Meggyőződésem, hogy az emberek (de hogy ne legyek ennyire távolságtartó, inkább úgy mondom: mi) ugyan imádnak arról beszélni, hogy menyire jó dolog az, ha valaki/valami abszolút beskatulyázhatatlan és öntörvényű, azonban ha egy tényleg besorolhatatlan dologgal találják magukat szemben, összezavarodnak és beijednek. A brit The Wildhearts pályája tán a legjobb bizonyíték ezen teóriámra – bárminemű kötöttségtől és korláttól mentes hozzáállásuk két nagyon fontos következménnyel járt: 1. a '90-es években minimum két örökérvényű rocklemezt adtak a világnak (Earth Vs. The Wildhearts és P.H.U.Q.), 2. soha a büdös életben nem érhették el az őket igazából megillető világsikert.
