Shock!

május 27.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Lindemann: F & M

lindemannn_cÚgy tűnik, hosszabb szerelem lett Till Lindemann és Peter Tägtgren kapcsolatából, a már négy éve megjelent Skills In Pills után immáron németül kaptuk meg az újabb emésztgetnivalót. Igazság szerint meg is lepett, hogy (máris!) négy év eltelt a két lemez között, fejben úgy két-három évre saccoltam, valahogy mostanában mintha legalábbis Usain Bolt loholna az idő nyomában.

Egyszerű az oka, hogy miért váltott Lindemann németre: a duó 2018-ban a Jancsi és Juliska német megfelelőjének (Hänsel und Gretel) egy színpadi változatán dolgozott (amelyben Till Phantom szerepében tűnt fel), így a nyelv és a téma adott volt, bár persze a két fiatalember észjárásának megfelelően bizarr formában. Valószínűleg könnyebben is ment németül a szójáték abban a trükkösen beteges és perverz gondolatvilágban, ami Till Lindemann busa fejét belülről kitölti. Kicsit sajnálom is a nyelvváltást, meg nem is: igaz, hogy sokkal jobban áll Tillnek a német, mint az angol, viszont így önkéntelenül is sokkal rammsteinesebb lett az összkép, kicsit jobban összemosódnak a határok.

megjelenés:
2019
kiadó:
Universal
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

Zeneileg egyébként nagyjából ugyanazt a vonalat követik, mint legutóbb, nem fognak kibújni ennyi évtized után a bőrükből, így sok zenei meglepetésre ne számíts, a lemez nagyobb része jellegzetesen tägtgrenes téma, amelyben helyenként rammsteines ízeket is kapunk. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy itt-ott a fűszerezés németes, de a zene alapja svéd. Az eddig kiadott ultrabeteg klipek láttán, főleg a cenzúrázatlan Knebel miatt már én is felvontam a szemöldököm, de hát ki állhat útjába a művész önmegvalósításnak, én biztos nem fogok. És nem tudott nem feltűnni, hogy a két baltával faragott, jóképű srác mellé egy hasonló fizimiskájú harmadik tag (?) érkezett: Rolf Peter Invar Storm, azaz Peter Stormare, akit filmekből, sorozatokból már jól ismerhetünk, de a zenéhez is volt már némi köze, meg úgy tűnik, lesz is, hiszen úgy pletykálják, hogy gitárosként is csatlakozik a formációhoz. Nagy kár, hogy februárra eső, jövő évi rövid turnéjuk bécsi állomása már sold out, vélhetően a többi helyszín is reménytelen.

Mivel egy adott témára fűzték fel a lemez nagy részét – bár igazából tudni sem akarom, merre vitték az eredetileg sem túl kedves Jancsi és Juliska sztorit –, a zene is történetszerűbb, így nem fog elsőre hatni. Bevallom, nekem elsőre csalódást is jelentett, és még mindig nem tudtam TELJESEN megbarátkozni a lemezzel, noha benne van a pakliban, hogy majd jóra hallgatom. Megvannak persze a kedvenc pillanataim, de olyan magával ragadó dalt itt nem fogsz találni, mint anno a Children Of The Sun volt. A néhány zsigeribb számtól eltekintve odafigyelősebben kell hallgatni a lemezt, de azért tény, hogy nem kell toolos mélységeket keresni a lassabb tételekben sem, tangó ide vagy oda. A deluxe verzióról teljes mértékben kilóg a Mathematik című dal, amelynek csupán az az oka, hogy nem tartozik az említett történethez, hanem még egy német, Haftbefehl nevű rapperrel készült (a lemezre a nélküle felvett verzió került fel), és szerény német nyelvtudásommal is megütköztem a szöveg finoman szólva idétlenségén, ötvenpluszos emberektől ezt nem nagyon tudom hova tenni, de biztos van valami olyan háttértörténete, amit nem ismerek. A végére meg az Ach So Gern Pain-féle verziója is felkerült, így lett tizenhárom dal a végeredmény, legalábbis a hosszabb verzión.

Nem igazán tudom, hová fut majd ki ez a történet, simán előfordulhat, hogy pár turnékört össze tudnak hozni, legalábbis ha sikerül egyeztetni a sok más futó projektjükkel, na meg Stormare-rel, ha már ő is hangsúlyosabb szerepet kapott. Biztos, hogy emberközelibb is lesz a produkció, mivel még közel sincsenek rammsteini magasságokban, valószínűleg nem is lesznek. Szóval egy jófajta, bensőséges hangulatú Lindemann-koncertre nagyon vevő lennék, de hiába vagyok elkötelezett rajongó, az F & M nálam egyelőre megállt hét pontnál.

 

Hozzászólások 

 
#4 Kpkg 2019-12-16 14:42
Ez érdekes, úgy tűnik, nagyon megosztó. Nekem is elsőre működött, és szerintem sokkal jobb, mint az előző lemez.
Idézet
 
 
#3 nemmondommeg 2019-12-16 14:29
Nekem csak 3 szám tetszett összesen, de azok sem olyan egetrengetően jók. Nagy csalódás volt, mert az előző albumra talán még 10 pontot is adnék. Lehet nekem is meg kellene próbálnom jóra hallgatni, de amikor ennyi zseniális lemez jelenik meg nap mint nap, kevésbé jókra már tényleg nem marad időm.
Idézet
 
 
#2 Tulus 2019-12-16 10:52
Nem rossz, de az első lemez sokkal-sokkal jobb volt.

10/8
Idézet
 
 
#1 Igor Igorovics 2019-12-16 10:47
Köszi a kritikát, már vártam. Nekem amúgy elsőre működött a lemez. Anno mikor hallottam elsőre a Lindemann project indításáról, az ugrott be, hogy mekkora lesz majd, ahogy a Pain zenei világa keveredik majd Lindemann jellegzetes németével. Aztán kimondottan csalódásként éltem meg, hogy angolul nyomták. Szóval ez az album nekem nagy felüdülés lett. Persze a dalok is egytől-egyig jók, változatosak, nem folynak egybe. Ezt persze el is várom két ekkora zenei zsenitől. Nekem ez 10/10.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.