Shock!

július 25.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Stryper: The Final Battle

stryper_cKét dolog kísér(t) minket aránylag régóta a földi kultúrában: a heavy metal, illetve picit korábbról a kereszténység. Aki hallgatta régen, majd az újraindulás után is a kettő keverékében utazó Strypert, netán még tetszett is a legutóbbi, Even The Devil Believes lemez, az most sem fog csalódni. Oz Fox rendben lévőnek tűnik a tavalyi agyműtét után, Michael Sweet pedig ugyan átesett pár elég kellemetlen szemproblémán (levált a retinája, emiatt fokozatosan kellett visszavarrni, helyreállítani, ezért látható több interjúban és klipben is szemtakaróval), ez azonban nem vetette vissza abban, hogy újabb dalokat alkosson, és tolja a zenekar szekerét. Vigyázó szemét a Stryperre vetette, ehh, khm.

Na, szóval nem akarom ismét végigvenni, mi volt, mi lett, mi van a pályájukkal, köszönik, jól vannak, és készítettek egy hasonló albumot, mint két évvel ezelőtt. A zene alapvetően a hagyománytisztelően metálos vonalon mozog, semmint a '90-es évekig sűrűbben felbukkanó hard rockos irányban. Meg merem kockáztatni, hogy pont úgy számolják ki ezt, mint a Mekiben a fűszereket: ez kell a mostani közönségnek, ennyi metál pont jó, a nagyon sötét színezetű muzsika nem áll jól nekik, a szellősebb stílus már nem divat, és hát ebből élnek, ezt kell kihozni legmagasabb közgazdasági hozammal.

megjelenés:
2022
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

A maga műfajában ez a lemez színvonalasan szállítja a Stryper-jegyeket, szórakoztató is tud lenni. Persze sok újdonságot senki ne várjon már a metál világán belül. Nyakatekert vagy furfangos zenei megoldások nem sorakoznak egymás után, vannak ugyanakkor kellemes percek. Ilyen a Near, egy aranyos dallamvezetésű darab, ami több, mint egy sima kis lírai szám. Rétegelt kórusok, átgondolt felépítés, klassz. A másik oldalról vannak olyanok, mint a nyitó Transgressor, gyors ütemű, igazi metál tétel, irgalmatlan sikítással berúgva, ahogy kell. Hasonlóan sebes szám nincs a továbbiakban, de érdekes módon olyan nagyon közepesen középtempós szigorúskodás is kevéssé, inkább a visszafogott zakatolás megy. A The Way, The Truth, The Lie ilyen, a Till Death Do Us Part is, bár közben ez utóbbi egy nagyon kellemes refrént foglal magába, ami aztán el tud kísérni a fejedben sokáig.

Fox jókat szólózik, korszerűbbeket, mint a főnök, de ez így volt mindig is, cserébe Sweet hangja úgy hasít most is, mintha nem múlt volna el harminc év legmenőbb időszakuk óta. Oké, hogy Edit néni sokmindent meg tud oldani a stúdióban, de az élő fellépések alkalmával sem vall szégyent a frontfigura. Ugyanakkor az a benyomásom, hogy ez a lemez sokkal-sokkal teljesebb élményt adna, ha – érthetően és érezhetően magasabb költségkeret mellett – precízebb, törődőbb és korszerűbb keverést kapott volna. Több polírozást, ha úgy tetszik. Michael neve szerepel producerként, alapvetően nincs is gond külön-külön a hangszerekkel, főleg nem a hangszeresekkel, a basszus, dob, gitárok magukban jól szólnak, de együtt sajnos kissé olcsónak tűnik. Helyenként felfedezni szintiket is (See No Evil, Hear No Evil például), de nagyon eltűnnek a finomságok. Több szerzeményben is kiváló kórusok hallhatók, vagy a démoni sikoly az Ashes To Ashes végén, de olyan kár azokért a rétegekért, amik remekül úsznak egymásra, illetve remek lenne szebben egymásra csiszolva, de olyan a végeredmény, mint mikor a festő elkészíti a vázlatot, ráfesti a motívumokat, de a festék kissé megszáradt a tubusban, emiatt a részletek elporlanak, vagy a helyükre se kerülnek. Egyébként rendes hifire kipattintva tud szerethető lenni a szikár hangzás, így is lehet szemlélni.

Ha valaki a megbízható metálzenére állt rá, és kellemes háromnegyed órát szeretne magának szerezni, annak nem fog csalódást okozni a The Final Battle. Aki szexi érdekességek után kutat, az ne egy negyvenéves zenekarral kísérletezzen 2022-ben. Aki szereti Sweet hangját – én igen –, az is magához ölelheti ezt a lemezt, apró kedvességek azért előfordulnak a dalok sűrűjében. Ha pedig úgy véled, Isten sárga-fekete csíkos pizsamában jár koncertre, szintén mosolyogva hallgathatod ezt az albumot, hiszen a zene üzenete se változott az elmúlt két évben.

Erős vár a mi nyolc pontunk.

 

Hozzászólások 

 
#7 Martin 2022-12-20 20:42
Amúgy vicces hogy a Manowarnak mindenki felrója hogy ugyanazokat az elcsépelt metal kliséket puffogtatják a szövegeikben állandóan, de a Strypernek senki, holott a Stryper is azt csinálja csak a másik oldalról. Bár nem is annyira, mert a Stryper szövegek is tele vannak fight-tal, beast-tel kill-el hell-lel meg ilyesmikkel. :D
A Stryper szerintem néha még trúmetálabb mint a magukat annak gondoló zenekarok. :D
Idézet
 
 
#6 Zoli 2022-12-20 14:05
Michael Sweet-éknél ez nem máz, ők ténylegesen hívők, számtalanszor beszélt erről többek között a facebook oldalán is. A King Diamond-al készült közös kép miatt is volt kisebb nagyobb felháborodás a rajongók körében, de szépen megindokolta, hogy attól még, hogy két külön világ a zenekar még kölcsönösen tisztelik egymást és elismerik amit csinálnak.

"Just for the record - we’ve always played with mainstream bands. We rarely play churches. This is our calling. To go into the world and deliver a life altering message. With a little help from Mesa & Marshall;-)" - Michael Sweet
Idézet
 
 
#5 The_Sentinel 2022-12-19 21:14
Szeresd ellenségedet, mint felebarátodat.;-)
Idézet
 
 
#4 Goodbye 2022-12-19 20:36
Na ezt meg fogom nézni :D
Azt hittem hogy nem nagyon haverkodnak ilyen alakokkal. Mondjuk az a szép, hogy akkor ezek szerint kb egyformán gondolják komolyan a dalaik szövegeit.
Idézet
 
 
#3 bogar 2022-12-19 15:18
Idézet - Goodbye:
Hiába fejlődnek zeneileg, a szövegviláguk miatt sosem tudtam komolyan venni őket. Vidám vasárnap hard rock verzió.



Én azt gondolom, hogy már ők is helyén kezelik magukat. A szövegviláguk az image része. Egyébként meg vigyorogva posztolják ki a közös képet King Diamonddal a face-re! ;-)
Idézet
 
 
#2 Goodbye 2022-12-19 14:20
Hiába fejlődnek zeneileg, a szövegviláguk miatt sosem tudtam komolyan venni őket. Vidám vasárnap hard rock verzió.
Idézet
 
 
#1 Zoli 2022-12-18 13:42
Nekem az előző album egy picivel jobban bejött, de alapvetően az újjal sincs gond, Michael Sweet-ék nem tudnak hibázni, kiváló zenészek, szívesen hallgatom az egyéb projektjeiket is.
Állítólag készülőben is van a 3. Sweet&Lynch album!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.