Bármennyire is definitív hard rock album volt annak idején a cseppet rosszul időzített Double Eclipse, illetve akármekkora tehetség Johnny Gioeli barátunk, a Hardline név 2019-ben már nem tud valódi lelkesedést kiváltani belőlem. Az annak idején Neal Schont is soraiban tudó, majdhogynem szupergroup-felállás a debütön elkapott valami olyasfajta mági...

A Death Angel legutóbbi albumára, a két évvel ezelőtti The Evil Divide -ra nagyon durván rákattantam, és azóta is Mark Oseguedáék újjáalakulás óta kiadott legjobb lemezeként tekintek rá. Noha a Humanicide is erősre sikerült, most azért egy fokkal visszafogottabb a lelkesedésem. Összeségében bejön az album, de míg legutóbb minden felesleges zsírt leny...

Ezekben a vészterhes időkben, amikor az olyan, egykoron szebb napokat látott csapatok, mint a Backyard Babies vagy a Turbonegro egyre vacakabb lemezeket zúdítanak ránk, a The Hellacopters meg a Gluecifer nemrégiben visszatértek ugyan halottaikból, de minek, hiszen csak a régi dicsfényt próbálják újrapolírozni, a The Hives-ról meg igazából azt sem t...

Kristian „Gaahl" Espedalt a Gorgoroth második, blackmetal-történetileg jóval kevésbé jelentős korszakának frontembereként ismerte meg a Nagyérdemű, és egészen a legutóbbi időkig semmi különösebb okát nem láttam annak, hogy ezt a nézőpontot árnyalni volna szükséges. Az Infernus által a nevezett brigádból végül kitessékelt énekes a Gorgoroth A.D.-kén...

A sztori ugye az, hogy Duff McKagan ki akarta adni magából mindazon tapasztalatokat, amelyeket a Not In This Lifetime turnén szerzett szerte a világon, meg úgy általában véve is a kevés tényleg író-olvasó-gondolkodó rocksztár egyikéről beszélünk, akinek számos témáról akad némi fogalma, így ebből adódóan véleménye is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a ...

Bármennyire is szimpatizáltam eleinte a svéd glam/hardrocker Crazy Lixxszel, a jó párszor lepörgetett friss lemez kapcsán egyszerűen semmi, de tényleg semmi olyan gondolat nem fogalmazódott meg bennem, amit mindenáron monitorra kellene vetnem. Ennek ellenére most mégis ez történik, hiszen a hajmetal legnagyobb rajongójának kikiáltott Andor kolléga ...

Bevallom, amikor végre rátehettem a kezemet e death-legenda visszatérő/bemutatkozó anyagára, nem gondoltam volna, hogy ennyi időt kell majd rászánnom arra, hogy eldöntsem végre, tetszik-e a Paradox vagy sem. Eleve nem könnyű egy több évtizedes múltú csapat jelenkori munkáját értékelni, főleg, ha az egy olyan formáció, amelyik a zsáner meghatározó a...

Jó hat éve nem jelentetett meg saját dalokat tartalmazó anyagot Graffin professzor és díszes kompániája (sőt, a karácsonyi énekeket rejtő meglepetésük is még 2013 végéről való), így aztán bőven-bőven ideje volt már, hogy ők is megemlékezzenek újdonsült jóbarátjukról, Donald Trump Elnök Úrról, és az uralkodását jellemző társadalmi folyamatokról. A jel...

Téglás Zolit aligha kell bárkinek is bemutatni, bár az énekes szólózenekarát az Ignite-nál lényegesen kevesebben ismerik. Ha te is ebben a cipőben járnál, hibát követsz el, főleg, ha szereted a nagyívű dallamokkal teli hard rock zenét. Igen, jól olvastad. Bár valószínűleg ezt is csak azoknak kell külön magyarázni, akik nem hallották az Ignite utols...

Ha úgy nézem, az élet valamelyest kárpótolta Doug Aldrich gitárost azért, hogy karrierje első és legkreatívabb tizenöt évét kis túlzással szólva anonimitásban, leginkább a szakma által számon tartva kellett eltöltenie, hiszen a 2000-es években Ronnie James Dio és főleg David Coverdale oldalán végül csak megkapta a sors felhatalmazását arra, hogy sz...

Nem volt könnyű helyzetben az Amon Amarth a legutóbbi Jomsviking konceptuális játéka után, az efféle albumokat ugyanis soha nem egyszerű folytatni, főleg, ha még olyan jól is sikerülnek, mint a 2016-os anyag. Az egyik lehetséges kiút a további dallamosodás lehetne, ezt azonban a csapat a Berserker tükrében nem kívánta meglépni, és lehet, hogy nem is ...

Egy új Darkthrone-lemez megjelenése hallgató és kritikus számára egyaránt ünnep. Az alkotók esetében ez nyilván sosem lehetett kérdés, hiszen Fenriz és Nocturno Culto önmagának és önmagáért való kettőse egyetlen olyan lépésre sem hajlandó, ami nem a kedvük szerint történik. Örömzenéről beszélni black/doom/death metal esetében talán nem szerencsés, ...

Bizonyos zenekarokat akarva-akaratlanul beszorítanak egy skatulyába, amelyből aztán nincs kiút, bármit csinálnak is. A Soen számára ez „a legtoolosabb banda" jelzővel ragadható meg leginkább, bár ha valakinek eddig nem sikerült túllendülni ezen, a svédek legújabb, Lotus című lemeze után talán majd másként látja a dolgot. Ugyanakkor talán akadnak ol...