenei közege megmaradt. Nergal bármennyire is egy baromi nagy pozőr, egyből felismerhető stílusa van, a banda úgy tudott változni (fejlődni?) hogy tudok és akarok lépést tartani velük (még a Satanicával ismertem meg őket).
ismét egy baromi jó és erős albumot tettek le az asztalra.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.