Shock!

május 20.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Therion: Leviathan II

therion_c2018-ban úgy tűnt, végleg elveszítem a Theriont. Anno a Sithra Ahra lemezért sem voltam már oda, de a Beloved Antichrist már tényleg annyira megfeküdte a gyomromat, hogy azt hittem, számomra ezzel kábé le is zárult a csapat története. Christofer Johnsson, a főnök aztán tavaly szinte a semmiből jelentette be, hogy egyfajta hátraarcként csinál egy olyan anyagot, amely kvázi a rajongói elvárások mentén készült. Pontosabban nem is egyet, hanem hármat. A Leviathant ugyanis trilógiának tervezi, az októberben érkezett „középső" diszkje pedig csaknem két évvel követi a 2021 januárjára esett első részt.

Ahogy pedig anno a Leviathan I-nél is írtam, csak üdvözölni tudom Christofer azon döntését, hogy egyrészt nem egyben önt ránk háromórányi zenét, másrészt pedig visszatért ahhoz a közérthetőbb, slágeresebb és karakteresebb világhoz, ami a csapatot a csúcskorszakban jellemezte. A Beloved Antichristtal pont az volt a legfőbb bajom, hogy igazán emlékezetes tételek nélkül egyetlen dalmasszává folyt össze. Külön-külön nem feltétlenül volt baj azokkal a szerzeményekkel sem, egyben viszont kezelhetetlenné váltak. Ilyesmi szerencsére a Leviathan II esetében fel sem merül. A hangulat persze hasonló, mint az első rész esetében, hiszen egyrészt ezt a koncepció is megköveteli, másrészt pedig ugyanaz a felállás is dolgozott mindkét lemezen.

megjelenés:
2022
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

A fő vokalisták tehát ezúttal is Thomas Vikström és Lori Lewis, akik mindketten harcedzett Therion-veteránok, és ugyan Marko Hietala és Mats Levén most nincs, de itt van az Eclipse-ből Eric Martensson két nótában, a The Loudest Silence szerb énekesnője, Taida Nazraic és a legutóbbi Amorphis-albumon is vendégeskedő, Taidához hasonlóan már a Leviathan I-en is éneklő izraeli Noa Gruman. Meg rajtuk kívül még hat énekes, akik döntően a kórusok vastagításából veszik ki a részüket. A Therionnál védjegynek számító sokszínű, monumentális énektémák tehát most is adottak, és ezeket ismét csak sikerült jó dalokká kovácsolni.

Az Eric Martensont is csatasorba állító, nyitó Aeon Of Maat például kapásból igazi, feketeöves Therion-sláger, mely a metálos éneklést váltogatja fajsúlyos kórusokkal. A karakteres, nagyívű, ünnepélyes refrénben kiteljesedő Litany Of The Fallen is hasonlóan fogós, akárcsak a Lunar Coloured Fields, mely a power metalosan riffelő, kifejezetten ragadós vokálokat villantó Midnight Starral együtt a legszebb Vovin- és Deggial-hagyományokat idézi. A Lucifuge Rofocale, a szigorúbb énektémákhoz való visszatérésével a Thelit juttatja eszembe, a Lori Lewisszal és Taidával, valamint a tenor Yuri Zaplanovval a mikrofon mögött felvett, éteri Hades And Elysium meg simán ott van a csapat történetének legjobb balladái között. A Cavern Cold As Ice nightwishesen popos refrénje mellé bedob egy ebben a dalban meglepően súlyosnak ható, sötét gitártémát is, a Codex Gigas meg klasszikus Therion-hömpöly, Thomas Vikström heroikus pillanataival és remek kórusokkal. A lemezt a Carmina Burana-ízű Pazuzu zárja ismét csak Eric Martenssonnal, aki így keretbe is foglalja a lemezt. Ráadásul egyfajta bónuszként itt van a dal AOR-nak nevezett, a valóságban azonban annyira azért nem AOR-os verziója is.

Kellően változatos, a régi rajongókat (mármint az operás vonal régi rajongóit) maximálisan kiszolgáló anyag ez, mely ugyan a megszokott építőkockákat variálja újra, de ismét csak kifejezetten tetszetős felépítményt hoz ki belőlük. Mivel pedig a Therion még akkor is remek banda volt élőben, amikor lemezek terén gyengélkedtek kissé, csak remélni tudom, hogy az idén őszre tervezett, de sajnos végül meghiúsult Európa-turné – és benne a magyar állomás – mihamarabb pótlásra kerül.

 

Hozzászólások 

 
#7 Equinox 2022-12-30 20:01
El tudom fogadni, hogy az új Therion nem jó, de aki a death metal Theriont sírja vissza, az gondolom Tiamattól is a Sumerian Cryt várja, és már a Cloudsszal eladták magukat. Lehet így is nézni, de minek?

Ha unalmas, hogy mindig hozzászólok ehhez, akkor meg azt mondanám, hogy minden ilyen cikkhez valaki odabölcselkedi ugyanezt, és az is ilyen unalmas.
Idézet
 
 
#6 Barcs Bence 2022-12-30 07:29
Idézet - ProgFan:
Idézet - Tulus:
"Nekem sikerült jóra hallgatnom"

Ha valamit jóra kell hallgatni, akkor ott elég nagy a baj....

Dehogy baj, az számos prog metal bandának a művét jóra hallgattam, köztük a Scenes from a Memory és a Blackwater Park-t is ami több évbe telt mire összeállt(és máig van olyan része ami új).
Szóval számomra nem idegen, sőt ami első hallgatásra fogós az nem marad meg hosszútávon és elég hamar kikerül a lejátszóból, viszont ezek a komplexebb zenék teljesen váratlan időben visszaköszönnek a tudat alatt is.

Therion Leviathan albumok eddig inkább hajaznak olyasmire mint a modern Epica, hogy a komplexebb alstílusokból merítenek, ami kicsit a könnyű hallgathatóság rovására megy.(ami számomra nem baj, mert 1 hallgatás az nem hallgatás)


Azért ne keverjük össze a jóra hallgatást az "annyira zseniális hogy minden hallgatásra felbukkan valami újdonság amire eddig nem figyeltem fel pedig végig ott volt" érzéssel... Ég és föld a kettő közt a különbség. (Ha már a Scenes From A Memory lemezt emlegetted...)
Idézet
 
 
#5 ProgFan 2022-12-29 16:49
Idézet - Tulus:
"Nekem sikerült jóra hallgatnom"

Ha valamit jóra kell hallgatni, akkor ott elég nagy a baj....

Dehogy baj, az számos prog metal bandának a művét jóra hallgattam, köztük a Scenes from a Memory és a Blackwater Park-t is ami több évbe telt mire összeállt(és máig van olyan része ami új).
Szóval számomra nem idegen, sőt ami első hallgatásra fogós az nem marad meg hosszútávon és elég hamar kikerül a lejátszóból, viszont ezek a komplexebb zenék teljesen váratlan időben visszaköszönnek a tudat alatt is.

Therion Leviathan albumok eddig inkább hajaznak olyasmire mint a modern Epica, hogy a komplexebb alstílusokból merítenek, ami kicsit a könnyű hallgathatóság rovására megy.(ami számomra nem baj, mert 1 hallgatás az nem hallgatás)
Idézet
 
 
#4 Tulus 2022-12-29 13:54
"Nekem sikerült jóra hallgatnom"

Ha valamit jóra kell hallgatni, akkor ott elég nagy a baj....
Idézet
 
 
#3 ProgFan 2022-12-29 12:24
Nekem sikerült jóra hallgatnom, az idei év egyik kedvenccé vált.
Egyedi Therion hangulat az első másodperctől az utolsóig.
Lehet a demok jobbak voltak, de hálás vagyok hogy még mindig ontják az ilyen minőségi anyagokat a műfaj szerelmeseinek.
Részemről 10 pont, de megértem ha valakinek ez nem elég.(fölig hogy idén azért szép számban jöttek albumok, így mindenki megtalálta a maga világát)
Idézet
 
 
#2 Dead again 2022-12-29 11:45
Szörnyen gyenge lett ez a lemez. Számos hallgatás után se tudok egy hangot se felidézni belőle, jellegtelen, unalmas. Tudom, hogy (sarkítva) alapvetően egyszerű a Therion receptje: opera + metal, de mégis kiemelte őket a mezőnyből az az egyéni íz, hangulat, hogy 'Igen, most Theriont hallgatok'. Ez a varázs elmúlt. Még a Sitra Ahra is felértékelődött bennem, pedig eddig azt tartottam a legrosszabb Therion lemeznek valaha. Szóval, baromi nagy csalódás.
Idézet
 
 
#1 Tulus 2022-12-29 10:24
Death Metal nélkül szart se ér a Therion. Unalmas, sivár, semmitmondó.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.