Amikor azt olvasom egy heavy metal (egyszerűbben: metál-) zenekar nevében, dalának címében, hogy „battle", onnantól kezdve tisztes távolságból indulok neki, hogy megismerjem a zenéjüket, annyira elkopott már ez az „irány a csatába, magasra a zászlót, hősként küzdj stb." jeligés arculat. Láttam ezt a finn csapatot is Budapesten a Nightwish előtt, az Arénában, és emlékezetemben annyi maradt meg belőlük, hogy csupa bőrben heavy metalt játszanak, és egy énekesnő vezényli a tempót a frontvonalban (talán nem is véletlen, hogy a katonai szavak maguktól jönnek, ugye?), de se egy dallam, se más nem fogott meg. Innen nézve nem is csoda, hogy fikarcnyit sem érdekelt, merre újítottak a srácok, amikor új énekesnő került a felszínre, mivel Nitte Valo megelégelte a turnézást, pontosabban a családi életet helyezte előtérbe. Őt Noora Louhimo váltotta, és mint a továbbiakban kifejtem, jelentős szerepet játszott abban, hogy a zenekar legfrissebb műve át tudta ütni azt a gátat, amelyet a Battle Beasttel szemben emeltem.
