Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nazareth: Surviving The Law

nazareth_cNovember 28-án az A38-on lép fel az 1968-as alapítású, veterán skót hard rocker Nazareth, akik friss, Surviving The Law című nagylemezüket promotálják a turnén. Döbbenetes belegondolni, hogy akárcsak a Scorpions vagy a Deep Purple, úgy ők is több mint ötven éve aktívak. Ráadásul, egyetlen tízéves szünetet leszámítva a Boogaloo és a The Newz lemezek között, ezt a fél évszázadot kifejezetten aktívan is töltötték, hiszen pályafutásuk első három évtizedében húsz nagylemezt jelentettek meg, de 2008 óta is beálltak a három-négyévenkénti lemezmegjelenésre. A Nazareth tehát intézmény, akik ha nem is futottak be annyira, mint egyes kortársaik, kétségtelenül komoly hatást gyakoroltak a műfajra. A Love Hurts, a Hair Of The Dog, a Razamanaz vagy a This Flight Tonight pedig ugyanúgy ott vannak a rocktörténelem emblematikus pillanati között, mint a Whole Lotta Love vagy a Smoke On The Water, ezeket ugyanis az is ismeri, akinek fogalma sincs róla, hogy létezik egy Názáretről elnevezett skót brigád.

megjelenés:
2022
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

Bármely zenekar esetében az énekesváltás alapból necces, egy ilyen ősöreg csataló esetében pedig nagyjából az öngyilkossággal említhető egy lapon, a Naz – pontosabban mára egyedül maradt főnöke, a basszusgitáros Pete Agnew – viszont úgy tűnik, ezt az akadályt is sikerrel ugrotta meg. Persze az sem mellékes szempont, hogy az emblematikus frontember Dan McCafferty kiválására nem valamiféle haragszomrád miatt került sor: az 1946-os születésű énekes 2013-ban egészségének megőrzése miatt döntött úgy, hogy befejezi aktív zenei pályafutását, és kiszáll a csapatból. A Nazareth azóta is az ő áldásával megy tovább, és ha te is láttad tagságának utolsó hónapjaiban a Wigwam színpadán, alighanem egyetértesz velem abban, hogy ez volt a megfelelő döntés. Az öreg már szűk tíz ével ezelőtt is olyan rozoga állapotban volt ugyanis, hogy – bár remekül énekelt – végig azon imádkoztam, össze ne essen a deszkákon.

Így tehát a Nazareth egy rövid Linton Osborne-kitérőt követően leigazolta a Persian Riskből ismert, de a Krokusban, illetve Don Airey oldalán is megfordult Carl Sentance-t, és azóta is vele menetelnek előre. A Surviving The Law már a második nagylemez az új frontemberrel, és míg az előző, Tattooed On My Brain korongot totál régisulis Naz-cuccnak éreztem, ez most kicsit más. Persze az új felállásban készült első koronggal muszáj volt megnyugtatni a régi fanokat, hogy bár McCafferty nyugdíjazta magát, a régi hangzásvilágot – már amennyire ez egy új torokkal lehetséges – azért átmentették, az új anyagon viszont talán már kicsit szabadabban engedtek teret annak a vérfrissítésnek, amit Carl személye hozott.

Félreértés ne essék, a cucc továbbra is full nazarethes – Pete Agnew nyilván nem tud kibújni a bőréből ennyi évtized után –, csak itt-ott némileg modernebb megközelítésben, az ehhez passzoló, kevésbé bluesos, valamivel dögösebb hangzással felvértezve. A nyitó Strange Days például nagy adag Sunset Strip-feelinget is hordoz magában, így ha nem tudnám, mit hallgatok, erről tuti nem mondanám meg, hogy Nazareth. Szintén ebbe a sodorba tartozik a Waiting For The World To End vagy a metálosabb Sinner is, velük szemben viszont ott vannak a totál old school dolgok, amiken ha Carl magasabb fekvésű hangját lecserélnénk a védjegyzett McCafferty-ráspolyra, akár a '70-es években is megjelenhettek volna. Ilyen a Mind Bomb, a Falling in Love, a címében is tipikus Ciggies And Booze vagy a Let The Whiskey Flow is.

Persze megértem, ha valakinek az új énekessel már nem Nazareth a Nazareth (sokaknak már szegény Manny Charlton nélkül se volt az), a nyitottabb fanoknak vagy a bluesos hard rock iránt érdeklődő frissen érkezetteknek viszont a Surviving The Law-val sem lehet különösebb baja. A jelenlegi felállás 2019-ben már élőben is bemutatkozott a hazai közönségnek az Arénában az Omega előzenekaraként, és ott is maximálisan rendben volt a produkció, az A38-on pedig kétségkívül igen hangulatos bulit adnak majd. A Nazareth életműve magáért beszél, de a friss lemez ismeretében sem lesz érdemes otthon maradni.

 

Hozzászólások 

 
#2 Tulus 2022-09-21 08:41
Örülnék már egy Persian Risk lemeznek. A názáretet sose szerettem.
Idézet
 
 
#1 Rcooley 2022-09-20 18:16
Gyerekkoromban még a Petőfi Rádióból vettem fel a Hair
Of the Dog lemezt. Az klasszikus, meg még van néhány
alaplemezuk (főleg a 70-es évekből), de amúgy "futottak
még" kategóriás zenekar. Mike Clifford enciklopédiàja is
ebbe a fejezetbe teszi őket. Túl sok volt a lemez, túl sok
töltelékkel, 1980-tól elhúzott mellőlük a színtér. Az egyedi
énekhang volt az ami miatt szerintem összejött nekik egy
màsodvonalas karrier. Persze ez nem baj sok ilyen zenét
szeretek, őket is szoktam hallgatni. Ez a lemez sem bántó
vagy rossz. Két fajsúlyosabb metal album között elfér.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.