A hazai színtér régi siráma, hogy nincsenek itthon jó rock-, pláne metalénekesek. És persze amikor ez a megállapítás időnként cáfolatot nyer, mindig a „kivétel erősíti a szabályt"-elv szerint legyint az ember. Persze valóban nem vagyunk akkora énekes-nagyhatalom, mint az Egyesült Államok, Anglia, Svéd- vagy Németország, de mondjuk Franciaországhoz vagy a hozzánk méretben leginkább hasonlítható Ausztriához képest azért nem állunk annyira rosszul. Zenekar (kereslet) persze még mindig jóval több, de hát ez van: „járni jár, csak nem jut" – mármint jó énekes (kínálat). Nem véletlen, hogy ha valaki egyszer valahol beválik, könnyen felbukkanhat később máshol is, és persze nyilván nem ritka az sem, ha egyszerre több helyen süvít egy-egy erősebb hangú kolléga.
