Shock!

április 19.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Klasszikushock

Black Sabbath: Master Of Reality

Black Sabbath: Master Of Reality

Fussuk le rögtön a kötelező köröket: a Black Sabbath mindnyájunk legnagyobb kedvence, a metalzene alfája és omegája, a legkisebb közös többszörös, a legnagyobb közös osztó, és mindennek az ellentettje is. Sokkal több puszta zenekarnál vagy épp kulturális jelenségnél, ugyanolyan ezerféle gondolatot, történést és érzést magába sűrítő szimbólum, mint Elvis, Hendrix, a Beatles vagy épp a Sex Pistols – kinek-kinek szájíze szerint. Ahogy egyik legjobb barátom mondta egyszer: számára Tony Iommi ott van a 20. század három legfontosabb személyisége között, aki kisujjból pöcköli félre Mahatma Gandhit, Nelson Mandelát, vagy épp Kalkuttai Teréz anyát. (Sosem mertem tőle megkérdezni, hogy ki a másik kettő, de őt ismerve nem lepődtem volna meg azon, ha Ozzy Osbourne-t és Geezer Butlert nevezte volna meg.) Ami azonban a legfontosabb: a Sabbath-hoz mindenkinek zsákszámra fűződik emléke, sztorija, mesélnivaló története. Így aztán azt is mondhatnánk: a Black Sabbath kicsit mi magunk vagyunk.

 

Black Sabbath: Paranoid

Black Sabbath: Paranoid

Léteznek a világon lemezek, amelyekből általában minden háztartásban fellelhető valamilyen formában legalább egy, és ha elmegyünk egy olyan helyre, ahol zenegép üzemel, ott is garantáltan belefutunk róluk pár örökzöldbe, ha véletlenül nincs meg egyenesen az egész. Éppen ebből fakadóan a szóban forgó lemezek dalait általában a világon mindenki ismer...

Black Sabbath: Black Sabbath

Black Sabbath: Black Sabbath

1970. február 13-án jelent meg a Black Sabbath debütáló albuma a Vertigo gondozásában, és ezzel hivatalosan is kijött az első metal lemez. Mert bár a Led Zeppelin már két korongon is túl volt ekkorra, illetve a Deep Purple is kiadott három stúdióanyagot, ilyen súlyos muzsika soha nem született korábban: a Zep mindig is inkább hard rock zenekar volt...

The Doors: The Doors

The Doors: The Doors

Sajnálatos módon úgy tűnik, idén a Klasszikushock rovat tartalmát nagymértékben befolyásolják a rockzenei halálesetek. Nem így terveztem ugyan, de soron következő írásom sem lóg ki a szomorú gyászmenetből, ugyanis 2013. május 20-án, hetvennégy éves korában elhunyt Raymond Daniel Manczarek Jr., a Doors névre hallgató legendás rockzenekar nem kevésbé...

DIO: Holy Diver

DIO: Holy Diver

Május 16-án már három éve volt annak, hogy elhunyt minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású hard rock/metal énekese, Ronnie James Dio. Az egykori Rainbow és Black Sabbath frontember nélkül a színtér már soha többé nem lehet olyan, mint amilyen vele volt, Dio azonban nem kizárólag a két korszakos legendában alkotott maradandót, hanem szólóban ...

Pestilence: Spheres

Pestilence: Spheres

Gyerekként annyi marhasággal traktálják az embert, nem igaz? „Sok jó ember kis helyen is elfér" – próbáltál már Motörhead koncert után bejutni a wc-be? „Sörre bor, mindenkor, borra sör, meggyötör" – néhány liter után nem mindegy a sorrend? „Kutyából nem lesz szalonna" – kérdezzünk csak meg erről egy kínait, aki járatos a génmanipulációban. A sok né...

Gorgoroth: Destroyer

Gorgoroth: Destroyer

Ősborzalom , avagy felfedezésre váró black metal klasszikus? Néhány esetben csupán viszonyítási pont kérdése az egész. A norvég Gorgorothot teljes pályafutása során végigkísérő szélsőséges megítélés jegyében, pro és kontra alapon, 15 évvel a lemez megszületése, és korabeli, nagy port kavart kritikánk megjelenése után most arra vállalkozom, hogy a ra...

Winger: Pull

Winger: Pull

Sokszor és sok zenekarral kapcsolatban leírtuk már, hogy az adott csapat mennyire alulértékelt, illetve lamentáltunk azon, miért nem kapták meg azt az elismerést, tiszteletet, amit érdemeltek volna. Bár a Winger minden volt, csak épp sikertelen nem, mégis egyértelmű, hogy néhány igen piszkos húzásnak estek áldozatul pályafutásuk során, ráadásul ért...

Slayer: Divine Intervention

Slayer: Divine Intervention

Tulajdonképpen mondhatnám, hogy ez a kedvenc Slayer lemezem, mégis hezitálok, hiszen a szomorú aktualitás kapcsán szintén alaposan kivesézett South Of Heaven t is megilletheti ez a jelző. Az mindenesetre biztos, hogy az 1994-es lemez az egyik legnagyobb favoritom a csapattól, és ennek több oka is van. Ez volt az első anyaguk, amit megjelenésekor már is...

Slayer: South Of Heaven

Slayer: South Of Heaven

1986-ban jelent meg a Reign In Blood , a definitív thrash lemez, amelyet a sajtó azóta is olyan jelzőkkel illet, mint a megkerülhetetlen vagy az ultimatív, illetve a leg-ek különféle változataival halmoz el. Az első két korong után a Slayer nyilvánvalóan szintet lépett vele, és egyben elkészítette azt a tömör thrash eszenciát, amely után nem volt hov...

Slayer: Hell Awaits

Slayer: Hell Awaits

Noha egyes információk szerint a május 2-án elhunyt Jeff Hanneman pályája bizonyos szakaszaiban nem volt túl elégedett a Slayer második teljes nagylemezével, az 1985-ös Hell Awaitsszel, ha felelevenítjük a gitáros és a zenekar karrierjét, az album jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a Slayer ezzel az anyagg...

Slayer: Diabolus In Musica

Slayer: Diabolus In Musica

Bár 2013. május 2-án egy rendkívüli zenésszel/dalszerzővel és egy illúzióval egyaránt szegényebbek lettünk, jelen megemlékezéshez mégsem ez a sajnálatos esemény jelenti az egyetlen okot. A Diabolus In Musica, a Slayer történetének talán legmegosztóbb albuma alig egy hónap múlva lesz tizenöt éves, ráadásul az életműben – talán egyedüliként – zeneile...

Queensryche: Operation: Mindcrime

Queensryche: Operation: Mindcrime

2013. május 3. van, így most szépen tegyük el az agyunk hátsó rejtekébe a Queensryche környékén az utóbbi bő egy év folyamán történt malőröket, feledkezzünk meg köpködésről, verekedésről, szájkarate-hadjáratokról, Geoff Tate új zenekarának minősíthetetlen átjáróházasdijáról, sőt – bár ezek azért nem annyira rosszak, mint azt állítani szokás – tolju...

Vince Neil: Exposed

Vince Neil: Exposed

Nem annyira széles körben, de azért eléggé elterjedt nézet, hogy a két legjobb Mötley Crüe anyag akkor született, amikor a klasszikus felállás együtt sem volt. Mi másról is lenne is szó, mint a '94-es Motley Crue lemezről és Vince Neil első szólópróbálkozásáról, amely kerek húsz évvel ezelőtt jelent meg? És bár az állítás kissé demagóg, azért van b...

Deftones: Adrenaline

Deftones: Adrenaline

2013. április 13-án, 43 éves korában elhunyt Chi Cheng , a Deftones basszusgitárosa. Végzete a legtragikusabb sorsú zenészek sorába juttatta: 2008. november 4-én a kaliforniai Santa Clarában elszenvedett autóbalesetét, majd az életmentő agyműtét végrehajtását követően már soha többé nem ébredt fel az éberkómából, bár az orvosok szerint egészen biztos...

Primus: Pork Soda

Primus: Pork Soda

Leslie Edward Claypool a rockzene legnagyobb udvari bolondjainak egyike, ideértve az eddigieket és a jövőben felbukkanókat egyaránt, bármely galaxisban. Sokan ezt pejoratív megállapításnak tarthatják, pedig hát udvari bolondnak lenni nem is annyira rossz dolog ám! Az ember bárki elé görbe tükröt tarthat, és bátran kimondhatja a legkegyetlenebb igaz...

Aerosmith: Get A Grip

Aerosmith: Get A Grip

Húsz évvel ezelőtt, 1993. április 20-án jelent meg az Aerosmith karrierjének legsikeresebb nagylemeze. Ma már közhelyszámba megy, hogy a Get A Grip a bostoni rosszfiúk másodvirágzásának betetőzése volt, az album slágerei pedig 2013-ban is napi rendszerességgel szólnak a rádiókban (még Magyarországon is, ami azért sokat elárul arról, mennyire beivód...

Rainbow: Long Live Rock’N’Roll

Rainbow: Long Live Rock’N’Roll

Gyakorlatilag a '70-es évek minden régi nagy rockbandája újjáalakult már az évek során: ha nem is stabilan, de kisebb-nagyobb megmozdulásokra még a Led Zeppelin is hajlandó volt a feloszlás óta eltelt több mint harminc év során. Egy meghatározó csapat legerősebb felállásának összeborulása azonban – az időről időre feltámadt pletykák ellenére – sose...

Tool: Undertow

Tool: Undertow

A Tool a zenetörténelem egyik legrejtélyesebb jelensége. Adott négy fickó, akik ritkábban adnak ki lemezt, mint a rég halott Elvis, szívesen játszadoznak a rajongóik idegeivel, sőt, akár még hülyét is csinálnak belőlük, a zene pedig, amit játszanak, épp annyira körülírható, mint egy fekete lyuk. És mindennek ellenére a csapat mégis olyan státuszba ...

King’s X: Out Of The Silent Planet

King’s X: Out Of The Silent Planet

Már vagy másfél évtizede hatalmas közhelynek számít leírni, hogy a King's X a rockzene történetének egyik, ha nem a legalulértékeltebb zenekara, legalábbis abban az értelemben, hogy a szakma és zenésztársak által kivívott tisztelet és a sokak által egyértelműen felvállalt hatás ellenére az átütő siker mindvégig elkerülte őket. Debütáló lemezük a na...

Led Zeppelin: Houses Of The Holy

Led Zeppelin: Houses Of The Holy

1973. március 28-án, vagyis pontosan négy évtizeddel ezelőtt jelent meg a Led Zeppelin ötödik stúdiólemeze, a Houses Of The Holy, ami már a maga idejében is a kísérletek albumaként vonult be minden idők legnagyobb hard rock zenekarának legendáriumába, de mai fejjel is akadnak rajta kimondottan megdöbbentő húzások. Jimmy Page-ék státuszára ugyanakko...

Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion

Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion

A Depeche Mode húsz éve napvilágot látott, nyolcadik stúdiólemezének kiadásakor a legtöbb érintett már sejtette, hogy a Songs Of Faith And Devotion nem csupán a csapat első, elképesztő mainstream sikereket hozó korszakát zárja majd le, de könnyen a csapat pályafutásának végét is jelentheti. A basildoni srácok együttesen, illetve az ezredforduló egy...

Riot: Thundersteel

Riot: Thundersteel

Ha méltatlanul alulértékelt és ismeretlen, netán elfeledett heavy metal csapatokról van szó, jó néhány banda neve kihagyhatatlan a listából. A Jag Panzer, a Hades vagy az Armored Saint mellett ilyen a New York-i Riot is, akiknek pályafutása emellett még ráadásul annyira kacskaringós is volt, hogy már csak ezért is megérdemelnének némi kis extra fig...

Iron Maiden: Killers

Iron Maiden: Killers

Március 13-ára virradóra elhunyt Clive Burr, az Iron Maiden első korszakának feledhetetlen dobosa, aki a '80-as évek elejének egyik legkarakteresebb, legmeghatározóbb ütősegyénisége is volt egyben. Noha Clive játéka három albumon is hallható, és ezek közül az Iron Maident végérvényesen nemzetközi sztárrá tevő The Number Of The Beast volt az egyik, al...

Van Halen: III

Van Halen: III

Egy (de lehet, hogy több) korábbi, ebbe a rovatba írott cikkemben már világossá tettem, hogy nem mindig fogok ragaszkodni a közmegegyezéses klasszikusokhoz, hiszen rengeteg olyan kiváló lemez van, ami szimplán ismeretlen és/vagy alulértékelt, de olyan is szép számmal akad, amelyet igazságtalanul köpködtek meg a maga idejében. Ezúttal egy olyat műve...

Coverdale / Page: Coverdale / Page

Coverdale / Page: Coverdale / Page

Egészen hihetetlen, hogy már ez a lemez is húsz éves, többek között azért is, mert alkotói már megjelenésekor is „öregek", vagy hogy PC-n fogalmazzunk, legendák voltak, olyan életművel a hátuk mögött, amihez másoknak két élet is kevés lenne. És persze mai szemmel nézve is óriási dolog, hogy a kooperáció létrejött, hiszen a legendárium (na meg persz...

Overkill: I Hear Black

Overkill: I Hear Black

A '90-es évek elején jókora változás következett be a fémzenék világában. Miután 1991-ben kijött a Nirvana világot fenekestül felforgató lemeze, a Nevermind , illetve a Pearl Jam első albuma, a Ten , mindenki grunge lázban égett, és miközben egy sor régi thrash csapat kezdte meg a vegetálást, 1992 elhozta a Dirt öt is az Alice In Chainstől. Mindenkinek n...

17. oldal / 22
Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.