Úgy látszik, van egyfajta ciklikusság a Baronessnél, már ami az egyenesebb albumokra eső kifejtősebb lemezek számát illeti. Ami persze nem probléma, hiszen a John Baizley vezette Savannah-i brigád ugyanolyan hatásfokkal képes üzemelni a lényegre törő megfogalmazás keretein belül, mint a teljesen elszállt, korlátokat nem tűrő önmegvalósítás terén, é...

Lemezpremieres hírünk kommentszekciója tökéletesen példázza, amit amúgy is tudtunk: az úgynevezett nagy bandák friss albumai egy idő után puszta létüknél fogva is megosztóak. Legyen az adott zenekar neve Metallica, Iron Maiden, Rammstein vagy – mint esetünkben – Slipknot, a sokmilliós rajongótáborokon belül egyszerűen annyi különböző időpontban, életsz...

Igyekszem a lehető legrövidebbre fogni a csalódott (valamikori) Dream Theater rajongó melodrámáját, tekintve, hogy nem volna túl elegáns egy szólóalbumon is leverni az utóbbi évek álomszínházas keserűségeit. Egy-két dolog azonban mégis okot ad az árukapcsolásra. Tudom, Petrucciéknál már régóta bevett szokás a menetrendszerű lemezkiadáson kívül, hog...

Nem mernék mérget venni arra, hogy Magyarországon négy-ötszáz emberkénél több érdeklődőre talált volna az eddig eltelt nyolc esztendőben az instrumentális, progresszív rockzenét fúziós/jazzes alapokkal keverő The Aristocrats. Pedig hát a You Know What...? már a csapat negyedik „slágergyűjteménye", amelyet jó esetben minden minőségi muzsikát kedvelő...

Az elejétől fogva szkeptikusan álltam a Hollywood Vampires formációhoz, jó nevek ide vagy oda. A négy évvel ezelőtti első lemez szintén a kétségeimet igazolta. Mármint oké, Alice Coopert meg Joe Perryt mindig öröm hallani, a mai Johnny Depptől meg egyenesen felüdülés valami olyasmit kapni, ahol nem mindig ugyanazt a kimázolt képű, fennakadt szemű, ka...

A Jess By The Lake elnevezés Jasmin Saarelát, a retrós-pszichedelikus rockban utazó Jess And The Ancient Ones énekesnőjét rejti, az Under The Red Light Shine pedig az első szólóalbum tőle. Őszintén szólva akadtak kétségeim, hogy képes lesz-e kellően messze merészkedni az anyazenekartól önállóan, hiszen egy szólólemeznek akkor van értelme, ha valami...

Ugyanúgy mindenféle hírverés nélkül jelent meg a Warrior Soul új albuma, mint a legutóbbi, 2017-es Back On The Lash vagy az azt megelőző, 2012-es Stiff Middle Finger. Komolyan, Kory Clarke mára olyannyira fű alatt működteti a zenekart, hogy meggyőződésem: többen most, e cikk láttán is éppen rácsodálkoznak a létezésükre. Pedig ez a csapat annak idej...

Ha már saját bandájával náluk dolgozik, úgy látszik, a Frontiers meglátta a lehetőséget Geoff Tate-ben, és a Queensryche egykor szebb napokat látott ex-énekesének nevét is aprópénzre kívánják váltani a jövőben. Másra legalábbis nem tudok következtetni abból, hogy a cég íratott Geoff-nek egy lemezt egyik házi dalszerzőjével, az eredendően a DGM-ből ...

Sokszor megdöbbenek azon, amikor a portál adatbázisában kutakodom, hogy egyes emblematikus előadók – akik valamilyen módon kapcsolódnak a rockzenéhez – egy árva lemezkritikával sem szerepelnek a felületen, ami nyilván nem azért alakul így, mert nem szeretjük őket. Szerencsére azért Szilvi jóvoltából olvashattunk a tavalyelőtt megjelent, Amerikában s...

Jeff Scott Soto karrierjét tekintve sosem a „stabilitás" és a „kiegyensúlyozottság" szavak voltak igazán meghatározók, ugyanakkor a szinte folytonos változások mögött sokáig ott volt egyfajta produktív lendület, amelyből nem egy underground mestermű nőtte ki magát. Ez a zenei értelemben vett kalandvágy aztán az elmúlt nagyjából tíz évben sokunk sze...

Egy újabb projekt, amely garantáltan többre lenne hivatott. Mármint a Die Klute esetében én a magam részéről tényleg nem nagyon értem, miért nem karolta fel egyetlen nagyobb cég sem a formációt, amikor Jürgen Engler, a Die Krupps frontembere, Dino Cazares, a Fear Factory gitárosa, illetve a dán Leæther Stripből ismert Claus Larsen egyesítette benne...

Tulajdonképpen már a nyíltan Ed Repka klasszikus munkáira hajazó – de valójában Dan Goldsworthy által készített – borító elárulja az összes lényeges információt a Xentrix visszatérő nagylemezéről. A brit thrasherek pont olyan zenével követelnek maguknak helyet huszonhárom évnyi lemezínség után, amilyet a rájuk emlékező maroknyi ember vár. Ez aligha...

A tunéziai Myrath surranópályán nőtt az utóbbi években szabad szemmel is elég jól láthatóvá. Jelenségről egyelőre nem akarok beszélni, annyi azonban biztos, hogy a hagyományos, dallamos-progos heavy metalt arabos-keleties ízekkel vegyítő zenekarban bőven rejlik még potenciál a jövőre nézve. Magyarán szólva simán válhatnak még a jelenleginél is nagy...