Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nightwish, Battle Beast - Budapest, 2012. április 29.

A Nightwish-sztori az utóbbi évek legnagyobb sikertörténete, már ami a tradicionális heavy metal színteret illeti. Az Oceanborn és Wishmaster anyagokkal névjegyét hangsúlyosan lepakoló finn zenekar lemezről lemezre építkezve már a Tarja Turunen fémjelezte éra végére igazi szupersztár státuszt vívott ki magának a kontinensen. Mindezt pedig olyan cseppet sem elhanyagolható nehézségek sem tudták megmásítani, mint az ikonikus énekesnő távozása vagy az utód, Anette Olzon gyermekének megszületése miatt tartott hosszabb pihenő.

A korai kezdés miatt az Eklipse névre hallgató előzenekarról teljesen, a Battle Beastről pedig nagyrészt lecsúsztam. Utóbbiért kifejezetten kár, mert a tradicionális heavy metalt erőteljes, hogy azt ne mondjam, power metalos női énekkel előadó zenekar általam látott körülbelül húsz perce teljesen meggyőző volt. Legközelebb igyekszem majd bepótolni a mulasztást. (Zárójeles kérdés: csak én hallottam úgy, hogy a koncert végén az énekesnő Nitte egy „Thank you, Prague!" felkiáltással búcsúzott tőlünk?)

időpont:
2012. április 29.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 32 Szavazat )

A Nightwish tehát a csúcson van, ez vitán felül áll. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, hogy az Arénában, cseppet sem olcsó jegyárak mellett is sikerült négy-ötezer főt megmozgatniuk, ami azt hiszem, mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény. A közönség összetételével kapcsolatosan sokat elárul, hogy míg rockkoncerteken általában meglehetősen foghíjasak az ülő-szektorok, addig a Nightwish rajongók számottevő hányada döntött úgy, hogy a küzdőtér helyett ezúttal inkább a távolabbi, ámde kényelmesebb megoldást választja. Nem épp rocker hozzáállás, de a közönség sem volt az a száz százalék metal thrashing mad publikum, sőt. A Dark Passion Play és még inkább az Imaginaerum lemezekkel ugyanis Tuomas és kompániája igencsak szélesített a zenei palettán, ami népszerűségükre is komoly hatást gyakorolt. Meg rám is: épp csak míg az irányváltás sok új rajongót hozott, az én kissé begyöpösödött ízlésemnek kicsit már túl sok mostanában az ilyen-olyan népzenei hatásból, karneváli hangulatból meg az extra hangszerekből. A Nightwisht anno egy ízig-vérig metal zenekarnak szerettem meg, mostanra azonban már nem egyértelműen mondható annak. És pont ez is a bajom velük. Az más kérdés, hogy bár Anette szimpi rockerbringa stílusával sokkal egységes zenekarnak tűnnek, mint Tarja jégkirálynő attitűdjével, de az is tény, hogy hangi adottságok tekintetében a két hölgy nem egy súlycsoport.

Mindezzel persze semmi baj, sőt, kifejezetten üdvözítő gondolat volt Tuomastól, hogy anno nem egy klónt állított Tarja helyére, és természetes az is, hogy mindez magával hozta a zene változását is. Az arányok, az értékek azonban úgy gondolom, kicsit túlságosan is eltolódtak. Tökéletes példája mindennek az új lemez I Want My Tears Back nótája, amely természetesen az Arénában is elhangzott. Kifejezetten erős dal lenne, remek refrénnel, azt nem értem csak, miért kell feltétlenül Michael Flatley egész tánccsoportját beleszuszakolni, aminek köszönhetően a végeredmény egy akkora giccsparádé, amelyre csak a méltán elfeledett VV Lorenzo szavajárását tudom idézni: egész egyszerűen too much!

És bár az dicsérendő, hogy az extra hangszerek megszólaltatása is élőben Troy Donockley tolmácsolásában, nem pedig gépről történt, mégis úgy gondolom, hogy ezek a plusz zenei betétek nem minden esetben tettek hozzá az adott dalhoz. Így az Imaginaerum néhol kissé fárasztó dalai mellett kifejezetten üdítően hatottak az olyan régebbi témák, mint a Wish I Had An Angel, a Come Cover Me vagy az egész koncert egyértelmű csúcspontját jelentő Planet Hell. Az ilyen száz százalékos metal témákból azonban lehetett volna több is, a koncert közepén elhangzott két tételes akusztikus blokkot (The Islander és Nemo) pedig kifejezetten unalmasnak és fárasztónak éreztem.

Bár az eddig olvasottak alapján azt gondolhatod, csalódást keltő volt a Nightwish Aréna-szereplése, mindez egyáltalán nem igaz. Amellett, hogy kiválóan szólt a koncert, végig pörgött is a zenekar, és a látványt is nagyon odatették a srácok. A színpad fölött elhelyezett gigantikus kivetítő mellett volt tűzijáték, lángcsóva és lézerfények is. Ráadásul Marco Hietala amellett, hogy sokat és jól énekelt, konferált és hergelt, Tuomasszal együtt hozta a szokásos headbangelő figurát is, Anette pedig tényleg kifejezetten szimpatikusan adta elő magát. Összességében tehát egy kifejezetten profi előadást láttunk egy szimpatikus zenekartól, uszkve másfél órában, épp csak úgy érzem, ez a csapat egyre kevésbé szól hozzám. Mindez persze az én egyéni szoc. problémám, mert ha nálad betalált a Dark Passion Play, de még inkább az Imaginaerum, ez a koncert épp neked való volt.

Fotók: Kovács Levente

 

Hozzászólások 

 
+5 #5 Matthew 2012-05-16 18:35
Üdvözlet!
Úgy gondolom hogy fantasztikusat alakítottak a srácok és Anette hangján is meglepődtem hiszen a régebbi koncertfelvétel eken eléggé felejthetően énekelt...főleg azokat a dalokat énekelte rosszul amik Tarja hangjára íródtak ez a különbség a mostani koncerten is érződött de az új számoknál szépen tisztán énekelt...és az hogy a népi hangszereket is beépítette Toumas egy magasabb szintre emelte a dalokat pl.:az Over the hills and the far away sokkal nagyobbat ütött így hogy a duda megszólalt benne...én alapvetően kedvelem a folkos felállású együtteseket és ezt a Nightwish nagyon magas színvonalon hozta.Megértem azt hogy nem így indult az együttes viszont a változás sose árt...Akinek meg bántja a fülét ez a fajta folkosabb zene az ne hallgassa menjen azt nézze a viva tv "hírességeit"....Összefoglalva kiváló koncert volt főleg úgy hogy a 2.sorban sikerült egy fél négyzetmétert elfoglalni Életem koncertje volt és egy álom vált valóra Utolsó gondolatként pedig csak annyi hogy a régi Nightwish rajongó a Tarja hangját szereti az új Nightwish rajongó Anettes felállást Az igazi Nightwish rajongó pedig magát az együttest szereti bárhogy is állnak ki....Amit csinálnak az maga a tündérmese....
Idézet
 
 
+4 #4 Dorothy 2012-05-16 16:41
A koncert mesés volt! Nem véletlenül lett Imaginaerum az új album címe! Az öltözködésről: Anett nem öltözött csinosan. Tény és való. Viszont a hangját kell élvezni és nem a látványát.
Aki tanult énekelni az tudja, hogy a hangszál fáradékony, ezért ment le Anette a színpadról. Ráadásul külön dicséretet érdemel, az előző koncertekhez képest teljesen jól énekelt!
A Nightwish megváltozott Tarja után, zeneileg és mondanivaló szempontjából is. Ezt el kell fogadni. Először furcsa volt az új hangzás, de igazán változatos 2 albumot hoztak létre.
Az I want my tears back-ről csak annyit, hogy talán ez a dal lett az egyik zeneileg legmegszerkeszt ettebb, szöveg-ügyileg a legkifejezőbb ( a Last ride of the day mellett persze)... Át kell érezni az új albumot! Nem elég "csak meghallgatni".Gondolkodásra késztet minket, de rajtunk, hallgatókon múlik, hogy megértjük -e mit is akart mondani Tuomas és a banda...
Az instrumentális (Last of the wilds), és lassú számok (The Islander) ugyanúgy hozzátartoztak a koncerthez, mint a többi szám.
A Nightwish egy életérzés. Mély érzelmeket, gondolatokat, emlékeket és álmokat formál meg zenei formában, északi hangulatban... (innen a folk-metalos beütés...- mellesleg északi népek zenéje, mit vártunk??)
Végezetül annyit, hogy nagyszerű befejezése volt a koncertnek az imaginaerum - tökéletes keretet, lezárást adva ezzel a show-nak...Igazán varázslatos élmény volt, kár hogy vége lett...
Idézet
 
 
+3 #3 Palinkas Vince 2012-05-10 07:46
Azért annyira szarul nem néz ki, érdemes más bulik fotóit megnézni. A ruhaválasztást elcseszték meg felszaladt pár kiló az elmúlt években, az igaz, de azért messze nem egy lepukkant Cinit látni itt se, már bocs.
Idézet
 
 
+9 #2 Jánosi Péter 2012-05-07 14:51
Ez a koncert jó volt!
Nekem tetszik ez a stílusok közötti kalandozás. Szerintem nem feltétlenül úgy kell közelíteni egy zenéhez, hogy metál vagy nem metál. Én is sok "true" bandát hallgatok, de szeretem a kísérletezősebb dolgokat is. Furcsa dolog ez, hogy mennyi embert mozgat meg egy zenekar. Ha sokat, akkor az a baj, mert eladták magukat, ha keveset, akkor pedig földbe állnak, mert a zenéhez is kell pénz, nem is kevés.Vicces, hogy amikor a Nightwish elkezdte ezt az operás vonalat, akkor is voltak fújjolók, most, amikor poposabb irányba fordul szintén. Ettől lesz izgalmas a zene, hogy nem várt fordulatokat hoz és ez vagy tetszik valakinek vagy nem. Amúgy, azért, hogy védelmembe vegyem a fentebb szidalmazott pacsirtát, el kell mondjam, fenntartásaim voltak Anette koncertteljesít ményével kapcsolatban az előzetes koncertvideók miatt, de most pozitívan csalódtam, mivel sokat fejlődött az évek alatt. Amúgy Tarja is le szokott menni a színpadról, mert a hangjának kellett egy kis pihenés. Addig a többiek elnyomtak néhány klasszikust (pl.: Wild child, Symphony of Destruction), most instru nóták voltak és ez így OK is volt. Ha meg valaki azért megy koncertre, hogy stírölje a zenészeket, akkor annál van popfactor beágyazódás. Ennyi erővel senki sem járna Motörheadre, mert Lemmy (The GOD) nem a legszebb csóka a világon. :D Egy szó, mint száz, ez a buli hangulatos, látványos és számomra különleges is volt!
Idézet
 
 
-3 #1 TelekiPál 2012-05-07 10:59
Valahogy az az érzésem a Nightwissel, mintha hat számmal nagyobb ruhát hordanának, mint amibe beleférnek. Szeretem a Nightwisht (bár inkább az End of an Era előtti szakaszt), de egy ilyen zenének semmi keresnivalója az Arénában, egy ilyen zenekarnak nem lenne szabad megmozgatnia ennyi embert, mert ami rétegzeneként jól működik, az popzenének legtöbbször siralmas. Öcsém ott volt a koncerten és dögre unta magát, szerinte Anette többször levonult (talán lepippantani a roadot), de amikor fent volt akkor sem mozgott, ráadásul - ahogy a képen is látszik - sz.rul nézett ki.
Persze nem emiatt lesz rossz egy koncert, de valahol ott lehet a kutya elásva, amit korábban is mondtam: a Nightwish túl sok emberhez akar szólni. A végeredménye az ilyesminek pedig az amit Kiss úr is mondott: "ez a csapat egyre kevésbé szól nekem"...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.