A Tool a zenetörténelem egyik legrejtélyesebb jelensége. Adott négy fickó, akik ritkábban adnak ki lemezt, mint a rég halott Elvis, szívesen játszadoznak a rajongóik idegeivel, sőt, akár még hülyét is csinálnak belőlük, a zene pedig, amit játszanak, épp annyira körülírható, mint egy fekete lyuk. És mindennek ellenére a csapat mégis olyan státuszba emelkedett az alakulása óta eltelt huszonhárom év során, ami nyugodt szívvel nevezhető páratlannak. A Tool egyszerre kultikus brigád és rocksztár csapat, egyszerre populáris és rétegzene: az Iron Maiden vagy a Dying Fetus rajongó valószínűleg ugyanúgy ismeri legalább a hírüket, mint mondjuk egy Rihanna vagy Moby követő. Hasonló anomáliák persze évezredenként adódhatnak, ám valahol mindegyik ilyen jelenség megmagyarázható logikusan. A Tool sikerének boncolgatásakor azonban logikának még a nyomával se találkozunk. Ám tűnjön bármily megfoghatatlannak ez a csapat, még az ő esetükben is létezett egy kezdet, egy első lépés, egy első siker, ami idén – konkrétan a mai napon – lett éppen húsz éves.
