A Nuclear Assault sosem tartozott az első vonalas thrash-alapcsapatok közé, ennek ellenére markáns egyéni hangzásuk révén sok későbbi zenekarra voltak hatással, és számottevő kereskedelmi sikert is el tudtak érni. Így ha nem is fűződik a nevükhöz egy Reign In Blood vagy Master Of Puppets, megérdemlik, hogy helyet kapjanak a Klasszikushock között. Főleg, hogy legjobb eladásokat produkáló lemezük, a harmadikként érkezett Handle With Care néhány napja ünnepelte huszonötödik születésnapját.
Az animatronika tudománya élettelen tárgyakat ruház fel életszerű tulajdonságokkal, s teheti ezt a plázák mozgó dinoszauruszainak képében éppúgy, mint az eredendően gépi előállítású hangok emberi szájba adásával. A The Kovenant első (a Covenant jogutódjaként összességében harmadik) albuma egy, a fenti tematikába illeszkedő, és ennek megfelelően vég...
Fokozatosan halványuló teljesítménye ellenére a Johan Edlund által egy személyben igazgatott svéd Tiamatot ma is a gothic színtér kortárs klasszikusai közé soroljuk, természetesen nem minden előzmény és érdem nélkül. Valahol az 1992-es Clouds lemezzel kezdődött, majd a fél évtizeddel később kihozott A Deeper Kind Of Slumberrel érte el zenitjét az a...
Az 1992-es Countdown To Extinction után úgy tűnt, a Megadeth végleg révbe érkezett: ha nem is sikerült odaérniük a fekete albummal felsőbb bajnokságba igazoló Metallica nyomába, Dave Mustaine így is a metalszíntér vitathatatlanul legsikeresebb előadói közé került, és életében először úgy kezdhetett neki a munkálatoknak, hogy nem feszítette a mindent el...
A „hogyan kezdődött?" jellegű kérdések általában nem értelmezhetők a művészetekben, hiszen minden motívumot megformált, minden hangra rátalált már korábban valaki, az abszolút elsőség joga e helyen legfeljebb szubjektív alapon igényelhető. Azonban még akkor is, ha hajlunk elfogadni a fentieket, akadnak olyan kivételek, amikor az alapkövek jól azono...
Szombaton immáron harmadik alkalommal játszik nálunk Page Hamilton és baráti társasága, azaz a Helmet, és hogy az örömünnep valóban teljes lehessen, a '90-es évek egyik leginvenciózusabb bandája nem kisebb meglepetéssel készül, mint húszéves lemezóriásuk, a Betty elejétől végéig történő előadásával. Arról az anyagról beszélünk, amely a csapat életm...
Nem vagyok az érzelmi megközelítés híve, de meg kell mondjam, ez az írás (ha nem is hirtelen, de) felindulásból született: kollégám félmondatos kiszólása az amúgy valóban fantasztikus Sonic Temple -re visszaemlékező cikkben kissé felvitte bennem a pumpát, és ennek szóvá tétele után meg is állapodtunk abban, hogy a huszadik évforduló kapcsán én leszek...
1994. október 18-án, azaz a napokban húsz esztendeje látott napvilágot a seattle-i Queensryche első olyan albuma, amely széles körben vitát váltott ki. A Promised Land címre keresztelt alkotás egy olyan zenekar képét vázolta fel, amely nem csak a korai idők metalos hozzáállásával szakított végérvényesen, de az áttörést hozó, 1990-es Empire lemezzel...
Lehet rajta vitatkozni, mennyire termékeny vagy éppen ellenkezőleg, kiüresedett napjainkban a rockvilág, egyvalamin azonban szerintem nem érdemes: azon, hogy igazán új, igazán mellbevágóan friss dolog hosszú-hosszú évek óta nem bukkant fel a súlyos zenék színterén. Persze butaság lenne azt állítani, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben nem váltak is...
Bár az amerikai thrash metal színtér vezetői kétségkívül az úgynevezett Big Four tagjai, az is nyilvánvaló, hogy a nyomukban mindig is ott loholt néhány nem kevésbé kiváló, népszerűségben azonban tőlük messze elmaradó brigád. Az Exodus, a Testament vagy a Death Angel mellett ilyen az 1980-ban, New Jerseyből indul Overkill is. Blitzék ráadásul sosem...
November 13-án immáron harmadszorra lép fel Budapesten az underground doom-színtér egyik alapcsapata, az amerikai Trouble. A zenekar eddig mindkét ízben más frontemberrel látogatott Magyarországra, hiszen 2007-ben a klasszikus felállás énekese, Eric Wagner, 2009-ben az átmeneti megoldásnak bizonyult Kory Clarke, idén pedig az Exhorderből, a Floodgate-b...
A Dream Theater napjainkban a színtér bejáratott nevű, nagy bandáinak életét éli: miközben minden lemezük megbízható sikert hoz, és a világ összes régiójában sokezer ember előtt koncerteznek esténként, a rajongók menetrendszerűen ölik egymást a különböző fórumokon a „régen mennyivel jobbak voltak!" vagy a „Portnoy nélkül ez már nem Dream Theater!" ...
Miután 1991-ben kijött a mindenható Nevermind , a teljes rock/metal színtér a feje tetejére állt. Hirtelen minden Seattle-ről és az onnan indult csapatokról kezdett el szólni, a korábban kiadói kedvenceknek számító zenekarok pedig egy csapásra kegyvesztettekké váltak. Mindez nem csak a mainstreamben, de az undergroundban is egyértelmű volt, így sokak...
Az Aerosmithnek két virágkora volt: először a '70-es években törtek a csúcsra, és tettek rengeteget azért, hogy az amerikai rockzenekaroknak legyen mit játszaniuk a következő évtizedben, majd a '80-as évek második felében, gyakorlatilag a sírból visszatérve iskolázták le a fiatalokat, megmutatva nekik, hogyan is csinálják ezt az egészet a rutinos v...
Amikor a Satyricon negyedik albuma 1999-ben napvilágot látott, döbbenetet és megosztottságot hagyott maga után, megítélése a mai napig harsány viták tárgyát képezi. Satyr és az őt kisegítő zenészcsapat elemi gyűlöletből és túláradó kreativitásból egy olyan balegyenest vitt be a színtéren, ami senkit sem hagyott érintetlenül. A sok beszéd közt legke...
Negyedszázaddal ezelőtt fénykorát élte a thrash, ám a műfajjal kapcsolatban sokan máig hajlamosak csak a Big Fourt és a farvizükön felemelkedett további amerikai csapatokat emlegetni, ha az arany évekről esik szó. Ez a kivételezés bizonyos szempontból érthető, ám semmiképp sem indokolt: Németország szintén számos olyan csapatot fialt ekkoriban, ame...
Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe ötödik nagylemeze. A Dr. Feelgoodra ma már mindenki csak úgy emlékszik vissza, mint a zenekar történetének legsikeresebb produkciójára, amely minden korábbinál magasabbra katapultálta Nikki Sixxet, Vince Neilt, Tommy Lee-t és Mick Marsot, pedig az albumnak annak idején roppant komoly tétje volt: előze...
El lehetne filozofálgatni rajta, vajon mi mindent jelent, hogy 2014-ben is ugyanúgy az Iron Maiden számít a metalszíntér egyik elsőszámú lemezeladójának, koncertattrakciójának, és úgy általában véve is: vezető erejének, mint harminc évvel ezelőtt. Ez itt most nem az a hely, ahol bele kellene menni az okok taglalásába (bár egyszer érdemes lenne), de...
Bár rengeteg koncerten voltam már, ha felmerül a kérdés, melyik volt ezek közül a legjobb, a válasz a mai napig egyértelmű: az 1997-es Psychotic Waltz az E-Klubban, kétség sem férhet hozzá. Annak ellenére, hogy mindössze 15 éves voltam akkor, nem az ifjúkori lelkesedés, netán az összehasonlítási alap hiányának eredménye mindez, hanem azé – és bárki...
„Marilyn Manson egy hozzám hasonló, frusztrált író számára egy történet tökéletes főhőse lehetett. Olyan karakter volt, aki – mivel megvetette az őt körülvevő világot, és még inkább önmagát – bármit képes volt megtenni annak érdekében, hogy megszerettesse magát az emberekkel. Aztán amikor elnyerte a bizalmukat, azt arra használta fel, hogy elpusztí...
Érdekes elgondolkodni azon, képes lehetne-e még ténylegesen sokkolni a közvéleményt egy újonnan felbukkanó rockzenekar, ez végső soron talán nem kizárt. Azt azonban egészen nyugodtan ki merem jelenteni, hogy olyan világméretű felháborodást már bizonyosan soha többé nem fog okozni egyetlen csapat sem, mint a Los Angeles-i W.A.S.P. , akik épp harminc...
Zenei szocializációmban általában sokkal nagyobb szerepe volt az idősebb haverok által mutogatott muzsikáknak és a találomra a Szabó Ervin Könyvtárból kikölcsönzött kazettáknak, mint a zenetévéknek és az azokon látható klipeknek. Mégis akad egy-két videó, amelyek – és erre mindegyikükkel kapcsolatban kristálytisztán emlékszem a mai napig is – óriás...
Most, hogy közel másfél évtized tetszhalotti állapota után mozgolódni látszik az In The Woods... , a legnagyszerűbb, ugyanakkor legkevesebbek által ismert norvég avantgarde zenekarok egyike, mi is úgy véltük, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom a csapat közmegegyezéses klasszikusának felemlegetésére. A tizenhét évvel ezelőtt megjelent Omnio a bri...
„Ugye nem kornos?" , kérdeztem az ismerős lemezbolti eladót a Villányi úton 1999 augusztusának egy párás, fülledten forró napján az épp akkor megérkezett új Machine Headről. „Nem kornos, hanem Korn. Szerintem hallgass bele, mielőtt megveszed, mert utána engem fogsz szidni" , felelte ő, és ugyan megállapítása csak a felszínen volt igaz, kétségtelen, ho...
Léteznek lemezek, amelyekben tényleg minden együtt van ahhoz, hogy világuralomra segítsék az adott zenekart, a dolog azonban ilyen vagy olyan okokból végül mégsem jön össze. Ez az adott időszakban nemcsak a csapat, de az albumot öncsonkításig imádó maroknyi fanatikus számára is frusztráló lehet, aztán ahogy telnek az évek, szépen mindenki belenyugs...
2014 egyik legszomorúbb híre mindenképpen az, hogy az AC/DC a nagybeteg Malcolm Young nélkül volt kénytelen elkészíteni új nagylemezét, ráadásul a dolgok pont az ausztrál rock'n'rollerek karrierjének jubileumi, negyvenedik évében alakultak így. A remélhetőleg még idén megjelenő album ettől még persze biztosan jó lesz, pláne, hogy a mára intézményes...
A Machine Head új lemeze már itt van a kanyarban, és mivel a színtér egyik roppant népszerű csapatáról beszélünk, nem kérdés, hogy Robb Flynnék 2014 egyik kiemelten fontos megjelenésén dolgoznak. Az utóbbi bő évtized sikersorozata közepette ma már némileg feledésbe merült, micsoda hullámvölgyeket élt át a zenekar az ezredforduló időszakában, a kezd...
Facebook
Twitter