Shock!

április 23.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Therion: Beloved Antichrist

therion_cNehéz mit mondani a Therion új művéről, a Beloved Antichrist ugyanis pont olyan, mint várni lehetett. Már akkor sejtettem, hogy ebből az egészből nagy baj lesz, amikor évekkel ezelőtt, egy telefoninterjúban először hallottam a grandiózus metalopera koncepciójáról magától Christofer Johnssontól. A mű most elkészült: kaptunk egy tripla lemezt több mint három óra tiszta játékidővel, amibe megkockáztatom, hogy még a legelvakultabb therionistáknak is beletörhet a bicskájuk. Semmi bajom a nagyszabású elképzelésekkel, sőt, viszont ez a vállalkozás pont nem kiapadhatatlan kreativitásról és ötletgazdagságról tanúskodik, hanem valami egészen másról: a kontroll teljes hiányáról, egy ember totális önmagába borulásáról.

Előrebocsátom: én magam nem vagyok Therion-rajongó, ugyanakkor ostobaság lenne elvitatni, hogy Johnsson és mindenkori társai a '90-es évek második felében tényleg újdonságot hoztak a metalba abban a formában. A Lepaca Kliffoth, majd főleg a Theli és Vovin lemezek jelentőségét eszemben sincs tagadni – még azzal együtt sem, hogy aki valaha hallott igazi komolyzenét, annak azonnal nyilvánvaló lehetett már akkoriban is, hogy Christofer távolról sem korunk Richard Wagnere. De nem is kellett annak lennie: a stílus, amit megalkotott magának, letisztult és egységes rendszert alkotott, még akkor is, ha a dolog körüli felhajtást mindig is túlzásnak éreztem. Sokkal inkább Uzseka Norbi egyik régi hammeres kritikájával értettem egyet velük kapcsolatban, amikor a Klasszikusok popritmusban című régi kiadvány metalverziójaként jellemezte a Theriont. De mint mondtam, ezzel nincs semmi gond. Ahogy egyik, a Shock!-stábon belül gyakran emlegetett tételmondatunk is szól, helyén kell kezelni.

megjelenés:
2018
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 40 Szavazat )

Na, hát pontosan ez az, amit ezzel a mega-, sőt, giga-, sőt, teravállalkozással nem lehet. Értem és elfogadom, hogy Christofer élete főművének tekinti a Beloved Antichristot, nekem viszont hosszú hetek ismételt ismerkedési kísérletei után sem jut eszembe más a lemezről, mint elsőre: hogy a túlzás túlzásának túlzásával állunk szemben. A Theriontól sosem állt távol a grandiózus megközelítés, de ha mondjuk a Lemuria / Sirius B kettőst vesszük, az bizony ehhez képest egy komplett slágergyűjtemény volt letisztult és világos szerkezettel, sok megjegyezhető részlettel, csúcspontokkal. A Beloved Antichrist ezzel szemben alapos feltérképezés után sem tűnik sokkal többnek önmagába halálosan szerelmes, céltalan, menthetetlenül egybemosódó, fontoskodó hömpölygésnél.

Christofer hallhatóan tényleges operában gondolkodott, és többé-kevésbé sikerült is tényleges operát írnia a Therion stílusában, csak hát van egy komoly gond: miközben minden jelentős operának megvannak a maga csúcspontjai, ha úgy tetszik, slágerei, a Beloved Antichrist mentes az ilyesmitől. Őszintén szólva érthetetlennek is tartom, hol maradnak a lemezről az emlékezetes részletek, a kapaszkodók, mert lehet sok mindent mondani a Therionra, de azt biztosan nem, hogy Johnsson ne tudna ragadós melódiákat írni. Itt ezzel szemben olyan szinten egybefolyik a több mint negyven tételre bontott darab, ami példa nélkül áll a zenekar pályafutásában. Komolyan mondom, olyannyira egyhangú, mindenféle hangulati-dinamikai váltástól mentes a három lemez, hogy valami félelmetes. Egy konceptuális mű akkor tud igazán hatásos lenni, ha igazi hullámvasút-utazásra viszi a hallgatót, ha úgy érzed, ott vagy a szereplők között, beleéled magad a sztoriba, és a többi – nem folytatom. És tökmindegy, hogy az alkotók ehhez milyen zenei eszközöket hívnak segítségül, mert a szuggesztivitás a lényeg, legyen szó Tommyról, The Wallról, Operation: Mindcrime-ról, Scenes From A Memoryről. Na, hát ebbe a sorba bizonyosan nem passzol Johnsson friss alkotása.

Vajon a sztori – Vlagyimir Szolovjov Az Antikrisztus története című műve képezi az alapot a 20. század legelejéről – minél autentikusabb megjelenítésének oltárán áldozta fel Christofer a tényleges dalokat? Netán pont akkorra kezdett kifogyni az igazán erős témákból, hogy eljutott karrierje e fordulópontjához? Fogalmam sincs, de talán nem is lényeges. Az eredmény ugyanakkor önmagáért beszél: sokszor lepörgettem az anyagot az utóbbi hetekben, egyvégtében azonban egyszer sem sikerült végighallgatnom, ami szerintem eléggé beszédes. Éppen ezért részletekre sem fogom bontani a nagy művet, mert teljesen értelmetlen. A Művész Úr nyilván baromi jelentőségteljesnek szánta ezt az egészet, csak menet közben olyan szinten beleveszett, hogy a végeredmény hallatán rajta kívül szerintem ember nem érti, mit is akart pontosan kihozni élete vállalkozásából. Pár résztétel – Never Again, Hail Caesar, Nothing But My Name példának okáért – felvillantja, mi lehetett volna ebből az anyagból, ha Johnsson kicsit hallgatóbarátabb megközelítéssel indul neki a nagy munkának. Vagyis nem az ötletek hiányoznak most sem, hanem valami értelmes, emberi léptékű keretrendszer, ami összefogja őket, hogy ne folyjon szét a végeredmény.

Mint mondtam, nem kedvelem különösebben a Theriont, de mindig is elismertem a munkásságukat: helyén kezelve, annak, ami, eddig többé-kevésbé teljesen oké volt ez a történet. Most azonban az előzményekhez képest is egyértelműen kisiklott a szerelvény. Korszakalkotó mestermű helyett kaptunk egy átfoghatatlan, megalomániás masszát egymástól hosszabb távon is teljességgel megkülönböztethetetlen áriákkal, kórustémákkal, a szokásos minimálszimfonikusokra-mennek-a-minimálriffek megközelítéssel. Biztos meg lehet magyarázni, mitől zseniális ez az egész, de nincs semmi értelme: ez az albumszörnyeteg elég egyértelmű mélypont a Therion pályafutásában. És nem érzem úgy, hogy a pontszámmal különösebben rosszindulatú lennék, mert a The Astonishing kábé egy jól strukturált, földközeli, dalcentrikus lemez volt ehhez az albumhoz képest.

 

Hozzászólások 

 
#20 Venomádi 2020-12-11 01:07
Idézet - Hansen:
A sok okostojás kritikusnak üzenem, hogy tessék, lehet nekiállni, és legalább egy olyan dalt összehozni, ami ezen, vagy éppen más Therion lemezen megállja a helyét.


Ádám azóta is gyakorol. Ma már adna rá egy kilencest is.
Idézet
 
 
#19 Megatherion 2019-04-16 21:01
Fogalmuk sincs ezeknek a firkászoknak semmiről.
Abban biztos vagyok, hogy egyik sem zenél.
Sosem fogtak még le egy hangot sem
Zene ez a legjavából!!!
Idézet
 
 
#18 Hansen 2019-04-16 13:54
Most jött el az ideje, hogy belemélyedjek a lemezbe, és bizony az elsőre emészthetetlene k tűnő 3 CD anyaga tartalmaz meglepetéseket, és csalódásokat is. Összességében kellemes csalódás volt számomra főleg azok után, amiket olvastam róla. Ez nem olyan lemez, amit beteszel és vezetés közben hallgatod. Időt, és odafigyelést igényel. Csak akkor hallhatóak meg a szerző zsenialitását dicsérő apró elemek, hangzások, betétek, beszúrások, vagy éppen riffek, dallamok.
A sok okostojás kritikusnak üzenem, hogy tessék, lehet nekiállni, és legalább egy olyan dalt összehozni, ami ezen, vagy éppen más Therion lemezen megállja a helyét. Nem titok, én a Theli óta rajongója vagyok Johnsson Mester munkásságának. Rajongója, de egyben kritikusa is, ha éppen úgy hozza. Pl a nagy line-up váltás óta nem igazából tetszett a Therion irányvonala. A Niemann fivérek hiánya sajnos rányomta bélyegét az előző lemezekre. Viszont ez a mű megkívánja, hogy az ember félre tegye előítéleteit. És bizony ha így ülünk le, időt szánva a kellő elmélyülésre, szembesülhetünk azzal, hogy ez elsősorban nem egy Therion sorlemez, hanem egy teljesen különálló szerzemény, amely zseniális. Itt nem csak a Therion rajongók, hanem a komolyzene, a musical kedvelői is megtalálhatják a számukra kedves tételeket. Ez a szerzemény túlmutat a Therion keretein. Ha valaki Therionként hallgatja a lemezt, bizony csalódni. Ha nyitottan áll hozzá, és érdeklődve, minden előítélettől mentesen áll hozzá az áttanulmányozás ához, megtalálhatja a számára kedves momentumokat.

Csak sajnálni tudom azokat, akik előítéletüktől vakon próbálnak fogást találni egy ilyen szerzeményen. Persze, bele lehet kötni, hiszen tökéletes mű nem létezik, mert minden szubjektív. De tegye ezt úgy a kritikus, hogy ne mindenáron csak a hibát keresse.
Idézet
 
 
#17 Dead again 2018-05-25 22:59
Nem akkora tragédia ez a lemez, mint amekkorának beállítják itt. Nekem tetszik, hogy el lehet merülni benne. Engem meggyőztek. Bár lehetne harapósabb is a hangzás, monumentálisabb (az "alaphangszerekr e" gondolok itt), de lehet a koncepció része volt ez.
Idézet
 
 
+3 #16 III. Rambó János 2018-04-22 22:34
Egyáltalán nem a nyitottság kérdéséről van szó, hanem a jóízlés hiányáról. Ez a zene cukros, üres giccs, nincs mögötte semmi az égvilágon. Régen is az volt, de mostanra már az izgalom is eltűnt belőle, ami a Theli idején még megvolt.
Idézet
 
 
+3 #15 fehérfarkas 2018-04-22 18:36
Idézet - Xanadu:
Idézet - fehérfarkas:
Ez a metaltól eltávolodott zenéket (is) kedvelőknek, meg a zeneileg nyitottaknak ajánlott. Akik metalt várnak, azok csalódni fognak.


Szerintem meg lehet ezt agyondefiniálni , hasonlítgatni, skatulyákba szorítani, a lényeg úgyis az, hogy megfog-e, szórakoztat-e, elgondolkodtat-e, megérint-e, újrahallgatásra ösztökél-e stb. avagy kurvára nem. A legsúlyosabb anyagok is megadhatják ezt neked, vagy fordítva: a 3:46 perces slágernótácskár a pedig csak ásítozol... A képlet tehát marha egyszerű: a produktum kellően EMLÉKEZETES vagy többszöri próbálkozás után is elmegy az ember mellett, mint a reggeli busz? Tökmindegy, mennyire MÁS ez a triplaalbum, hogy nem szimfo-metal, hanem musicales, dark rockos, operás, helloweenes-sisters of mercy-s kiskutyafasza, és hogy a hallgató nyitott-e rá, amennyiben maga a Hét Műtárgya olyan unalmas, mint a reggeli vízállás-jelentés.

Valakinek a Sunn O))) a zenei izgalmi faktor netovábbja, valakinek meg csak a "livinonapréjör" meg a "hájvéjtuhell". Jól is van ez így, míg nem kezdjük el görcsösen megmagyarázni a dolgot. Persze lehet róla vitatkozni, de a lényegen mit sem változtat: vagy tetszik a csaj, és van kémia, aztán dugtok egy kurva nagyot, vagy csak kávéztok egyet, oszt kalap-kabát, mindenki megy a dolgára. :)



Nekem tetszik, és több ismerősömnek is tetszik. És a neten is olvasom többektől, hogy tetszik nekik. Meg vannak sokan, akiknek meg nem tetszik. És vannak olyanok is, akiknek csak bizonyos számok tetszenek róla, és azokat egymás után rendezik a gépükön vagy a lejátszójukban, és csak azokat hallgatják :)
Ízlések és pofonok.

Mondjuk én alapból szeretem a valódi operát is :) Meg szeretek sok féle nem metal zenét is. Számomra nem unalmas, és a fogós dallamok meg énektémák nagyon jók benne. A zenekari részekből pedig nemcsak a keménység hiányzik, hanem az a virtuózítás mint a régebbi albumaikból, de azért amit az előző kommentemben már írtam: ez nem szimfón mikus metal és nem is metal opera. Hanem opera hard rock és gótikus rock elemekkel fűszerezve.
(a metal opera meg rock opera = metal meg rock zene metal meg rock énekkel (vagy akár több énekessel), csak egybefüggő történetet mesélnek el a számok) Az opera pedig egy énekes műfaj, ahol a zene csupán aláfestés.
Nekem tetszik, de tudomásul veszem, hogy másoknak pedig nem. :)
Idézet
 
 
+2 #14 Xanadu 2018-04-22 15:03
Idézet - fehérfarkas:
Ez a metaltól eltávolodott zenéket (is) kedvelőknek, meg a zeneileg nyitottaknak ajánlott. Akik metalt várnak, azok csalódni fognak.


Szerintem meg lehet ezt agyondefiniálni , hasonlítgatni, skatulyákba szorítani, a lényeg úgyis az, hogy megfog-e, szórakoztat-e, elgondolkodtat-e, megérint-e, újrahallgatásra ösztökél-e stb. avagy kurvára nem. A legsúlyosabb anyagok is megadhatják ezt neked, vagy fordítva: a 3:46 perces slágernótácskár a pedig csak ásítozol... A képlet tehát marha egyszerű: a produktum kellően EMLÉKEZETES vagy többszöri próbálkozás után is elmegy az ember mellett, mint a reggeli busz? Tökmindegy, mennyire MÁS ez a triplaalbum, hogy nem szimfo-metal, hanem musicales, dark rockos, operás, helloweenes-sisters of mercy-s kiskutyafasza, és hogy a hallgató nyitott-e rá, amennyiben maga a Hét Műtárgya olyan unalmas, mint a reggeli vízállás-jelentés.

Valakinek a Sunn O))) a zenei izgalmi faktor netovábbja, valakinek meg csak a "livinonapréjör" meg a "hájvéjtuhell". Jól is van ez így, míg nem kezdjük el görcsösen megmagyarázni a dolgot. Persze lehet róla vitatkozni, de a lényegen mit sem változtat: vagy tetszik a csaj, és van kémia, aztán dugtok egy kurva nagyot, vagy csak kávéztok egyet, oszt kalap-kabát, mindenki megy a dolgára. :)
Idézet
 
 
+4 #13 fehérfarkas 2018-04-22 11:30
Szerintem ez egy nagyon jó lemez, de nem szimfónikus metal, mint amire sokan vártak. Ez egy opera hard rock (Led Zeppelin) és gothic rock (Sisters of Mercy) elemekkel keverve - de elsősorban az operán van a hangsúly, és csak másodsorban a rockon. Metal csak nagyon ritkán van benne, főleg a 3 CD-n, ahol a történet a drámai végkifejlezhet közeledik.
Egyébként Christopher már régóta akart csinálni egy metal nélkül (vagy csak minimális metalt tartalmazó) operát, csak mindig úgy érezte ő is, meg a kiadója is, hogy nem érett meg rá az idő és a metalos közönség nem tudná befogani. Már az ikerlemezek idejében is szó volt egy 3. lemezről, ami egy metal nélküli opera lett volna, csak akkor a Christopher is meg a kiadó is úgy látták jónak, ha jegelik ezt a projektet.
Egyébként ritkán hallgatnak egy több részes operát az elejétől a végéig egyben végig. Inkább részleteket, témákat, fejezetek szoktak egyszerre végighallgatni.
(Vajon hányan és milyen gyakran hallgatján végig egyben Wagnernek a Nibelüng tetralógiáját, ugye?)

Nekem meg pont az operás dolgok miatt tetszik, és nagyon jó dallamok vannak benne. Sőt pont a metalosabb 3. CD (azon van a régi szimfónikus metal korszakot idéző Beneath the starry skies) tetszik kevésbé, és az első operásabb 2 CD tetszik jobban, mert azokon jobbak a dallamok. De ez ízlések és pofonok kérdése.
Aki metalt vár ettől a műtől az csalódni fog, mert ez nem metal. Ez opera hard rock és gothic rock elemekkel.

Az új Therion lemez azokhoz szól, akik zeneileg nyitottabbak a metalon és rockon kívüli zenei világra is, és akik szeretik az Elend, a Dark Sanctuary meg a Die Verbannten Kinder Evas lemezeit, vagy a The Gathering, Ulver, Burzum, Helloween (Chameleon) kísérletezős, metaltól eltávolodó lemezeit.

A rockopera és musical teljesen más mint a rendes opera.
A rock opera az rock zene, rock énekkel, csak egy komplett történet van a szövegben elmesélve, és akár több énekessel is a történetnek megfelelően.
A musical az musical, az a Hair, Macskák és hasonlók alapján ki ne ismerné :D :D :D

Az opera viszont egy énekes műfaj, ahol magán az éneken van a hangsúly és a zene csak kíséret. És az ének itt az igazi operaéneket jelenti.
A szimfóniánál viszont magán a hangszeres zenén van a hangsúly.
A Therion régebbi lemnezei szimfónikus metal lemezek voltak operás énekkel kísérve. Az új Therion lemez viszont egy opera, amit hard rock elemekkel fűszereztek. Persze lehetett volna opera, amit metal zenével kísérnek, de a Christopher inkább a hard rock mellett döntött.
Szóval itt senki ne várjon olyan szimfónikus és metalos részeket mint a Theli és az ikerlemezek közti időszakban játszott a zenekar. Mert ez a lemez teljesen más stílus.

Ez a metaltól eltávolodott zenéket (is) kedvelőknek, meg a zeneileg nyitottaknak ajánlott. Akik metalt várnak, azok csalódni fognak.
Idézet
 
 
+4 #12 Thasaidon 2018-04-22 00:53
Ezt valahol sejtettem. :-D :'( Pedig a koncert milyen bivaly volt. És amúgy pl. a Temple of New Jerusalem nagyon jó szám. Nem értem ezt az "egomán Chris" dolgot, a Gothic Kabbalah-n tökre átengedte a dalszerzési gyeplőt a többieknek, sosem tűnt egy olyan nyilvánvalóan központi és figyelmet igénylő figurának, mint pl. Åkerfeldt.

Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Thasaidon:
Őszintén szólva én nem mertem végighallgatni, épp azért, mert eléggé kedvelem a Theriont, és szerintem a Gothic Kabbalah-ig zseniális, és nem akartam megkockáztatni a csalódást. Lényegében az lett leírva a kritikában, amire számítottam a megszellőztetet t előzetes dalok alapján. Egyébként már az is ijesztő volt számomra, hogy az Antichrist szó szerepel a lemez címében. Annak azért örültem volna, ha inkább egy Therion-rajongó veszi elő a lemezt (bár ha nem tévedek, abból van kábé egy a stábban, és lehet, hogy ő is félt a pofára eséstől :-D ).

Konkrétan nem bírja végighallgatni a lemezt, ezért maradt rám. :)
Idézet
 
 
+5 #11 Draveczki-Ury Ádám 2018-04-21 07:11
Idézet - Thasaidon:
Őszintén szólva én nem mertem végighallgatni, épp azért, mert eléggé kedvelem a Theriont, és szerintem a Gothic Kabbalah-ig zseniális, és nem akartam megkockáztatni a csalódást. Lényegében az lett leírva a kritikában, amire számítottam a megszellőztetet t előzetes dalok alapján. Egyébként már az is ijesztő volt számomra, hogy az Antichrist szó szerepel a lemez címében. Annak azért örültem volna, ha inkább egy Therion-rajongó veszi elő a lemezt (bár ha nem tévedek, abból van kábé egy a stábban, és lehet, hogy ő is félt a pofára eséstől :-D ).

Konkrétan nem bírja végighallgatni a lemezt, ezért maradt rám. :)
Idézet
 
 
+4 #10 Thasaidon 2018-04-20 23:19
Őszintén szólva én nem mertem végighallgatni, épp azért, mert eléggé kedvelem a Theriont, és szerintem a Gothic Kabbalah-ig zseniális, és nem akartam megkockáztatni a csalódást. Lényegében az lett leírva a kritikában, amire számítottam a megszellőztetet t előzetes dalok alapján. Egyébként már az is ijesztő volt számomra, hogy az Antichrist szó szerepel a lemez címében. Annak azért örültem volna, ha inkább egy Therion-rajongó veszi elő a lemezt (bár ha nem tévedek, abból van kábé egy a stábban, és lehet, hogy ő is félt a pofára eséstől :-D ).
Idézet
 
 
+3 #9 BSND 2018-04-20 22:05
Bocsi az Offért, de esetleg az új Primordialról nem terveztek írni?
Idézet
 
 
+3 #8 Robidog420 2018-04-20 20:17
Off:
Tényleg az új Primordial-ról lesz kritika?
Idézet
 
 
+2 #7 John D 2018-04-20 17:01
Ez a zene egy giccses, mesterkélt szar. Kovács Ákos is hasonlót csinálna ha ilyesmi zene jönne ki kezei közül.
Idézet
 
 
+4 #6 sehol 2018-04-20 16:19
Off de máshol nem tudom megjegyezni, az új Primordial-ról nem lesz valami?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.