A Dream Theater napjainkban a színtér bejáratott nevű, nagy bandáinak életét éli: miközben minden lemezük megbízható sikert hoz, és a világ összes régiójában sokezer ember előtt koncerteznek esténként, a rajongók menetrendszerűen ölik egymást a különböző fórumokon a „régen mennyivel jobbak voltak!" vagy a „Portnoy nélkül ez már nem Dream Theater!" ...

Miután 1991-ben kijött a mindenható Nevermind , a teljes rock/metal színtér a feje tetejére állt. Hirtelen minden Seattle-ről és az onnan indult csapatokról kezdett el szólni, a korábban kiadói kedvenceknek számító zenekarok pedig egy csapásra kegyvesztettekké váltak. Mindez nem csak a mainstreamben, de az undergroundban is egyértelmű volt, így sokak...

Az Aerosmithnek két virágkora volt: először a '70-es években törtek a csúcsra, és tettek rengeteget azért, hogy az amerikai rockzenekaroknak legyen mit játszaniuk a következő évtizedben, majd a '80-as évek második felében, gyakorlatilag a sírból visszatérve iskolázták le a fiatalokat, megmutatva nekik, hogyan is csinálják ezt az egészet a rutinos v...

Amikor a Satyricon negyedik albuma 1999-ben napvilágot látott, döbbenetet és megosztottságot hagyott maga után, megítélése a mai napig harsány viták tárgyát képezi. Satyr és az őt kisegítő zenészcsapat elemi gyűlöletből és túláradó kreativitásból egy olyan balegyenest vitt be a színtéren, ami senkit sem hagyott érintetlenül. A sok beszéd közt legke...

Negyedszázaddal ezelőtt fénykorát élte a thrash, ám a műfajjal kapcsolatban sokan máig hajlamosak csak a Big Fourt és a farvizükön felemelkedett további amerikai csapatokat emlegetni, ha az arany évekről esik szó. Ez a kivételezés bizonyos szempontból érthető, ám semmiképp sem indokolt: Németország szintén számos olyan csapatot fialt ekkoriban, ame...

Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe ötödik nagylemeze. A Dr. Feelgoodra ma már mindenki csak úgy emlékszik vissza, mint a zenekar történetének legsikeresebb produkciójára, amely minden korábbinál magasabbra katapultálta Nikki Sixxet, Vince Neilt, Tommy Lee-t és Mick Marsot, pedig az albumnak annak idején roppant komoly tétje volt: előze...

El lehetne filozofálgatni rajta, vajon mi mindent jelent, hogy 2014-ben is ugyanúgy az Iron Maiden számít a metalszíntér egyik elsőszámú lemezeladójának, koncertattrakciójának, és úgy általában véve is: vezető erejének, mint harminc évvel ezelőtt. Ez itt most nem az a hely, ahol bele kellene menni az okok taglalásába (bár egyszer érdemes lenne), de...

Bár rengeteg koncerten voltam már, ha felmerül a kérdés, melyik volt ezek közül a legjobb, a válasz a mai napig egyértelmű: az 1997-es Psychotic Waltz az E-Klubban, kétség sem férhet hozzá. Annak ellenére, hogy mindössze 15 éves voltam akkor, nem az ifjúkori lelkesedés, netán az összehasonlítási alap hiányának eredménye mindez, hanem azé – és bárki...

„Marilyn Manson egy hozzám hasonló, frusztrált író számára egy történet tökéletes főhőse lehetett. Olyan karakter volt, aki – mivel megvetette az őt körülvevő világot, és még inkább önmagát – bármit képes volt megtenni annak érdekében, hogy megszerettesse magát az emberekkel. Aztán amikor elnyerte a bizalmukat, azt arra használta fel, hogy elpusztí...

Érdekes elgondolkodni azon, képes lehetne-e még ténylegesen sokkolni a közvéleményt egy újonnan felbukkanó rockzenekar, ez végső soron talán nem kizárt. Azt azonban egészen nyugodtan ki merem jelenteni, hogy olyan világméretű felháborodást már bizonyosan soha többé nem fog okozni egyetlen csapat sem, mint a Los Angeles-i W.A.S.P. , akik épp harminc...

Zenei szocializációmban általában sokkal nagyobb szerepe volt az idősebb haverok által mutogatott muzsikáknak és a találomra a Szabó Ervin Könyvtárból kikölcsönzött kazettáknak, mint a zenetévéknek és az azokon látható klipeknek. Mégis akad egy-két videó, amelyek – és erre mindegyikükkel kapcsolatban kristálytisztán emlékszem a mai napig is – óriás...

Most, hogy közel másfél évtized tetszhalotti állapota után mozgolódni látszik az In The Woods... , a legnagyszerűbb, ugyanakkor legkevesebbek által ismert norvég avantgarde zenekarok egyike, mi is úgy véltük, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom a csapat közmegegyezéses klasszikusának felemlegetésére. A tizenhét évvel ezelőtt megjelent Omnio a bri...

„Ugye nem kornos?" , kérdeztem az ismerős lemezbolti eladót a Villányi úton 1999 augusztusának egy párás, fülledten forró napján az épp akkor megérkezett új Machine Headről. „Nem kornos, hanem Korn. Szerintem hallgass bele, mielőtt megveszed, mert utána engem fogsz szidni" , felelte ő, és ugyan megállapítása csak a felszínen volt igaz, kétségtelen, ho...