Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nickelback: Get Rollin’

nickelback_cBizonyára mindenkit baromira meglep, hogy az új Nickelback-lemez hamisítatlan Nickelback-dalokat rejt. Chad Kroegerék nem éppen arról híresek, hogy újból feltalálják a kereket – valójában a saját járgányon is mindössze egy gumicserét eszközöltek néhány évvel ezelőtt, a No Fixed Address lemezzel, de valahogy akkor is pont sikerült nyárit felpakolni télre, szóval gyorsan visszakoztak a legutóbbi Feed The Machine-nel. A Get Rollin'-nal pedig nyílegyenesen száguldanak előre tovább, a cím és a borító szellemében, öt év szünet ide vagy oda.

Ebből fakadóan ez a lemez is fogós dalokkal teli arénarock aránylag kezelhető mennyiségű töltelékkel, amennyiben szereted a Nickelbacket, és nyálcsorgató, ütnivalóan kommersz, kiszámított lakossági termék, ha csak az alkalmat lesed, amikor leköpheted őket. Ebbe az utcába biztos nem szeretnék belehajtani 2022-ben, mert végtelenül elcsépelt és nem vezet sehová, így annyit mondok: ezúttal a kilengésmentes jellegen van a hangsúly, és ebbe ennél a zenekarnál éppúgy beletartozik pár állati erős dal, mint néhány unalmas, ilyet-már-sokszor-hallottunk kategóriás darab. Mint ahogy a digitális, hi-tech sound is.

megjelenés:
2022
kiadó:
Nickelback II Productions / BMG
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 24 Szavazat )

Ha a legjobb momentumokat kell kiemelni, a nyitó kettős mindenképpen csúcspont. Az uniformizált, de mégis kiirthatatlanul agyba rögzülő San Quentinre elsőre csak legyintettem, de aztán azon kaptam magam, hogy azonnal megragadt a fejemben, és hosszabb távon is működik. A Skinny Little Missy, ha lehet, még irritálóbban fogós, és a Vegas Bombbal egyetemben azt az iskolát képviseli, ami nagyjából a Dark Horse-nál jött be a bandánál ebben a formában. Nekem mindig az jut eszembe az ilyen típusú nótáik húzásáról, mintha a klasszikus Def Leppard jammelne az MTV-s korszakát élő ZZ Toppal a 21. században – baromi jól áll nekik ez az irány, nem kivétel ez a két szerzemény sem, hatalmasat ütnek majd élőben is. A country rockos, bulis High Time-ban is bőven rejlik potenciál, ebből akár slágertéma is lehet a tengerentúlon, ha a sors úgy akarja.

A visszafogottabb tételek közül nálam most a melankolikus Tidal Wave az egyik favorit, amelyben a Nickelback-formula minden eleme helyet kapott, ám légies, repülős atmoszférája mégis karakteres arcot ad neki. De ugyanígy remek példa Chad dalszerzői képességeire a záró Just One More is a maga nyílt '80-as évekbeli áthallásaival, itt szintén az arénarock fénykora éled újjá mai keretek között, a dallam pedig minden mást kimos az ember fejéből. A más címmel, más szöveggel, minimális változtatásokkal az összes Nickelback-lemezen szereplő Those Days ezekkel szemben vastagon léptetős kategória, komolyan pezsgőt fogok bontani, ha végre képesek lesznek kiadni egy olyan albumot, amin nem írják újra ezt a dalt, és főleg nem sütik el már a legelején, harmadikként, hogy aztán jól lehűtse a lelkesedést a San Quentin meg a Skinny Little Missy után. A hasonlóan elcsépelt, futószalagról legördült hangszerelési- és dallamfordulatokkal operáló Does Heaven Even Know You're Missing? ballada hallatán is nehéz örömtáncot lejteni. Ebből a kategóriából nekem most csak a sokkal markánsabb melódiákat rejtő Steel Still Rusts adja, ez is sokszor hallott megoldásokat alkalmaz, mégis rejlik benne valami megfoghatatlan kis plusz, amitől működik. A rockosabb, de visszafogott Horizon és a road rock'n'roller Standing In The Dark is inkább csak jól elszólnak a háttérben, ezek semmiképpen sem csúcspontok, de kellemesen hallgathatók.

A hangzáson természetesen minden cent hallatszik, ugyanakkor mintha minimális szinten elkezdett volna kopni Chad hangja, bizonyos nekieresztett témáknál már nem szakad ki belőle a smirgli a megszokott módon. De ez összességében még nem probléma, mint ahogy a mérleg is egyensúlyban van, minden hangjában tipikus és jellegzetes Nickelback-lemez a Get Rollin'. Nálam nagyjából az előző szintjén van, nem látnám értelmét különbséget tenni közöttük pontszámban sem.

 

Hozzászólások 

 
#5 NOLA 2022-12-20 07:32
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - NOLA:
Szia Ádám.
Esetleg Sahg - Born Demon recenziót nem tervezel? Tudom, hogy bírod a bandát.
És ha már itt nyaggatlak megint :-) ..., a The Crown - Royal Destroyer ismerteto direkt maradt ki nem tetszés miatt, vagy csak így alakult?

Sahg is lesz, meg még sok minden a következő hetekben, ami idén kimaradt.

...akkor már csak ki kell várni :-)
Idézet
 
 
#4 Ric$ 2022-12-19 13:33
Szinte szóról szóra egyetértek a kritikával. Annyi, hogy nekem egy hangyányival jobb az előzőnél, ezért egy pontottal több. De még a dalok közül is ugyanezeket emelném ki, vagy dorgálnám meg.
Idézet
 
 
#3 Draveczki-Ury Ádám 2022-12-19 13:21
Idézet - NOLA:
Szia Ádám.
Esetleg Sahg - Born Demon recenziót nem tervezel? Tudom, hogy bírod a bandát.
És ha már itt nyaggatlak megint :-) ..., a The Crown - Royal Destroyer ismerteto direkt maradt ki nem tetszés miatt, vagy csak így alakult?

Sahg is lesz, meg még sok minden a következő hetekben, ami idén kimaradt.
Idézet
 
 
#2 NOLA 2022-12-19 12:49
Szia Ádám.
Esetleg Sahg - Born Demon recenziót nem tervezel? Tudom, hogy bírod a bandát.
És ha már itt nyaggatlak megint :-) ..., a The Crown - Royal Destroyer ismerteto direkt maradt ki nem tetszés miatt, vagy csak így alakult?
Idézet
 
 
#1 debali 2022-12-17 19:14
Én bírom őket,bár fura volt rádöbbenni ezt a lemezt hallgatva,h a Dark Horse-zal,15 éve felértek a csúcsra,és azóta lejtmenetben vannak. Végignézve a koncertek setlistjeit,kb háromnegyedét az ATRR és DH dalai adják,azóta max 1-1 a későbbi lemezekről. Kicsit átveres volt a felvezetés a San Quentin-nel,morcosabb és meg gitárszóló is van benne,de ez az egyetlen ilyen kb. Nagyon biutosra akartak menni,biztos a Feed The Machine nem hozta azoka számokat,amiket kellett volna,ezért itt a többség önismétlő radiós dal,erre kb óriasi bukta eladásilag a lemez eddig. Kb 2 dal van ami megcsillant vmit a kreativitasból (Tidal Wave, Just One More),de ezekben is megelégednek ennyivel,nem bontják ki,csak ismetelgetik körbe-körbe ugyanazt a témát. A hangzás sem túl természetes sok helyen,így én kicsit haragszom rájuk,h ennyire unalmas lemezt hoztak össze,kevés jó pillanattal. Persze éhezés nem lesz,a turné menni fog annak rendje és modja szerint,aztán ha túl nagy bukta lesz a lemez,akkor megtolják a High Time-t, és majd jöhet legközelebb egy "mindig is bennünk volt,mert nagyon szeretjük" country-lemez. A nagy slágereket már most is el lehet adni kvázi délies country-nak: Rockstar, This Afternoon vagy a hey-heey-yeeah-yeee borzalom.:-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.