Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Candlemass: Sweet Evil Sun

candlemass_cNem kérdés, hogy a legutóbbi, Johan Langquist visszatérését extrém hosszú idő után váratlanul elhozó legutóbbi Candlemass-lemez minden előzetes fenntartást félresöpört, így a folytatásnál már fel sem merült ilyesmi. Részben azért sem, mert Leif Edlingben tényleg vakon meg lehet ma már bízni a zenekarral kapcsolatos döntéseket illetően, de Langquist saját jogán is méltó lett az elismerésre: nemcsak a The Door To Doom, de a köztes időben kiadott karanténkoncert is megmutatta, hogy – bár nem szeretem az ilyen címkéket – ha egyvalakit kéne ma megneveznünk A Candlemass Hangjaként, akkor az ő. Én magam is a megrögzött Levén-fanok közé tartozom alapvetően, de már csak a némileg hasonló hangszín miatt sem panaszkodhat senki. Nyilván Mats is zseniálisan fel tudta volna énekelni a 2019-es anyagot, de valószínűleg ő maga sem gondolkozott tartósan berendezkedni a talán túlságosan is ikonikus pozícióban, az a tény pedig, hogy Langquist már 1986-ban is benne volt, tulajdonképpen minden ellenérvet felülír.

megjelenés:
2022
kiadó:
Napalm
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 24 Szavazat )

És 2019 szellemében érkezett az immár menetrendszerinti (hiszen ugye ott volt még a 2020-ban kissé elsikkadt Pendulum EP), folytatás is Marcus Jidell producerkedésével, némileg pikáns módon kábé egyidőben az új Avatariummal, és ha ez nem lenne elég, maga Jennie-Ann is vendégszerepel az egyik dalban, a kiváló When Death Sighsban. Hát mit mondjak, ezt már csak egy közös turnéval lehetne megfejelni, de addig is koncentráljunk az új Candlemass-dalokra. Nyilván itt az irány sokkal direktebb, egyenes vonalúbb, mint a tesóbandánál, ahol sose lehet tudni, hogyan alakulnak az arányok a különféle sötét árnyalatok között. És ennek megfelelően a Sweet Evil Sun már nem üt elsőre akkorát, mint elődje, de ezt nem is várjuk tőle, mert igazából nagy változás már akkor se történt, hiszen két EP is kapocsként szolgált a két sorlemez között és tulajdonképpen a Psalms For The Dead által kijelölt irányt mentette át Edling mester az Avatariumba. Amit 2022-ben hallunk tehát, az már újra a „szokásos″. Persze szó sincs arról, hogy rutinszerű lenne a dalcsokor (bár persze a rutint sem feltétlenül szitokszóként kell értelmezni), sokkal inkább mondhatni, hogy minden a helyére került.

Van tehát kilenc új Candlemass-szerzemény (+outro) hagyományőrző, jól ismert stílusban, kiváló (jó száraz) hangzással, melyek közül engem a címadó dal vett meg ugyanúgy rögtön kilóra, mint legutóbb a Bridge Of The Blind – hiába, ahogy az ember öregszik, egyre inkább a „slágerek″ fogják meg. Persze a Sweet Evil Sun címéhez híven távolról sem ballada, csak olyan refrénje van, amit utána egész nap dúdol az ember – ilyet szinte minden Candlemass-albumon találunk. Persze ez nem halványítja el a Wizard Of The Vortex misztikusan döngölő, diszkrét és kellően félelmetes billentyűkkel megtoldott nyitását, ráadásul itt már Lars Johansson is villant egy emlékezeteset (és aztán sokat), ahogy mindig is szokta. Aztán megyünk szépen tovább, ahogy kell, hol lendületesebb tempóval (Angel Battle, Devil Voodoo), hol hömpölygősen (Black Butterfly) és persze ott van aztán a már említett Jennie-féle dal, amből nyugodtan lehetne több is, ez ugyanis nem duett, hanem háttérvokál, tehát Miss Smith egyáltalán nem telepszik rá (viszont végén a gitártéma tuti hogy Jidelltől származik) meg persze az egyik csúcspontként is értelmezhető, kevésbé tipikus felépítésű, de nagyon is ragadós refrénű Scandinavian Gods (csodálkozom, hogy ilyen című dalt hogyhogy nem írt még senki ott fent Északon).

A Crucifiedban keverednek a tempók és itt ismét nagy kedvencem a Johansson-szóló, a Goddess pedig amolyan jellegzetes, nagyívű Candlemass-lemezzáró, ezek valahogy mindig nagyot szólnak a végén. Az outro szellemes Sabbath-kikacsintásnak tűnik, afféle easter eggnek szánhatták (nem lövöm le az esetleges poént), de hát tulajdonképpen maga a zenekar is az, és ennél nagyobb elismerésre 2022-ben sincs szükségük.

 

Hozzászólások 

 
#8 Thasaidon 2022-12-22 11:30
Idézet - Asidotus:
Nem tudom nem megemlíteni az amerikai The Otolith nevű zenekar Folium Limina című lemezét. Doomnak doom, alapvetően női énekkel (meg némi hörgéssel is), de nem az a szimfonikus fajtájú, és sok sok vonóssal. Tipikusan 10/10-es alkotás, definíció szerint


A The Otolith kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az alapítói között ott van Sarah Pendleton és Kim Pack, akik korábban a SubRosa nevű zseniális női frontos doom formáció hegedűsszekciój át képezték. Aki az Otolitht bírja, az szerintem a SubRosát is csipázni fogja. Én a SubRosát rajongva imádom, köszi, hogy felemlítetted a The Otolitht, azt hiszem, ideje is belehallgatnom. :-)
Idézet
 
 
#7 ProgFan 2022-12-22 11:06
Szerintem nagyon is rendben van ez az album.
Lehet van jobb, sőt minden halnál van nagyobb de ez Candlemass név alatt hozza a szokásos sötét hangulatot, fogós riffiket és szólókat, mindez mellett 10 pontos hangzás.
Vokál is passzol hozzá, habár számomra Messiah a no1.
Reális a 9 pont, jó párszor meg fog még fordulni nálam, mint az előzőek.
Írásért meg ezer hála, ez is ill. a Stratovarius-ról készült is kitűnő.
Részemről már csak a Disillusion és Edenbridge idei kiadásai hiányoznak, köszönjük az egész éves munkátokat!
Idézet
 
 
#6 CChutney 2022-12-22 07:43
Idézet - alcident:
Idézet - Asidotus:
Létezik egy lengyel zenekar, hol Monasterium, hol Evangelist néven adnak ki lemezt.
2018. Evangelist: Deus Vult
2019. Monasterium: Church of Bones
2022. Monasterium: Cold are the Graves
Kiváló candlemass-doomok, szerintem jobbak, mint az utóbbi évek Candlemass lemezei
Említeném még a finn Spiritus Mortis idei lemezét, a The Great Seal-t, szintén ez a műfaj, és szintén kiemelkedő alkotás.
Nem tudom nem megemlíteni az amerikai The Otolith nevű zenekar Folium Limina című lemezét. Doomnak doom, alapvetően női énekkel (meg némi hörgéssel is), de nem az a szimfonikus fajtájú, és sok sok vonóssal. Tipikusan 10/10-es alkotás, definíció szerint

Természetesen csak az a jó amit senki sem ismer.



Én ebből kettőt is ismerek, pedig bőven nem a zenehallgatás a primer hobbim. Az, hogy te műveletlen vagy, nem azt jelenti, hogy a másik menőzni akar.

Hoppá, milyen fölösleges, bántó beszólás, nemde?
Idézet
 
 
#5 alcident 2022-12-22 06:53
Idézet - Asidotus:
Létezik egy lengyel zenekar, hol Monasterium, hol Evangelist néven adnak ki lemezt.
2018. Evangelist: Deus Vult
2019. Monasterium: Church of Bones
2022. Monasterium: Cold are the Graves
Kiváló candlemass-doomok, szerintem jobbak, mint az utóbbi évek Candlemass lemezei
Említeném még a finn Spiritus Mortis idei lemezét, a The Great Seal-t, szintén ez a műfaj, és szintén kiemelkedő alkotás.
Nem tudom nem megemlíteni az amerikai The Otolith nevű zenekar Folium Limina című lemezét. Doomnak doom, alapvetően női énekkel (meg némi hörgéssel is), de nem az a szimfonikus fajtájú, és sok sok vonóssal. Tipikusan 10/10-es alkotás, definíció szerint

Természetesen csak az a jó amit senki sem ismer.
Idézet
 
 
#4 Asidotus 2022-12-21 19:37
Létezik egy lengyel zenekar, hol Monasterium, hol Evangelist néven adnak ki lemezt.
2018. Evangelist: Deus Vult
2019. Monasterium: Church of Bones
2022. Monasterium: Cold are the Graves
Kiváló candlemass-doomok, szerintem jobbak, mint az utóbbi évek Candlemass lemezei
Említeném még a finn Spiritus Mortis idei lemezét, a The Great Seal-t, szintén ez a műfaj, és szintén kiemelkedő alkotás.
Nem tudom nem megemlíteni az amerikai The Otolith nevű zenekar Folium Limina című lemezét. Doomnak doom, alapvetően női énekkel (meg némi hörgéssel is), de nem az a szimfonikus fajtájú, és sok sok vonóssal. Tipikusan 10/10-es alkotás, definíció szerint
Idézet
 
 
#3 George 2022-12-21 16:21
Ezer éve imádom őket,énekestől függetlenül...ez a lemez az év egyik legjobbja...A HAMMERt meg még remélem még további 40 évig a kezembe vehettem..
Idézet
 
 
#2 Tulus 2022-12-21 14:50
agonizáló metal zenei szaklap? Mármint a hammer?
Idézet
 
 
#1 abigél 2022-12-21 12:30
Én nem értem miért tartják olyan nagyra ezt a zenekart. 4-5 szám után már kiszámítható és unalmassá válik. És még ez lett az 1. helyezett egy már agonizáló metal zenei "szak"lapnak.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.