Shock!

január 21.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Leprous: The Congregation

leprous_cVért, verítéket és könnyeket emlegetett a progger trónörökös a friss sajtónyilatkozatokban, és a Youtube-ra felkerült stúdiónapló tanúsága szerint jócskán lehetett is részük mindebben. Az újkori csapásirányt már a Coalon is lehetett sejteni, és ebben a tekintetben elment most a falig a norvég kvartett: ha az elődre azt mondtam, hogy műtőasztalon született, akkor a The Congregation csakis lombikban készülhetett. A vegyész személye is ismert, hiszen a látszattal ellentétben a Leprous nem egy zenei műhely, hanem Einar Solberg billentyűs/énekes önálló elképzeléseit tárja elénk a muzsikálásról. Az ő számítógépén született meg teljes egészében ez az anyag, a barázdába préselt végeredmény pedig nem is hagy kétséget az alkotót vezérlő szándékról. Zsigeri örömzenélést itt ne keress, a Gyülekezet helye egy szakadozott hullámokkal telefestett, tágas, fehér szoba.

megjelenés:
2015
kiadó:
InsideOut
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

A sztori úgy komplett, ha beszámolunk azért a tagságban bekövetkezett változásokról: az Ihsahn és Marty Friedman mellett is megfordult, utóbb a norvég Shiningba távozott Tobias Ørnes Andersen helyett Baard Kolstad (Borknagar, God Seed, Abbath) üti már itt a bőröket egy ideje, vagyis sejthető volt, hogy lendületből nem lesz hiány. Azon aligha lepődünk meg, hogy időközben egy újabb bőgőst hagytak a srácok az út szélén, ezen a poszton magas rotációban pörögnek a cserék a Leprousnál. Tor Oddmund Suhrke és Øystein Landsverk kezében változatlanul villoghatnak a nyolchúros Ibanezek, a problémám összességében és mindenekelőtt csak annyi, hogy jó, ha egy fél gitárt felfedezek a dalokban, és még arról sem vagyok meggyőződve, hogy nem a szoftverből csalták elő. Kolstad van annyira fiatal és lelkes, így neki elhiszem, hogy ott volt, és élete eddigi legnagyobb kihívása elé állította ez a stúdiós session, rajta kívül nincs is sok olyan ütős, aki ezzel az embertelen dobkottával ilyen minőségben megbirkózott volna.

Nincs a művi megszólalással amúgy különösebb gondom, ha olyanom van, tökéletesen működőképesek nálam az efféle steril képződmények, ellenben a jó dalokat alapfeltételként kezelem. Utóbbiból viszont a zenekar (?) egyértelműen kifogyott manapság. A Coalon is romlott már a helyzet az elődökhöz képest (a lenyűgöző kreatív potenciállal bíró Tall Poppy Syndrome/Bilateral párosról beszélek), viszont a Congregationön tényleg nagyítóval kell keresni az igazán maradandó témákat. Afféle ellentételezésképpen Solberg (és az énekproducerként a háttérből dirigáló Ihsahn) grandiózus kalandba fogtak a vokál frontján. Einarról ugye tudvalévő, hogy minőségi beugrással segítette ki annak idején a még utoljára koncertezni szándékozó Emperort, a Leprous pedig egyenesen évekig volt Ihsahn támasza a színpadon, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy olyan kaliberű hangról beszélünk itt, amire ennyire ki lehetne/kellene hegyezni a produkciót.

Természetesen a legvégsőkig kiművelt, kidolgozott a vokál minden dalban, olyan hangszál-gimnasztikai gyakorlatokkal, aminek elsajátítása hosszú évek munkáját dicséri. Azt is erényként értékelem, hogy nem csupán a keményebb műfajokból merít ötletet a frontember: az énekben a Muse és a Radiohead hatása éppúgy eltéveszthetetlen, mint a zenében az újkori Gojiráé. Mégis hiábavalónak érzem az igyekezetet, ha a végre igazán meggyőző ívet bejáró Rewind kivételével semmit sem tudok a bő órányi zenéből felidézni (pedig a The Flood képében még egy Depeche Mode vs. Meshuggah-jellegű dologgal is megpróbálkoznak, ami elvileg nem sülhetne el nálam rosszul). Míg a Coalt legutóbb a pipacsos debütalbumhoz hasonlítottam, a Congregation az én nézőpontomból inkább a Bilateral tüskés megoldásaival rokon, lényegesen mérsékeltebb izgalmi faktorral. Meglehet, Einar Solberg szólólemezeként biztosan más alapállásból közelítenék az anyaghoz, zenekari produkcióként azonban ez nálam nem több az itt megadott pontszámnál.

Tisztában vagyok vele, hogy a Leprous sok embernél nagyon betalál(t) ezzel a pőre megközelítéssel, ami az utóbbi két lemezt jellemzi, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy vagyunk páran, akiknél éppen mostanság kezd a banda kikerülni a fókuszból. A Kis Herceg továbbra is a prog metal trón jövőbeni várományosa, a beiktatási ceremóniát azonban a magam részéről alighanem kihagyom.

 

Hozzászólások 

 
#9 ndl 2018-09-18 15:51
Idézet - grandmole:
Sosem ismertem ezt a zenekart, de lefostam a bokámat a zenétől, igényes, komplex de befogadható, és olyan dallamos, hogy sajnos alvás helyett is ezt hallgatom néha, mert nem mennek ki a fejemből a dallamok.
Full 10.


Dettó. Sosem ismertem a zenekart, ezt a lemezt hallottam először. Elsőre a hajam letettem, kész, mindent visz.
Idézet
 
 
#8 grandmole 2018-07-22 12:52
Sosem ismertem ezt a zenekart, de lefostam a bokámat a zenétől, igényes, komplex de befogadható, és olyan dallamos, hogy sajnos alvás helyett is ezt hallgatom néha, mert nem mennek ki a fejemből a dallamok.
Full 10.
Idézet
 
 
+6 #7 Túrin 2015-07-19 23:23
" Mégis hiábavalónak érzem az igyekezetet, ha a végre igazán meggyőző ívet bejáró Rewind kivételével semmit sem tudok a bő órányi zenéből felidézni "

Ezt nem értem. Már a Flood maga egy gyöngyszem, a Slave-el meg olyan érzelmi magasságokba emelkedtek, ami egyszerűen felkeni a falra az embert, aki aztán lassan lekanalazva magát onnan, ki sem veri a refrént a füléből hetekig.

Merész, letaglózó, lenyűgöző érzelembomba. 10-es habozás nélkül.
Idézet
 
 
+4 #6 sziti 2015-06-24 13:36
A Bilateral lenyűgözött, a Coalt is kedveltem (bár sok hallgatás után csökkenő lelkesedéssel), az újat pedig minden elismerésem mellett sem tudom szeretni. (Lehet, hogy haladás a korral, de nem a kedvemre való irányba...)
Idézet
 
 
+5 #5 La Fayette 2015-06-20 04:57
Szerintem az év egyik legjobb albuma. Bárcsak sok ilyen igényes metál banda lenne!
Idézet
 
 
+6 #4 Korpusz 2015-06-19 15:58
A korai albumaikat is kedvelem, de nálam épp a két utóbbi lemezzel találtak be igazán. 10 pont!!!
Idézet
 
 
+6 #3 tamassap 2015-06-19 10:50
Hát nem. Abszolút egyedi ez az album. Egy egyedi projekt a metálon belül. Hangulata van, erős érzéseket tud kiváltani, de az igaz, hogy egy szűk sávon mozog a zene. El kell ezt fogadni, és mellbe vág a zene.
Idézet
 
 
+4 #2 Venter 2015-06-19 10:36
Szerintem meg zseniális!!! Egyedi, igényes, haladnak a korral!!!!
Idézet
 
 
+3 #1 grandmagus 2015-06-19 10:25
Hát,igen marad a Bileteral A Leprous Lemez..
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.