Shock!

Ha a megállapodások megkötése idején bárkinek is kétségei támadtak azt illetően, hogy a Disney komolyan gondolta a Star Wars újraindítását, az legkésőbb tavaly ilyenkor, Az ébredő Erő bemutatójakor beláthatta tévedését, az első spin-off, a Zsivány Egyes pedig nyílegyenesen viszi tovább a dolgokat abban az irányban, amire a tavalyi filmmel fordultak rá. A film kimondottan bátor húzás, hiszen az eredeti Csillagok háborúja – vagyis az Egy új remény – tulajdonképpeni közvetlen előzményeként szent tehénhez nyúl, de Gareth Edwards rendező és stábja átment a vizsgán. A végeredmény sok szempontból elüt a normál szériafilmektől, de ugyanakkor ebben is ott van az a bizonyos hangulat. Spoilermentes kritika.

Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de szemernyit sem változott a véleményem egy év távlatából, számos további megnézéssel a hátam mögött: J.J. Abrams nagyot dobott Az ébredő Erővel, és úgy sikerült az előzmények hangulatára alapozva továbbvinnie Hollywood történetének legnagyobb mozis legendáját, hogy közben megalapozta a mítosz jövőjét is. Igen, tény, hogy az Ep7 sok szempontból gyakorlatilag letükrözte az Ep4-et, viszont bedobott a köztudatba egy sor újdonságot is, amik kivétel nélkül ülnek, és beindították az emberek fantáziáját. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy hány különböző elmélet kering a neten Rey lehetséges eredetéről, Snoke kilétéről, az Első Rend kialakulásának pontos körülményeiről vagy akár a Ren-lovagrend mibenlétéről. Vagyis bőven akadnak újabb patronok is, a köztes időszakokban pedig újdonságként spin-offokkal lehet tovább mélyíteni a legendát, netán elvarrni a szálakat.

A Zsivány Egyes e tekintetben merész nyitás, de pont ilyesmire volt szükség ahhoz, hogy beinduljon a sor, és a hatalmas rajongótábor legitimnek tekintse a majdani hasonló alkotásokat. Gareth Edwards filmje ugyanis ahhoz a témához nyúl, amihez tényleg mindenki tud kapcsolódni, aki csak egy kicsit is ismeri a Star Wars-mítoszt: az Ep4 a Halálcsillag ellopott tervei és felhasználásuk körül forgott lassan negyven évvel ezelőtt, és azt is tudtuk, hogy ezeket a terveket egy vakmerő kommandóakció keretében szerezték meg a Birodalomtól a lázadók. E bevetés pontos körülményeiről azonban eddig sehol sem lebbentették még fel a fátylat (a mára zárójelbe tett, korábbi expanded universe-ben sem), így épp itt volt az ideje. Hálás téma, hiszen számtalan szállal lehet kötni a dolgokat az eredeti trilógiához – naná, hogy a készítők így is tettek, és milliónyi apró easter egget, utalást, geget, díszletelemet helyeztek el a film bő két órája alatt. Ugyanakkor kemény vállalás is egyben, hiszen mint mondtam, szent tehénről van szó, és egy rosszul elsült vállalással akár még az eredeti filmekre is – olcsó, mi? – baljós árnyakat lehetett volna vetni.

Nos, utóbbitól szerencsére senkinek sem kell tartania, a film kifejezetten jól sikerült. Viszont a készítők is úton-útfélen hangoztatják, hogy a spin-offok nem feltétlenül követik majd a trilógiák csapásvonalait, hanem urambocsá' akár kísérletezésekre is módot adnak a majdani rendezőknek – és ez a Zsivány Egyes alapján így is van. Tulajdonképpen semmi túlzás nincs azokban az előzetes nyilatkozatokban, amelyek Star Wars-kulisszák közötti háborús kalandfilmként jellemezték ezt a mozit, a párhuzam abszolút stimmel. Ugyanakkor a hangulatot szerencsére sikerült megragadni, és ebben nemcsak a fentebb említett geek-etető összekacsintások, ismerős elemek felbukkanása játszik komoly szerepet, hanem az, hogy Abramshez hasonlóan láthatóan Edwards és munkatársai is az őstrilógián szocializálódhattak. Ebből kifolyólag az előzménytrilógia sokat köpködött elemei (jarjarbinksizmus, béna és túlpörgetett CGI-orgia, miegymás) itt sem jellemzők. Viszont az Ep7 és a Zsivány Egyes alapján nem érzem túlzásnak kijelenteni, hogy formálódik valamiféle egységes hangulat- és látványvilág a Disney-éra Star Wars-mozijait illetően. Ez az atmoszféra mindenképpen az őstrilógiára üt, illetve azon alapszik, mégis más – valóban rengeteg lehetőség rejlik benne.

Ugyan fentebb azt írtam, spoilermentesen beszélek a filmről, de a sztorit illetően igazából nagyon nincs is mit elspoilerezni. A lényeg annyi, hogy a Lázadók Szövetsége megkörnyékezi a zavarosban halászó Jyn Ersót (Felicity Jones), akinek apja, Galen Erso (Mads Mikkelsen) kényszerből a Birodalom szolgálatában áll, és az ő tervei szolgálnak az Uralkodó új, bolygópusztító szuperfegyverének alapjául. Jyn eleinte persze nem akar kötélnek állni, de miután látja, mire képes a kegyetlen Tarkin kormányzó (bizony, bizony...) és Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) rivalizálása közepette megépülő állomás, végül beadja a derekát, és egy sebtében összeverbuvált osztag élén mégis hajlandó megszerezni a tervrajzokat. És ezen túlmenően tényleg nem kell nagy revelációkra számítani, hiszen a sztori végét ismerjük: a tervrajzok az Ep4-ben már Leia Organánál vannak, vagyis tudjuk, hogy a vállalkozás sikeres volt. Viszont a terveket megszerző hősökről ott már nem esett szó, amiből szintén le lehet vonni bizonyos következtetéseket.

A Zsivány Egyes első félórája kicsit talán zsúfoltabb a kelleténél helyszínek tekintetében, de aztán szépen beáll egy tempóra, és az első, brutális Halálcsillag-erődemonstráció után tényleg a székhez szegezi az embert. Olyannyira, hogy a film utolsó harmada egyenesen lélegzetelállító – megkockáztatom, hogy a Scarif dzsungelbolygón végrehajtott kommandóakció, illetve az azt megtámogató űrbeli összeütközés az összes eddigi Star Wars-mozi legfantasztikusabban megrendezett, legdrámaibban és legtökéletesebben felépített csatajeleneteit hozza, tele izgalmas új járművekkel, érdekes, különleges rohamosztagosokkal, miegymással. A főszereplők lazán felskiccelt alakok csupán, de a Star Wars eddig sem a jellemábrázolásról vagy a színészi alakításokról volt híres, szóval ebben sincs igazi újdonság. A botforgató, Erő-használó Chirrut Îmwe (Donnie Yen) és sidekickje, Baze Malbus (Jiang Wen), netán az átprogramozott, néhány tényleg nagyon jó poént is bedobó birodalmi droid, K-2SO (Alan Tudyk) mindazonáltal emlékezetes figurák – az ő hátterüket szintén jól tovább lehet majd bontani a mostani expanded universe-ben.

Összességében igen tetszetős, hogy a lázadók nem feltétlenül makulátlan grál-lovagokként jelennek meg, és szintén érdekes, új elemek, körülmények villannak fel a szintén felbukkanó Darth Vader esetében. De ezeket tényleg nem akarom lelőni – ha valamit el lehetne spoilerezni a filmből, hát azok éppen e sok további kérdést felvető, kivétel nélkül perfekt módon leütött magaslabdák, amelyek garantáltan ínyére lesznek a rajongóknak. Ahogy pedig összekötik a filmet az Ep4-gyel, az tényleg óriási, parádés és persze nyíltan a fanoknak kedvez. Aki hozzám hasonlóan ezerszer látta az őstrilógiát, szabályosan vinnyogni fog a gyönyörtől a felbukkanó, tökéletesen autentikus díszletek, tárgyak, sőt, arcok láttán. A magyar szinkront nem érzem problémásnak, bár tény, hogy Horányi László kevésbé passzol Vaderhez, mint elődei – a két ikonikus hang, Kristóf Tibor és Kránitz Lajos ugyanakkor már rég nincs közöttünk, így ezzel sokat sajnos nem lehet kezdeni. A 3D pedig nem ad igazán sokat a filmhez, vagyis aki 2D-ben nézi, semmit sem veszít, tökéletes lesz az élmény úgy is.

Tisztában vagyok vele, hogy a Star Wars tábora már-már lehetetlenül széles, így nyilván most is az elképzelhető legvégletesebb vélemények csapnak majd össze a Zsivány Egyes kapcsán. Már most is több helyen olvastam olyasmiket, miszerint a széria valaha készült legjobb filmjéhez van szerencsénk, de nyilván a mi kommentfolyamunkban is felbukkannak majd olyanok, akik szerint ez már nem az igazi, ez már csak a pénzről szól (nekik különösen ajánlom: nézzenek utána, miként teremtette meg a modern Hollywoodot annak idején szinte egyedüliként a Star Wars, mielőtt túlidealizáljuk a múltat, és kitaláljuk, hogy George Lucast csakis a művészi önmegvalósítás vezérelte), és különben is, logikailag ez meg az nem stimmel (nem mintha az őstrilógia nem lenne tele bakikkal, de hát az régen volt, és ugye régen minden jobb volt). Maradjunk tehát annyiban: első spin-offnak kiválóan sikerült ez a film, és a Star Wars-univerzum méreteit tekintve a Disneynek gyakorlatilag örök időkre elegendő alapanyag áll rendelkezésére a hasonló jövőbeli mozikhoz. Izgalmas időszak előtt állunk, és ennek nagyon tudok örülni.