Shock!

szeptember 16.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

The Dirt

0220thedirtAdott volt a The Dirt című kötet, amelyet a Mötley Crüe tagjai hathatós (főleg írói) segítséggel adtak ki, majd meglovagolva a Bohém rapszódia sikerét, sietve kinyomták belőle a jó régóta vegetáló, hosszú évek óta készülő filmet, ugyanazzal a címmel, megpróbálva átültetni vizualitásba az írott szó hihetőségét. Nem sikerült.

A filmváltozattal két alapvető gond van. (Nem térnék ki a szavahihetőségre, hiszen már a könyv is inkább egy „hazudj igazat” sémára épült, a film pedig aztán végképp jótékonyan elhallgat mindent, ami napjainkban tényleg kínos lehet, nőveréstől kezdve a satöbbiig.) Kezdem a kisebb rosszal, a színészi játékkal. Nem a mozdulatok, klisés elemek szolgai leutánzásának hiányáról van szó, azzal szinte nem is volt hiba, inkább arról, hogy a négy főhősnek mintha a felvételek előtt adtak volna egyetlen instrukciót. Tekintve a rendező személyét, aki a Jackass című baromságon kívül eddig nem tudott mást felmutatni, ez nem is meglepő. Jeff Tremaine ugyanis a „nyald fel a pisát, kúrd meg a nőt, élvezz el, hányj a sarokba, mutassunk kezdőnek egy squirtinget" felkiáltáson túl inkább rontott az anyagon, semmint javított. A színészeket érezhetően nem instruálták, igazából abban sem vagyok biztos, hogy elolvastatták velük a könyvet. A Mick Marsot alakító Iwan Rheon például annyira nem játszik semmit, hogy minden jeleneténél azt vártam, mikor kezd el kolbászt zabálni, mielőtt-miután levágja valakinek a farkát, mint a Trónok harcában Ramsay Boltonként. (És abban milyen zseni volt!) Bár a párhuzam nem is lenne rossz, ezúttal a harmatgyenge rendezői koncepciót dicséri, plusz a forgatókönyv ötlettelenségét.

gyártó:
10th Street Entertainment / LBI Entertainment, 2019
forgalmazza:
Netflix
The Dirt

rendezte:
Jeff Tremaine

forgatókönyv: Neil Strauss könyve alapján Rich Wilkes
zene: Paul Haslinger / Mötley Crüe
operatőr: Toby Oliver
vágó: Melissa Kent
főszereplők: Douglas Booth (Nikki Sixx), Iwan Rheon (Mick Mars), Colson „Machine Gun Kelly″ Baker (Tommy Lee), Daniel Webber (Vince Neil), Pete Davidson (Tom Zutaut), David Costabile (Doc McGhee), Leven Ramblin (Sharise Neil), Kathryn Morris (Deana Richards)
játékidő: 108 perc
 
Neked hogy tetszett?
( 43 Szavazat )

És itt a másik gond az alkotással. Adott egy könyv, a maga jótékony öncenzúrájával együtt is meglepően őszinte és ijesztő mondanivalójával. A film az írást mindössze pillanatokig tudja visszaadni. (A „hogyan telik turné közben egy nap" például hasonlított a leírtakhoz, de még így sem érezni azt, amit a betűk adnak, nem az ábrázolás mocskossága, hanem az abból hiányzó érzés, érzet hiánya miatt.) Példák: a kötetben olyan őszintén, annyira gyomorba vágóan, olyan brutálisan ábrázolták Vince Neil kislányának elvesztése utáni érzéseit, hogy a második olvasáskor egyszerűen – és nehezen – átlapoztam, mert nem akartam újraélni a fájdalmát. Éreztem a tehetetlen, néma üvöltést a sorok között. A film ebből egy rendkívül gyenge, szinte már paródiába hajló, felszínes semmit csinált, ahol nemcsak igazi fájdalmat nem látunk, hanem csak a nagy nulla marad rendezőileg, színészileg egyaránt. A másik ilyen pont Mick Mars izületi betegsége. A könyvben döbbenetes őszinteséggel beszél arról, milyen erőfeszítés és mennyi drog kell ahhoz, hogy az ember egyáltalán fel tudjon kelni reggel (délben, este) az ágyból, ki tudjon menni a színpadra, úgy, hogy ne sírjon közben a testét szaggató kíntól. A filmben ebből is alig látunk valamit, Mars szerepe gyakorlatilag lekorlátozódik a szomorú bohóc figurájára, amit még megfejel a Trónok harca fíling.

0503thedirt2

Mindent számításba véve, a The Dirt nem rossz film, ha valaki arra kíváncsi, milyen volt a hajmetal aranykora, milyen is az igazi szex és drog és rock and roll a kifacsart realitás tükrében. (Szerethető, ahogy Ozzy felnyalja Lee pisáját is a medence partjáról, csak éppen rohadtul nem erről szólt az egész történet, bármekkora imidzs-poén.) Ha valaki az igazságra kíváncsi (amit persze soha nem tudunk meg), az ebből a filmből nem fogja megtudni. Bágyadt kísérleteket látunk a sztárság árnyoldalainak ábrázolására, a drog és alkohol pusztító velejáróira, de nagyjából a South Park szintjén.

0503thedirt1

Szórakoztató? Az. Elgondolkodtató? Cseppet sem. Igaz? Végképp nem. Kapunk egy zenekar által szponzorált filmet, ami óvatosan őszinte, szemérmesen elhallgató, dühítően kompenzáló. A múlt pénzcsináló, hamis ábrázolása, rendkívül nézhető és imádható formában. Imidzsfilm a javából.

Feszülten várom az Én, Ozzy című színes, szélesvásznú álomkabátot.

0503thedirt3

 

Hozzászólások 

 
#13 champagneandgasoline 2019-05-08 09:52
Jobb lett volna, ha minisorozatot készítenek a könyv alapján, így valóban nagyon összecsapott itt-ott a film. Gondolom a Netflix nem látott akkora lehetőséget benne, hogy több pénzt pumpáljon a projectbe. Így sem lett rossz a végeredmény, néhol egész hangulatos, én utána rögtön betettem valamelyik Mötley best of-ot, és bevertem pár pohár whiskey-t.
Idézet
 
 
#12 Syracuse 2019-05-04 10:56
Idézet - Marci:
Idézet - Syracuse:
Ozzy amúgy Sixx pisáját nyalta fel, nem Lee-ét.

Ez valóban nagyon lényeges pont. Szégyellje magát a szerző.


Szerintem soha ne korrigáljon senki senkit, ne hívjuk fel a figyelmet egymás pontatlanságair a, hibáira és akkor tökéletes világban élünk majd. Kár, hogy akkor ez a filmkritika sem született volna meg. :(
Idézet
 
 
#11 Thasaidon 2019-05-03 22:24
Én nem olvastam a könyvet, a filmen pedig jót szórakoztam; ami a leginkább feltűnt benne, az az, mennyire lehetetlenül össze akart sűríteni mindent abba az egy és háromnegyed órába. Oké, dugásból egészen sok volt, de egyébként volt egy kis bandaalakulás, némi koncertezés, Mars betegségét diagnosztizáltá k az elején, aztán ennyi, hébe-hóba egy kis lemezvelvétel, itt-ott némi drogozás és szétcsúszás, egy csipetnyi nőverés (az is valamelyest megérthető indulatból). Szóval kaptunk egy-egy futó képet mindenből, de egyáltalán nem annyit, hogy abban komolyan el lehessen mélyülni, vagy át lehessen azt élni. Így összességében ez a film egy röpke tabló benyomását keltette.

Az Ozzys jeleneten jót röhögtem, simán elbírtam volna még pár ilyet. :-D

Egyébként színészi játék ide vagy oda, alapvetően bírtam Mick Marsnak azt a visszafogott szemlélői szerepét, ahogyan mindig csóválta a fejét a többiek állatságai láttán.

Jót tett a nézésnek, hogy jó párszor elolvastam előtte a Klasszikushock Mötley-értékeléseit, mert azokból sokkal mélyebben megismerhettem a háttérsztorit, mint arra pusztán a film alapján lehetőségem lett volna.
Idézet
 
 
#10 koponyanyimonyok 2019-05-03 22:02
"Nem olyan jó mint a könyv (van egyáltalán olyan film?)"
Mondjuk erosen szubjektiv, de szerintem a Harcosok klubja jobb filmben mint konyvben vagy en a Szarnyas fejvadasz filmet is jobban szeretem mint a konyvet. A Suttogo (Horse Whisperer) konyben isszonyat giccses Robert Redford filmje ahoz kepest egy mestermu.
A Caparol szerintem sokan nem is tudjak, hogy konyv adaptacio, de az biztos hogy a konyv nem akkora klasszikus mint a film vagy ugyanez igaz a keresztapara is a filmet sokkal inkabb emelgetik az emberek mint a konyvet, a Szall a kakukk a feszkere-nel mondjuk nem tudnam eldonteni melyik a jobb, de minimum egy szinten van szerintem a ketto.
Idézet
 
 
#9 dzsony 2019-05-03 19:59
Nem olyan jó mint a könyv (van egyáltalán olyan film?) de baromi szórakoztató,fő leg ha a Bohám Rapszódiához viszonyítom.
Jövőre a Sex Pistols is megkapja a mozifilmjét,ha ezt a szintet hozza már elégedett leszek.
Idézet
 
 
#8 Medve László 2019-05-03 19:31
Idézet - Bjorn:
Abszolút egyetértek a kritikával. Egy sima Rock of Ages/Rockstar szintű egyszer nézős rock film lett



A Rock of Ages sokszor nézős, kiemelkedően jó film. Már csak a zenéje miatt is.
Idézet
 
 
#7 KUF 2019-05-03 19:20
Ez a "könyvből csinálunk filmet" már az elejèn elvèrzik.
Ezidáig egyetlen film sem tudta túlszárnyalni az eredeti könyv verziòt, mert lehetetlen. Kár is belemenni egy ilyenfajta összehasonlítás ba.
A Bohèm Rapszòdia meg baromi magasra tette a műfaj lècèt, az eredeti karakterekre megszòlalásig hasonlítò, azok mozgását, mimikáját, beszèdstílusát elsajátítò, valòban tehetsèges színèszekkel.
A Mötley-színèszek ehhez kèpest kismiskák. Talán, ha mèg a Queen film előtt kihozták volna, akkor nem szerepel ennyire gyengèn, nem vetül rá ekkora árnyèk.

Szemèly szerint nem csalòdtam különösebben, ahogy alább is írták, nem veszi magát komolyan a film, így èn sem vettem annak. Ès tènyleg szòrakoztatò ebből a szempontbòl.
Idézet
 
 
#6 Marci 2019-05-03 14:48
Idézet - Syracuse:
Ozzy amúgy Sixx pisáját nyalta fel, nem Lee-ét.

Ez valóban nagyon lényeges pont. Szégyellje magát a szerző.
Idézet
 
 
#5 Syracuse 2019-05-03 14:25
Azért Vince Neil lányának elvesztése nagyrészt a színészek tehetségtelensé gén múlt szerintem.
Egyébként valóban úgy gondolom én is, hogy szórakoztató a film, egy percig sem veszi komolyan magát, eddig kétszer láttam, de még jó sokszor fogom, viszont ha tanulságokra, valódi emberi érzésekre és a (viszonylagos) valóságra kíváncsi valaki akkor továbbra is ott a könyv.
Nekem szerencsére a Trónok harca sem rontott az élményen, ugyanis soha, egyetlen percet nem láttam a sorozatból.
Ozzy amúgy Sixx pisáját nyalta fel, nem Lee-ét.
Idézet
 
 
#4 lambertkoma 2019-05-03 11:34
a rockfilmeknél már a parókákon bukik a dolog
Idézet
 
 
#3 nausea 2019-05-03 11:33
Szerintem meg a Dirtben pont az volt a kurvajó, hogy egy percig sem vette komolyan magát, és nem is akart többnek látszani, mint ami. (Ezzel együtt a Corabi-korszak összehányásáért járna az anális elektrosokk.)
Idézet
 
 
#2 frontiers 2019-05-03 09:02
Idézet - Bjorn:
Abszolút egyetértek a kritikával. Egy sima Rock of Ages/Rockstar szintű egyszer nézős rock film lett

én már kétszer megnéztem -mert az elsőn bealudtam-

amúgy tényleg nem nagy szám, de rockzenéről jó filmet még nem igazán láttam
Idézet
 
 
#1 Bjorn 2019-05-03 08:04
Abszolút egyetértek a kritikával. Egy sima Rock of Ages/Rockstar szintű egyszer nézős rock film lett
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.